Gyermekkorom gombászásai jutnak eszembe, ahogy édesapámmal jártuk az erdőt. Akkor még hittem a felnőttek meséjét, hogy csak hangosan kell kotkodácsolni, és a tyúkhangra előbújnak a rókagombák. A gombászás élmény volt, a gomba pedig finom, de nem különleges. A nyár természetes része volt. Ezért lepődtem meg annyira több mint tíz éve Provence egyik piacán, amikor megláttam a rókagomba árát. Száz euró egy kilogrammért! Akkor döbbentem rá igazán, mekkora kincs van körülöttünk. Talán ekkor kezdtem más szemmel nézni a rókagombára – és azóta is újra meg újra rácsodálkozom, mennyi minden rejlik benne.
Ha utazom, mindig megfigyelem a helyi gasztronómiát. Különösen érdekel, hogy ugyanazt a rendelkezésre álló alapanyagot hogyan használják a különböző konyhák.
Kóstoltuk levesként, pierogi töltelékeként, pizzafeltétként, szendvicsek összetevőjeként. Az volt az érzésem, hogy a lengyel konyha sokkal bátrabban kísérletezik ezzel a csodás alapanyaggal. Tanulhatunk egymástól.
Számomra van valami különleges abban, amikor egy recept nem szakácskönyvből, hanem emberektől érkezik. Egy piacról, egy közös vacsoráról, egy idegen ország apró konyhájából vagy egy séffel folytatott beszélgetésből. Ilyenkor nem csupán egy új ételt tanulunk meg elkészíteni, hanem egy történetet is hazaviszünk.
A fokhagymás-citromos rókagombát a lányom tanulta egy Provence-ben élő képzőművésztől.
Csak lazán!
A krémes rókagomba ötlete egy híres baszk séf révén jutott el hozzám. Iñaki Bolumburu egy erdélyi gasztrofesztiválon készítette ezt a lenyűgöző változatot rókagombából. Én először csak két baseballsapkás fiatalemberre lettem figyelmes, akik nagy gonddal tisztogatták az általuk szedett gombát a Gyimesekben. Az alázat, amellyel e nemes alapanyaghoz nyúltak, szembeötlő volt. A recept – a provence-ihez hasonlóan – egyszerű, de egyetlen plusz kiegészítővel, házi tojás sárgájával gazdagodik.
A szépséges képek láttán a citromillatú kakukkfüvet képzeltem el az általam megálmodott pástétomhoz. Citrommal, citromhéjjal kiegészülve fenséges krém került az üvegbe.
Egymástól tanulni öröm és gazdagító élmény. Akár más emberektől, akár más kultúrákból veszünk ihletet, mindenképpen gazdagodunk általa. És bár sokan mondják, hogy „mi nem vagyunk ennyire bevállalósak, hogy új dolgokat próbáljunk ki”, érdemes tudni, hogy az ízlésünk változhat. Ehhez nyitottság, rugalmasság és mások tisztelete kell.
Talán éppen így születnek az új hagyományok is: valaki valahonnan hoz egy ötletet, valaki más tovább gondolja, hozzáad valamit a saját tudásából, és egyszer csak egy új, közösnek érzett íz születik.
Hozzávalók: 70 dkg zsenge rókagomba, olívaolaj, só, bors, 4-6 cikk fokhagyma, 1 citrom
