Feltűnően stílusos, „nagyon zöld” ruhában érkezik Kolozsvár alpolgármestere, fekete kabátban, tökéletesen passzoló berettel és sállal, fekete csizmával. Oláh Emese lelkes motoros, igazi adrenalin-vadász, aki minden évben kipróbál valami újat. Már a beszélgetésünk elején leszögezi, hogy számára a motorozás hobbi, kikapcsolódás és szenvedély egyben, valami, ami megnyugtatja.
„Az olyan ritka tevékenységeknek egyike, amelyek megnyugtatnak, még akkor is, hogyha minden szezon elején kell egy kis ösztönzés magamtól, hogy »ráőrüljek« a motorra”
– magyarázza, hozzátéve, hogy alapvetően egy félős típus, de azok a tevékenységek, amelyek egy kis adrenalint biztosítanak, hosszú távon megnyugtatják. Szeret új, érdekes dolgokat kipróbálni.
A motorozás iránti szerelem még kamaszkorában kezdődött, ám akkor még csupán utasként ült motorbiciklin, valamint volt két kisebb esése is, amelyek nyomán „elpárolgott” a bátorsága. 2012-ben sikerült újból bátorságot merítenie, és akkor eldöntötte, hogy levizsgázik, ami könnyen is ment neki. „Megszokni a motort ellenben egy picit nehezebb volt. Már gyerekkorom óta chopper rajongó voltam, de persze a vizsga az egy kisebb, ún. „naked” motoron történt, így utána meg kellett szokni a nagyobbat, aminek teljesen más a hangja, és teljesen másképp kell irányítani is” – idézi fel Emese, hozzátéve, hogy mivel hajlamos nagyon ragaszkodni a tárgyakhoz, ma is azt a motort használja, amit 2013-ban vásárolt, egy Suzuki Marauder choppert.
Bár több ízben is tervezte, hogy megejt egy hosszabb motoros kiruccanást, ezt eddig még nem sikerült megvalósítani, itthon, hétvégéken szokott motorozni. De a tervet sem vetette el, ami késik, nem múlik alapon. Nem tartozik egyetlen motoros klubhoz sem, néha közeli ismerősökkel-, ám többnyire egyedül szokott motorozni.
„A szabadság érzését biztosítja, épp ezért nem feltétlenül érzem azt, hogy ezt tágabb körrel kellene megosztanom. Számomra ez egy kicsit intimebb dolog”
– magyarázza.
Mint mondja a kolozsvári politikus, bár chopperes és rock zene rajongó, nem a külsőségek embere, nem illeszkedik a motorosokhoz kötődő sztereotípiák rendszerébe – például tetoválása sincs.
Ugyanakkor azt is bevallja, hogy a családja félti őt, ellenzi a hobbiját, és bármilyen furcsán is hangzik, de a mai napig sem mehet haza a szüleihez motorral: Emese édesapja kijelentette, hogy ő nem szeretné látni a járgányát. Ám a közéleti szerepvállalás szempontjából sem előnye, sem hátránya nem származott eddig abból, hogy motorozik.
„Volt olyan, hogy a motoros alpolgármesterként említettek”
– teszi hozzá nevetve, de talán éppen ezért gyakran keresik meg a motorosokat érintő problémákkal is. Egy visszatérő kérés, amit nem tud megoldani, hogy a motorosok használhassák a buszsávokat Kolozsváron – ám erre nincs törvényes keret Romániában.
De nem csak a motorozás ad adrenalint Oláh Emesének, hiszen minden évben kitűz maga elé egy újabb célt, egy újabb tevékenységet. Próbálta így már a vitorlázórepülést, a siklóernyőzést, a falmászást, a hódeszkázást, de van, hogy banálisnak tűnő terveket is megvalósít: tavaly például a görkorcsolyázás volt soron. Egy jó nagy esés lett a vége – teszi hozzá.
2023-as célja pedig a SUP (Stand up paddle – egyfajta állószörf, álló evezés – szerk. megj.), és reméli, hogy a közeljövőben szörfözni is megtanul.
Sőt, abban is bízik, hogy valamikor a siklóernyős jogosítványt is sikerül majd megszereznie.
Oláh Emese nyaranta motorozik, télen hódeszkázik, de a hétvégi hobbikon túl is próbál napi rendszerességgel mozogni. Hajnali ötkor kel, igyekszik a reggelt kihasználni. „Hogyha nem sikerül reggel mozogni, akkor az egész napom egy kicsit furcsán alakul. Aznap sokkal fáradékonyabb vagyok. De egyébként a mozgást nem hobbinak tartom, szerintem az élet része kell legyen” – fejti ki.
Bár nagyon szeretne varrni is, bevallása szerint nincs kézügyessége. De mivel édesanyja hivatásos varrónő volt, nagymamája szépen kézimunkázott, megígérte magának, hogy amikor egy kicsit nyugodtabb életvitelt folytat, kipróbálja majd a varrást is. Elszántságát látva, ezt is elhisszük neki.
Fotók: Oláh Emese archívuma
korábban írtuk
Ruști Alexandru plébános: Kell az életben valami pozitív szenvedély
Nem szalaszt el egyetlen lehetőséget sem, amikor hegyeket mászhat, és ha a kisváros határain kívül jut, lélegzetelállító fotókkal nyűgözi le az erre kíváncsi közönségét. Máskor meg nyakába akasztja szólógitárját, és nagy szenvedéllyel csap a húrok közé – mindezt egy-két szentmise, templomi szertartás vagy hittanóra között. Ruști Alexandru lupényi plébánosként éli nem mindennapi hétköznapjait.
