• Fotó: Bencze Emese
Ha elutazunk valahová, nem szeretünk egyetlen partszakaszhoz, szállodához vagy napozóágyhoz kötődni. Látni akarjuk, milyen az a hely, amikor nem csak a turisták szemével nézzük. Bejárni az óváros szűk utcáit, megkóstolni, amit a helyiek esznek, érezni a tenger, a pékségek vagy éppen a reggeli piac illatát, és közben azon gondolkodni, vajon milyen lehetett itt az élet évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt. Nekünk valahogy egy nyaralás ettől lesz teljes.
Négy éve kezdődött
Négy éve vágtunk neki az első kempinges Balkán-túránknak. Akkor még mi sem tudtuk pontosan, mire vállalkozunk. A légkondicionált hotelszobát autóra, a kényelmes ágyat egy improvizált fekhelyre, a saját fürdőszobát pedig kempingmosdóra cseréltük. Az all inclusive ellátást néhány éttermi vacsora és az út közben elkészített saját ételeink váltották fel. „Papíron” tehát szinte mindenből engedtünk.
A valóságban azonban valami egészen mást kaptunk cserébe: az önfeledt szabadság luxusát.
Ha meguntuk a helyet, továbbindultunk. Ha megtetszett egy település, maradtunk még egy éjszakát. Egy autóban aludtunk, mégis úgy éreztük, mintha sokkal nagyobb tér nyílt volna ki előttünk.

És persze ott voltak a reggelek. Azok a reggelek, amikor az ember kilép az autóból, és nem egy hotel folyosója vagy egy medence mellett elhelyezett napágy fogadja, hanem egy teljesen új táj. A kemping csendje a tenger, egy hegyoldal, egy apró település vagy éppen tó mellett. Három év alatt eljutottunk így többek között Boszniába, Albániába, Montenegróba, Szerbiába, Korfura, Toszkánába és Horvátország több pontjára is.

Mit jelent kempingezni?
Aki még nem próbálta ezt az utazási formát, talán azt gondolja, hogy a kempingezés egyenlő azzal, hogy az ember valahol félreeső helyen leparkol, előpakolja a dolgait és megpróbál boldogulni.
Mi egészen másképp csináljuk. Az európai országokban rengeteg kemping közül lehet választani, és ezek között mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Van, amelyik egyszerűbb és kedvezőbb árú, van, amelyik drágább és szinte minden kényelmi szolgáltatást biztosít, és természetesen az elhelyezkedés is rengeteget számít.
Mi például elsősorban két dolgot nézünk: legyen lehetőség elektromos csatlakozásra, és legyenek tiszta mosdók.
A többi már sokszor csak azon múlik, hogy éppen hol szeretnénk felébredni.

A kempingek kiválasztásában sokat segítenek a korábbi vendégek visszajelzései. Ezekből általában egészen jól kiderül, milyen állapotban vannak a mosdók, mennyire rendezett a terület, milyen a környezet, és mire érdemes számítani. Az áramért néhány helyen külön kellett fizetnünk, de a legtöbb kempingben ez már benne volt az árban.
A mosdók jellemzően közösek, hiszen nem saját fürdőszobával rendelkező szálláshelyekről beszélünk, de eddigi tapasztalataink alapján tiszták, rendezettek, az ajtók zárhatók, és a nagyobb kempingekben több mosdóblokk is van. Így általában az sem jelent problémát, ha a kemping nagy területén éppen egy távolabbi részen kapunk helyet.
Mosógép is mindenhol volt, ennek használatáért általában külön kell fizetni. A mosogatásra pedig külön kialakított helyek vannak kagylókkal
– legtöbbször a mosdók közelében, de találkoztunk már olyan megoldással is, ahol közvetlenül az autóhelyek mellett voltak a mosogatók. Egy nagyobb tálat ezért mi már biztosan nem hagyunk otthon. Abban könnyebb elvinni a főzés és étkezés során felhalmozódó koszos edényeket, majd ugyanabban visszahozni a tisztákat.

A vadkempinget soha nem próbáltuk, számunkra ugyanis a kempingezés szabadsága mellett legalább ennyire fontos a biztonság és a nyugalom. Jó érzés úgy lefeküdni, hogy tudjuk, kialakított, biztonságos helyen vagyunk, és néhány perc sétára ott a mosdó is.
Nem a civilizációtól szeretnénk elszakadni, csak egy kicsit közelebb szeretnénk kerülni a természethez és az ilyen életforma nyújtotta szabadsághoz.
Így a kezdetben talán kicsit szokatlan kompromisszumokból egy olyan életforma lett, amelyet ma már egyáltalán nem érzünk megalkuvásnak. Sőt. Annyi energiát adott, hogy egy idő után már fel sem merült bennünk: talán ideje lenne visszatérni a „hagyományos” nyaraláshoz. Nem akartunk. Inkább továbbmentünk, és idén végre sikerült átalakítanunk egy régi furgont. Nem lett belőle luxuslakás, és nem is ez volt a cél. Egy ágy, egy szekrény, néhány főzéshez és étkezéshez szükséges eszköz, két kempingszék és egy asztal szolgáltatta a kényelmet.

Hónapokig terveztük, hogyan lehet a kis teret úgy kialakítani, hogy minden fontos dolognak legyen helye, de közben ne érezzük magunkat bezárva. A nyaralás előtt most is listát írunk. Mit kell vinni? Miből mennyi kell? Mi az, amit semmiképpen nem szabad otthon hagyni? Ha pedig útközben eszünkbe jut valami, amit elfelejtettünk, egyszerűen kiegészítjük a listát.
Így fejlődik évről évre a mi kis guruló háztartásunk.
Idén például a főzésben is nagyot léptünk előre. A konyhai eszközöket tároló fióknak készítettünk egy tetőt, erre került a gázpalack és az edények, azaz a rögtönzött konyhánk. Lehet, hogy kívülről ez apróságnak tűnik, nekünk viszont nagy lépés volt. Egy ilyen kis térben ugyanis minden centiméter számít. Az ételeket pedig egy árammal és szivargyújtóról is működő hűtőládában tároltuk.

Nem kevesebb: más
Persze nincsen ötcsillagos szállodai szobánk, nincs puha fürdőköpeny és svédasztalos reggeli, sőt nincs saját fürdőszobánk sem.
De van valami, amit egyik szálloda sem tud megadni: az önfeledt szabadság. Ha megtetszik egy hely, maradunk. Ha továbbmennénk, elindulunk.
Ha reggel a tenger mellett ébrednénk, oda állunk. Ha este a hegyek között szeretnénk aludni, arra megyünk. Ma már van egy ágyunk, amit oda viszünk, ahová csak szeretnénk. Egy kis rögtönzött konyhánk, két székünk és egy asztalunk. Pár meleg fényünk az estékre. És ami megfizethetlen: minden nap egy egészen új világ az ajtón túl. Ötcsillagos szálloda helyett pedig milliónyi csillag. És számunkra talán éppen ez a legszebb része az egésznek.
korábban írtuk
Sándor Ella: Tanulj, ha tanulnivalód van!
Alig pisil belé a szarvas a Nagyvízbe, nekem a gondolataim éjjel-nappal az iskola körül kezdenek forogni. Így van ez már, mióta az eszemet tudom, s annak biza ide s tova negyven éve.