• Fotó: Nagyálmos Ildikó archívumából
A nyaralás kiválasztása első pillantásra nagyon racionális döntésnek tűnik. Megnézzük a repülőjegyek árát, az időjárást, a szállásokat, majd eldöntjük, merre indulunk. A pszichológia azonban azt mondja:
valójában sokkal ritkábban választunk pusztán úti célt, mint gondolnánk.
Dr. Sorana Mocanu pszichológus, pszichoterapeuta szerint a nyaralásaink gyakran a belső világunkról mesélnek. Ahogy írja a közösségi médiában: „Nem csupán úti célokat választunk. Néha megnyugvást, máskor egy érzést vagy önmagunk egy olyan változatát keressük, amelyet a hétköznapok elnémítottak.”
„Engem az új ingerek vonzanak”
Nagyálmos Ildikó költő, újságíró számára az utazás elsősorban a felfedezésről szól. Bár minden évben visszatér a román tengerparti Vama Vechére, ezt már inkább hagyománynak nevezi, mint nyaralásnak. Egyébként mindig új helyeket keres, és legszívesebben Európa kevésbé ismert arcait fedezi fel.
• Fotó: Nagyálmos Ildikó archívumából
Az utazásait ritkán tervezi hónapokkal előre. Inkább akkor indul útnak, amikor úgy érzi, kiszakadna a hétköznapokból. Előre összegyűjti ugyan a látnivalókat, de a helyszínen nem szeret kötött program szerint haladni. A saját ritmusában akar utazni, ezért a csoportos kirándulások sem vonzzák.
Ha egyetlen szóban kellene megfogalmaznia, mire vágyik leginkább egy nyaralás során, azt mondaná: kizökkenés.
Nem a pihenést keresi, hanem az új élményeket: a helyi piacokat, az utcák hangulatát, a gasztronómiát, az embereket és a mindennapi élet apró részleteit.
A múzeumok helyett inkább az élő városok érdeklik.
Számára az utazás nem befelé fordulás. Éppen ellenkezőleg: olyankor szeretne minél inkább jelen lenni a világban, hagyni, hogy az új helyek és történetek hassanak rá.
„A legnagyobb luxus néha a semmittevés”
Trella-Várhelyi Gyopár, az Erdély TV munkatársa és négy gyermek édesanyja egészen másként tekint a nyaralásra. Családjával szinte mindig a tengert választják, amelyhez gyermekkori emlékek és régi családi hagyományok kötik őket.
• Fotó: Trella-Várhelyi Gyopár archívumából
Hatfős családként azonban a spontaneitás helyett a gondos szervezésé a főszerep. Az úti célt hónapokkal korábban kiválasztják, kihasználják az early booking lehetőségeket, előre lefoglalják a szállást, sokszor még a belépőjegyeket is. A részletes tervezés mellett azonban mindig marad hely a rugalmasságnak és az alkalmazkodásnak.
Amikor arról kérdeztük, mire van leginkább szüksége egy nyaraláson, egyetlen szóval válaszolt: semmittevés.
Az év közbeni folyamatos szervezés és rohanás után
számára a legnagyobb feltöltődést az jelenti, ha egyszerűen csak üldögélhet a vízparton, olvashat, beszélgethet vagy sétálhat.
Bevallja, a nyaralás alatt semmiképpen sem szeretné, hogy az otthoni rutin visszaköszönjön – különösen a főzés hiányzik legkevésbé.
A gyerekek érkezése nem változtatta meg gyökeresen a nyaralási szokásaikat, de ma már kevesebb a városnézés és több a csúszdapark vagy vidámpark. A férjével arra is tudatosan figyelnek, hogy időnként kettesben is elutazzanak, mert úgy érzik, erre a kapcsolatuknak is szüksége van. Ha pedig most csak a lelke igényeire figyelne, a legnagyobb ajándékot két kiadós alvással töltött nap jelentené.
„Minden utazás egy kicsit önismereti utazás is”
Dimény-Varga Tünde pszichológus, integratív gyermekpszichoterapeuta és gasztroblogger számára az utazás a kíváncsiság egyik legszebb formája. Egyértelműen az új helyeket keresi, de ha visszatér is valahová, akkor sem ugyanazt szeretné megtapasztalni. Más évszakot, más utcákat, más történeteket keres.
• Fotó: Dimény-Varga Tünde arhívumából
Korábban részletesen megtervezte az útjait, ma azonban sokkal inkább bízik a spontaneitásban. Tapasztalata szerint
az utazás szépségéhez hozzátartozik, hogy nem lehet mindent irányítani.
Egy közel-keleti útjuk során például egy váratlan háborús helyzet miatt kellett teljesen átírniuk a terveiket. Ez megerősítette benne, hogy a rugalmasság nemcsak utazáskor, hanem az életben is nélkülözhetetlen.
Számára a nyaralás kulcsszava a felfedezés. Nemcsak tájakat szeret megismerni, hanem kultúrákat, embereket és gondolkodásmódokat is. Úgy érzi, minden utazás egy kicsit kitágítja a saját világát.
Pszichológusként különösen fontosnak tartja azt is, hogy az utazások önismereti lehetőséget kínálnak.
Amikor kiszakadunk megszokott szerepeinkből és rutinjainkból, könnyebben megláthatjuk, kik is vagyunk valójában.
Saját bevallása szerint az utazások során lazábbá, elfogadóbbá és bátrabbá vált, és jobban megtanult bízni önmagában és másokban is.
Ha pedig nem egy konkrét úti célt kellene választania, hanem azt, amire a lelkének szüksége van, két kép jelenik meg előtte: egy csendes hegyvidéki faház vagy egy mediterrán halászfalu. Bár egészen különböző helyszínek, ugyanazt adják számára: lelassulást, jelenlétet és kapcsolódást.
Valójában nem a helyet választjuk
A három történet három egészen eltérő utazót mutat be. Az egyikük az új ingerekből töltekezik, a másik a pihenést keresi, a harmadik pedig a kíváncsiságot és az önismeretet. A pszichológia szerint azonban egyik választás sem véletlen.
Dr. Sorana Mocanu úgy véli, amikor valaki a tengert választja, sokszor valójában néhány napnyi tehermentességre vágyik. A hegyeket nem feltétlenül a túrázás miatt keressük fel, hanem azért, mert ott újra meghallhatjuk a saját gondolatainkat. Mások nyüzsgő nagyvárosokat választanak, mert a csend kényelmetlenebb számukra, mint a forgatag. Érdekes gondolat az is, hogy aki évről évre ugyanarra a helyre tér vissza, nem feltétlenül fantáziátlan. Ahogy a pszichológus fogalmaz a közösségi oldalán: „A lelke ott talált egy ritka helyet, ahol már nem kell őrséget állnia.”
A szorongásunkat is magunkkal vihetjük
Sokan úgy gondolják, a nyaralás automatikusan megoldja a feszültségeiket. A valóság azonban ennél összetettebb.
Dr. Sorana Mocanu szerint gyakran katonás napirendet készítünk a szabadságunkra is: reggeli, strand, múzeum, étterem, fényképezés, újabb program. Mire hazaérünk, sokszor fáradtabbak vagyunk, mint induláskor. Ahogy írja: „Néha csak a szorongásunkat költöztetjük át egy szebb díszletbe.”
Ezért
önmagában a helyszín nem változtat meg bennünket. Az utazás inkább tükröt tart: megmutatja, mire vágyunk, mit kerülünk, mi hiányzik az életünkből, vagy mit nem bírunk tovább cipelni.
Talán nem is azt kellene megkérdeznünk, hová megyünk. A következő nyaralás szervezésekor talán érdemes egy pillanatra félretenni az útikönyveket. Nemcsak azt kérdezni magunktól, hogy hová szeretnénk utazni, hanem azt is, hogy miért.
Dr. Sorana Mocanunak a cikket inspiráló bejegyzését itt olvashatjátok teljes egészében: https://www.facebook.com/share/p/19G1zLszJF/
