Életre kelt város

Az utóbbi években mintha az a bizonyos legkisebb, harmadik királyfi is útnak indult volna, úgy gyarapszik, szépül Szatmárnémeti itt a Partiumban. Az egyre szaporodó plázák, szupermarketek miatt egyre inkább nagyvárosias hangulata van, viszont aki szeret nosztalgiázni, biztosan nem bánja meg, ha mégis körülnéz.

Gondolok itt például a város új központjára, mely a kommunista rezsim építészetének egyik iskolapéldája lehetne, vagy a régi központra, ahol a 19. század hangulata köszön vissza.

Igazi kuriózumnak számít az új központban található közigazgatási palota épülete, melyet néhány éve a világ legrondább épületének kiáltottak ki a torontóiak. Az egész onnan indult, hogy a helyiek panaszkodtak a városháza építészeti megoldásaira, és kapóra jött a legnagyobb példányszámú kanadai napilap közvélemény-kutatása, melyen aztán a világ legrondább városházának címét nyerte el a szóban forgó épület.

Nos, a negatív reklám is reklám, és még egyetlen olyan szatmárival sem találkoztam, aki zokon vette volna, vagy vitába szállt volna a voksolás eredménye miatt.

Én magam sem gondolom túlzásnak a dolgot, ugyanis a kommunista rezsim alatt létesített épületkomplexum valóban erőszakos, szögletes és minden szépérzéket mellőző formái egyáltalán nem keltenek jó benyomást a szemlélőben.

A Nicolae Porumbescu által tervezett épületegyüttes erődítményszerű, csupa betonkonstrukció, és a maga 97 méter magas tornyával egykor Románia legmagasabb épülete volt, ma pedig az előkelő negyedik helyet foglalja el. Hozzá tartozik a Szakszervezetek Művelődési Háza és a Szamos Nagyáruház, közéjük tömbházakat építettek. Az épületegyüttes és a tér átalakítására voltak már elképzelések, de igazából senki sem tudott használható ötlettel előállni, hogy hogyan lehetne kellemesebbé, használhatóbbá tenni ezt a városrészt.

Az új központon túl, egy rövid sétány végén találjuk a régi központot, és az az érzésünk támad, hogy talán egy másik városban járunk.

Az egykori piactér helyén park található, melyet olyan értékes és szép épületek vesznek körül, mint az egykori Pannónia Szálló, a Vécsey-ház, a Római Katolikus Székesegyház, a megyei könyvtár épülete. Néhol itt is visszaköszön a múlt, az Aurora Szálloda és a Divatház, különösen utóbbi napjainkban idegenül hat ebben a patinás, a 19. század vége hangulatát idéző környezetben. A régi központ épületei közül már néhányat felújítottak, azonban ez még kevés ahhoz, hogy kijelenthessük, rendezett partiumi városka központjában járunk. A tervek szerint a régi elemek közül néhányat megőrizve, de a 21. század városlakóinak igényeihez igazítva hamarosan teljes felújításra kerül sor.

A torony

A Tűzoltótorony a város egyik jelképe, a Pannónia Szálló mögötti téren található. Ha bírjuk szusszal, az épület 175 lépcsőfokán 34 méter magasra, egy fémszerkezetű körerkélyre jutunk fel. Akiket nem zavar a magasság, kora tavasztól késő őszig innen csodálhatják meg a csodás panorámát. Amikor szép az idő, egészen a máramarosi hegyekig is ellátni innen.

Amire méltán büszkék a szatmáriak, az az Északi Színház épülete és a több mint kétszáz éves hagyománnyal rendelkező magyar színjátszás. A színház magyar társulata napjainkban is méltóképpen tolmácsolja a kultúra gazdagságát Thália templomában, és azt hiszem, Szatmáron ezért is van nagy hagyománya a színházba járásnak. És ha már kultúráról beszélek, akkor hadd említsem meg a Partiumi Magyar Napokat, amely 2002 óta a térség hagyományait, értékeit bemutató egyik legnagyobb magyar fesztivállá nőtte ki magát.

Fotók: Kracsek László

A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.