– Egy korábbi interjúban azt mondtad, lenyűgöz a műanyag. Meglepett, mert a társadalom nagy része a műanyaggal kapcsolatban negatív érzéseket táplál. Hogy van ez?
– Valóban lenyűgöz, mert annyira színes és változatos. (mosolyog) Tud olyan lenni, mint az üveg, a fa, és hosszan sorolhatnám még, persze mindig csak olyan, mint… Egy kis alakváltó, ember alkotta furcsa anyag. Gyakran érzem úgy, hogy méltatlanul bánunk vele, túl hamar szemét lesz. De mondjuk egy párhuzamos világban, ha nagyon kevés műanyag lenne, mennyire értékes lehetne ez az egzotikus anyag, ami bármilyen alakot felvesz, és még újra is lehet hasznosítani. Nagyon különlegesnek tartom.
– Csak épp nehezen bomlik le, így árt a környezetnek…
– Persze, árt a környezetnek, ezért próbáljuk mellőzni, de nem fog eltűnni egyik napról a másikra. És a műanyag újrahasznosítása is véges dolog, mert általában rosszabb minőségű anyaggá válik. Én annyit teszek, hogy újrahasznosításkor próbálom növelni az értékét, és így talán a fülcsit, karkötőt már nem dobják el úgy, mint egy kupakot, hanem hosszabb élete lesz.
– Vásárhelyről indultál, elvégezted az egyetemet Kolozsváron, és egyszer csak nagyon felkapott divattervező lettél Magyarországon. Mi a sikered titka?
– Sok összetevős lehet. Ami érdekelt, abba én szerettem mindig nagyon beleásni magam. S ez volt a műanyag újrahasznosításával is. Ugyanakkor a divatiparban épp nagyon felkapott lett a fenntarthatóság. Nem tudatosan választottam ezt az irányt. Magamtól kísérletezgettem otthon, aztán valahogy rácsatlakoztam erre a mozgalomra. Jókor, jó időben kötöttem össze a kreativitásomat az újrahasznosítással, az upcyclinggal. Szóval szerencsésen találkozott a trend és a lehetőség.
– Milyen ruhákat készítesz?
– A fellépő ruhától a hétköznapi ruháig elég széles skálán mozog a felhozatal. Ezek használtruha foszlányokból készülnek, amiket mindenhonnan gyűjtök. Főleg a poliésztert, a műszálas anyagokat keresem, azokból is a rugalmas sportruházatokat, amikből nagyon jól tudok dolgozni. Ezek sosem a legszebb, legjobb darabok, mert számomra az is prioritás, hogy ha ezt valaki még így felvenné, viselné, akkor azt nem veszem meg. Valamint műanyagból ékszereket, kiegészítőket. Ezek főleg kupakokból meg mosószeres dobozokból készülnek. A barátaim gyűjtik össze, és azokból dolgozom.
– Tehát van igény a termékeidre?
– A ruhákat most nagyon szeretik és veszik külföldön. Itt, Budapesten is van egy üzletem, de ott is főleg külföldiek, turisták vásárolnak. Talán mert ők nem drágálják annyira. Nyilván – amiatt, hogy nem nagy mennyiségben készülnek – a ruháim ára nem picit, hanem jóval a fast fashion fölött van, és ezért itthon nehezebben fizetik ki. Az itthoni nők inkább azokat a ruhadarabokat keresik, amelyek variálhatóak, amit sokféleképpen viselni lehet.
– És a te ruháid nem ilyenek...
– Nem. Az én ruháim színesek, feltűnőek, statement darabok. Sokan arra gondolnak, egyszer felveszik, de kétszer már nem. Sok mindent hallottam már arról, hogy miért nem vennék meg. Folyamatosan versenyezni kell nekünk a fast fashionnel, amit nyilván nem lehet. Én Hollandiában, Izlandon értékesítem főleg a munkáimat. Ott nagy a kereslet.
– Akkor mondj pár pozitívumot is, hogy miért jó ezt választani?
– Aki szereti, szerintem épp azt szereti benne, hogy egyedi. Na meg az én ruháimnál a mondandó az, ami fontos lehet, vagy a sztorija. Nagyon sok ruhám turis cuccokból készül, amelyeknek mind története van. Ha találok mondjuk egy pólót, amin egy holland vízszerelő telefonszáma van rajta, akkor beépítem az új ruhába úgy, hogy jól látsszon. Nagyon szeretem viszontlátni, hisz visszautal egy életre, egy történetre, és ezt szeretik az emberek. Szeretnék hinni abban, hogy ez is egy jövője a divatnak, a storytelling ruha, amikor értékes az, hogy ki készítette, ki viselte, hol, hogyan, stb. Jó lenne, ha felértékelődne minden körülmény, ami a ruhát meghatározza. Én ezen a vonalon szeretnék haladni.
– Továbbra is a divatszakmában látod magad?
– A közeljövőben, igen. A távolra meg nem látok. Nagyon hosszú távú tervem nincsen. Szoktam hirtelen ötletek miatt nagyokat változtatni, szóval ki tudja, mi lesz. De egyelőre én ezt szeretem, és kapok pozitív visszajelzéseket, amik erőt adnak, meg biztatást.
Ferencz Borbála
– Számodra még az is előny, hogy nemcsak Magyarországot, hanem Romániát is meghódíthatod.
– Igen, a két ország az nagy segítség. Idén például nem voltam a magyar-, de ott voltam a román divathéten. Nagyon sok támogatást kapok mindkét helyről, ami mondhatni, szinte dupla támogatás, lehetőség számomra.
Fotó: Ferencz Borbála archívuma
korábban írtuk
Őserő és Istennők Jánosi Ágnes kollekciójában
Nem csak beszél róla és megalkotja, ő maga az erő. Jánosi Ágnes ruhatervező rengeteg munkát fektetett abba, hogy megmutassa azt a hét archetípust, amely a nőt jellemzi. Teszi mindezt textilbe-, gondolatokba zárva. A benne rejlő erőt pedig ezáltal reflektálja kifelé is, megbolondítva egy csepp szorgalommal és egy jó nagy adag kreativitással. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)
