Simó Margit fiatalkorától köt, a kézimunka szeretetét édesanyjától kapta, és hamar rájött, hogy számára remek terápia. Akárcsak egy zenemű színreviteléről, éjszaka ötletel a fonalakkal, megálmodja, majd nappal megalkotja. Mint meséli, évtizedekkel ezelőtt a svéd divatlapok hatására kezdett egyre komplexebb darabok kötésébe, volt, hogy egyszerre négy-öt kötésen is dolgozott.
Ez a laza, csíkos kardigán Simó Margit legújabb munkája
Mivel anyósa kötődét vezetett, minden ünnepre egy-egy jó fonal volt Manyi számára az ajándéka. Ez a moher is tőle van – mutatja a harmincéves penészzöld ruhát, amely annyira trendi, hogy el sem hisszük, három évtizede használatban van.
Talán harminc éve kötötte ezt a penészzöld ruhát – mégis, mintha csak ma készült volna
„Tapasztalatot szerez az ember egy idő után, rájön, hogyan tud egy karöltőt megcsinálni, egy loknit megoldani, sosem használtam a kötőkönyvet, nem szerettem követni a mintákat. De volt olyan időszak is, amikor nem kötöttem. Amióta nyugdíjba jöttem, azóta kötök intenzíven újra: a párnahuzatokat, az ágytakaróként használt posztó takarót is én kötöttem össze. Egymás után jönnek az ötletek” – mutatja a ház ékeit Margit.
A vidám színű kapucnis kabát a legegyszerűbb utcai viseletet is feldobja
„Ha valaki valamit szenvedéllyel csinál, abból csak jó születhet” – véli, és bevallja, számára jóleső érzés újat alkotni valami régiből – zenében és kötésben egyaránt.
Időtálló, színes szoknya – ez sem mai darab. Kötött ruhái titka, hogy ritkán és kíméletesen mossa
Több évtizedes zenepedagógusi munkájáért, a hagyományőrzés és népi kultúra ápolása terén elért eredményeiért néhány éve megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét is, de mint mondja, van olyan egykori tanítványa is, aki elmondta: nemcsak a zeneóráira emlékszik az iskolaévekből, hanem Manyi gyönyörű ruháira is. Nincsenek kedvenc színei, bár volt egy föld-szín korszaka.
Margit kezében még a kötésnek is van humora: a Hargita Business Center reklámfilm-forgatásához készült ez a vicces darab
A lilán kívül bármit szívesen visel, számára az anyag minősége a döntő szempont: természetes legyen, az a legfontosabb. Gyapjú, moher, kasmír – sorolja a kedvenceket, műszálas ruhát nem venne magára – magyarázza a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola nyugalmazott zenetanára. A régi pulóverek újrahasznosítása, a minőségi fonal új élete az, ami lázba hozza.
Fotó: Csedő Attila
