Míg mi hősiesen izzadva küzdöttünk a pályán, néhányan körmüket, izmaikat féltve csak a pálya szélén gurítottak. Le néhány sört. A kétfős csapatokat sorsolással döntöttük el, irigykedtünk is becsülettel arra a két kolléginára, akinek férfi csapattárs jutott.
A kezdők szerencséje és a tapasztalt sportemberek fölénye egyaránt érvényesült:
a dobogó harmadik fokára a sportéletben igencsak tájékozott, de műkörömmel – tehát kisebb esélyekkel – játszó Melánia és szerény személyem állhattunk. Egyrészt, mert úgy tartottuk illendőnek, hogy győzni hagyjuk a kisebb egóval rendelkezőket, másodsorban pedig azért, mert a szomszédos vásárhelyi csapattal a komoly harc helyett igen összebratyiztunk. Hathatós férfi segítséggel tehát második lett a Trella Gyopi – Boda Gergő páros, s az ugyancsak műkörömmel és szűz kézzel gurító Kittynk fölényesen nyerte a bajnokságot, a nagy sportember hírében álló főszerkesztőnkkel, Noémivel alkotva egy csapatot.
Aki nem szállt be, bánhatja, s ezúttal a (mű)körmöknek sem esett bántódása. Igaz, hétfőn a számítógép egerét sem tudtuk görgetni néhányan, annyira fájt a csuklónk, mások farizmaik fájdalmára panaszkodtak, s olyan (férfi) játékos is akadt, aki a bowling után állítása szerint „szűzlánylépésekkel” járt… Egyszóval: imádtuk, remek sport, főleg annak, aki bírja.
