Ízelítőt kaptunk a kánikulából már június elején. Eljött a gyorsan összedobható ételek ideje, hiszen ki akarna a konyha forró katlanjában sülni, főni, aszalódni. Édességekre is vágyunk, főleg a könnyed, gyümölcsös fajtákra, mint például a pohárkrémek.
Húsvét közeledtével Erdély-szerte sok családban kerül bárány az asztalra. A fiatal, tejes bárányok legtöbbször húsvétra lesznek igazán finomak. De a bárány mint étel szimbolikus jelentéssel is bír: Jézust, az ártatlanságot és a feltámadást is jelképezi.
A gyuladásos megbetegedésekhez gyakran kapcsolódnak lázas tünetek is. Ilyenkor mintegy első intézkedésként gyógynövényeket is használhatunk a lázas állapot csökkentésére.
Mindig rácsodálkozom a légzés jelentőségére, hiszen amíg jól működik, addig nem is figyelünk rá. Beszívjuk a levegőt és kiengedjük. Naponta legalább húszezerszer.
Nem emlékszem, hogy gyermekkoromban ettünk volna lecsót. Maga a kifejezés sem volt használatban felsőháromszéki családunkban. A lecsó magyarországi étel volt számomra, ott is ettem először, kamaszkoromban.
Amikor a férfi főz – valójában ezt nem is kell tovább ragozni: erdélyi férfiakat kértünk fel, osszák meg a Nőileggel egy-egy kedvenc receptjüket. Ám nem alkalmi konyhakontárokról van szó, hanem olyan pasikról, akik rendszeresen, örömmel és jól főznek.
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Bár a legtöbb óvodás megtanulja, és lelkesen énekli a Csicseriborsó, bab, lencse kezdetű dalocskát, sokkal kevesebb gyermek evett, vagy ismeri fel a babon kívül a másik két hüvelyest. Pedig a hüvelyesek rendkívül értékes táplálékforrások.
Manapság, amikor a világ stressz-szintje magasabb, mint bármikor, rendkívül fontos, hogy ismerjünk minél több olyan módszert, amely kedvezően hat a lelki egészségünkre.
Karácsony tájékán legtöbbünknél megszaporodnak a vendégek. Ha megunták már a véres-májas-húsleves-töltött káposzta kombót, de mégis szeretnék finom falatokkal kényeztetni a betérőket, ez a pár tipp Önöknek szól.
A babona szerint karácsonytájt és szilveszterkor nem szerencsés szárnyashúst enni, hisz az elkaparja a jövő évi szerencsét. Hiedelmek ide vagy oda, a székely családok zömében szenteste töltött káposzta kerül az ünnepi asztalra.
A táplálkozásban ismét teret hódítanak a hagyományos gabonafajták, így az árpa is, amely számos – az egészségre kedvező – hatással rendelkezik: nyomelemekben gazdag (kálciumot, káliumot, magnéziumot és foszfort tartalmaz), segíti a szív- és agyműködést.
Mindig elbűvöltek azok a csendéletek, amelyek számomra ismeretlen gyümölcsöket ábrázoltak. Sokáig így voltam a birsalmával és a gránátalmával. Előbb láttam őket festményeken, mint a valóságban. S bár a birsalma Erdélyben is megterem, viszonylag ritka volt az én gyermekkoromban, amikor elsősorban azt a gyümölcsöt ettük, ami megtermett a kertben.
Céklából tulajdonképpen elképesztően jóízű és varázslatos színű ételek készíthetők, ráadásul meglepően finomak is. Édeskés ízvilága a levesektől a főételeken át, egészen a desszertekig számtalan variációban jól párosítható.
Már az ókori Rómában is nagy becsben tartották a sáfrányt, a különleges aromájú fűszernövényt nemcsak a gasztronómiában, hanem afrodiziákumként is használták. A sáfrányt a lila virágzatú növény megszárított bibéjéből állítják elő, gyűjtése kézimunkát igényel, ezért a fűszer ára vetekszik az aranyéval.
„Bűnözünk egyet!” - hallom gyakran lányoktól, nőktől. Arra utalnak, hogy a cukrászda felé veszik az irányt. „Sajnos hétvégén bűnöztünk…” - hangzik el sokszor egészségtudatos fiatalok szájából, és elmesélik, hogy otthon sütit sütöttek, amiből jóízűen ettek. „Mi nem eszünk édességet, mi egészségesen élünk” - mondja kevés meggyőződéssel a hangjában és kissé szomorúan egy kisfiú az iskolában. De hogyan lett a cukorból ősellenség? És miért olyan nehéz mégis felvenni a harcot vele?
Októberben is igyekezzünk a szezonális alapanyagokra fókuszálni. Ehhez segítségként két olyan szezonális alapanyaghoz kínálunk recepteket, amelyek hazánkban is megteremnek. A vitamindús táplálkozás különösen fontos ősszel, hogy felkészítsük szervezetünket a hideg időszakra. A káposztafélék olcsó vitaminforrások, ráadásul októberben biztosan kapunk belőle hazait. A gyümölcsök közül pedig vétek kihagyni a zamatos szőlőt, sőt kötelező az évnek ebben az időszakában vásárolni, és nem télen.
Aki zarándokol, annak nem a megtett táv, a megtett idő a fontos, tán még csak nem is a cél, hanem sokkal inkább maga az úton levés, az a folyamat, ami átalakít, gyógyít, épít attól a perctől, hogy elindultunk.
Az éjszakázás tényleg mumus. Pedig, hogy repül az idő! Három év úgy telt el, egyet sem kellett aludni. Mármint egyet sem megszakítás nélkül... Az éjszakákkal kapcsolatban az a jó hír, hogy minden esetben kivirrad.
Jó eséllyel utoljára éli át a világ talán legambivalensebb állapotát, ami egyszerre erőn felüli és katartikusan gyönyörű. Harmadik gyermekét várja, ettől is épp olyan különleges, harmadik szülöttként várni a harmadik gyermeket.
Tényleg semmink sincs, csak a történeteink. A tanultakat tovább csepegtetni a gyermekeknek. Szenvedéllyel dolgozni, énekelni, mesélni és mesélni, önazonosan élni. Talán csak ezt lehet. Hogy bár a morzsája tovább éljen a régi világ (érték)rendjének.
Épp az éves „jól megérdemelt” digitális detoxomat töltöttem, amikor a Kamaszok (Adolescence) című sorozat felkerült az egyik legismertebb streaming szolgáltató platformjára.
A zene értelmezése ugyanolyan szabad, mint bármely más művészeti ágé. Jó, ha vannak (szakmai) fogalmaink az interpretációra, de itt ez nem fontos. Minden üzenet érvényes.
Egy éve ezen a napon már az örökölt föld alatt sorakoztak a dughagymák a kertben. Két éve ilyenkor a zöld hagymaszárak már bújtak is. Ma meg hóvihar tombol a vidéken, zaklatott lelkében szorongások cikáznak.
Titkon színész akarok lenni, de félek, ez túl nagyképűen hangzana. Ne viccelj! Az én testalkatommal? Tudom, hogy ennek az egész zenesulinak is csak akkor van értelme, ha tizenkettedik végére egyszer s mindenkorra lefogyok.
Van az a mondás, hogy az idő relatív, képesek vagyunk tíz percet egynek vagy egy órának érzékelni a körülményeink függvényében, de azt hiszem, ez az anyaságra fokozattan igaz. Az elmúlt két évben voltak napok, amikor úgy éreztem, hogy hónapokat öregedtem.
Nem stresszel rá az öltözködésre. „De ha már felöltözünk, akkor olyan ruhákat vegyünk magunkra, amiket szeretünk” – mondja Hajnal Csilla, a Székelyhon marosvásárhelyi újságírója. Szerinte ugyanis önmagunk leszünk az öltözködés által.
Ezzel a mondattal valószínűleg minden stílustanácsadó hirdette már legalább egyszer a szolgáltatását. Mert ez a gondolat annyira általános, hogy lassan rá lehetne gravírozni egy kis táblára, amit felakasztunk a szekrényajtóra.
Kolozsvár közelében, de távol a kincses város zajától bújik meg Farkas Loránd és Bocskai Gyopár méreteiben szerény, berendezésében leheletnyit extravagáns háza. Az otthon, ahol az alkotókedv gyermekkacajjal, kutyaugatással és macskanyávogással elegyedik.
A rebarbarát is a ’89-es fordulat után ismertem meg, addig csak elvétve termesztették felénk. Érdekes, hogy egy politikai változás, új alapanyagok, könyvek, főzőműsorok hozzáférhetősége milyen mértékben megváltoztatja a táplálkozási kultúrát.
A C-vitamin valóságos csodaszer – ezt már rég tudjuk, de csak az utóbbi években vált a kozmetikai ipar népszerű hatóanyagává. Antioxidáns, segít a bőr rugalmasságának megőrzésében és még a pigmentfoltok eltüntetésére is jó.
Üde színfolt a Székelyhon szerkesztőségében, Bencze Emese kolléganőnk az a fajta nő, akit szeret a kamera méregzöldben és „boszorkányszoknyában”, romantikus-virágosban, de akár a szürke visszafogott árnyalataiban is.
Meleg fények, meghittség, és mégis lényegre törő funkcionalitás jellemzi Sólyomék gyergyóújfalvi házát. Az egykori kommunista kockaház tornácos parasztházzá alakult, sok, kalákában végzett munkával, türelemmel és a gyökerek megtartó erejével.
Éppen repülőn ülök, amikor ezeket a sorokat írom. A meleg, a napsütés feltöltött, így ideális pillanat ez, hogy megválaszoljam a sokszor hallott kérdéseket: mit ad nekem az utazás, és mire tanít?
Van az a pillanat, amikor felöltözöl reggel, végignézel magadon a tükörben, és... valami nem stimmel. Sokszor észre sem vesszük, de a cipő az, ami vagy felemel, vagy lehúz – nemcsak képletesen, hanem szó szerint is.
