Nőnapra ajándékozott meg a család egy csíkszentdomokosi szervezésű többórás lovas túrával. Elsőre nem villanyozott fel az ötlet, mert én ezen a környéken nőttem fel, azt hittem, láttam már mindent, amit látni érdemes. Hargita megyében egyre jobb lehetőségek kínálkoznak azok számára, akik lóhátról szeretnék bejárni a környéket: jól felszerelt lovardákat találunk Csíksomlyón, Csobotfalván vagy épp Csíkmadéfalván is, hogy csak Csíkszéket említsem. Innen legtöbben a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Parkba lovagolnak vagy a Gyimesekbe.
Lóháton minden más
A kirándulásnak ez a formája annak fog leginkább tetszeni, akinek van némi tapasztalata a lovaglás terén, de kezdők számára is tökéletes, hiszen a túrák során lehetőség van a tanulásra is. A lovak kivezetése, etetése, pucolása és felszerszámozása szintén a program része, hiszen elengedhetetlen ahhoz, hogy a ló kicsit megszokjon és elfogadjon bennünket. Ezúttal a Csíki-havasok felé vettük az irányt, s bár még igencsak hideg volt, a látvány minden kellemetlenséget felülírt. Kimászva a dombokra és lassan haladva a hegy csúcsa felé, sok mindent láthat az ember. Elsőre megszokottnak tűnhet a havas táj, a kis faházak és a fenyvesek vizslatása, de lóhátról minden más. Sokkal szebb, tisztább és persze izgalmasabb.
Ilyenkor egy jó cipőre, leginkább csizmára van szükségünk, ami tartja a bokát és kényelmes. Az öltözködés másodlagos, de figyeljünk arra, hogy a nyeregben való ücsörgés ellenére, folyamatosan együtt kell mozognunk a lóval. A fejvédő kobakot biztosítják a túravezetők, ahogyan az egyéb felszerelést is. A hangosan ugató és ránk támadó pásztorkutyákkal sajnos nem számoltunk, lovaink azonban nyugodtak maradtak, mivel csikó koruktól itt nőttek fel, szokva vannak a sziklás terephez, a szűk, hegyi ösvényekhez, ahol a nyugodtság és biztos járás elengedhetetlen.
A kevesebb sokkal több
Néhány szakaszon, meredek terepen, nagyon köves utakon kíméltük a patásokat, és gyalogosan mentünk egy darabig, ezalatt túravezetőnk, Laci bácsi izgalmas, szarvaskergetős-, medvelesős történetekkel szórakoztatott. Egy ilyen lovas túrán különleges élmény nemcsak maga a kirándulás, de a lovakkal való együttműködés is. Ezek az állatok érzékenyek és az embernek szavak nélkül, ösztönből kell együtt dolgoznia velük.
Felérve a hegytetőre, leírhatatlan a látvány, be lehet látni az egész Csíki-medencét. Egyszerűség és családias hangulat jellemezte a havasokban töltött időt, kedves, segítőkész emberek társaságában. Ha figyelmesek szeretnénk lenni, vihetünk magunkkal némi jutalomfalatot a lovaknak is, amit a túra végeztével adnak oda az állatoknak: erre alma vagy murok a legalkalmasabb.
A mi túránk közel három órát tartott, de igény szerint választhatunk több napos, egész hétvégés kirándulást is, ahol nemcsak lovagolnak a résztvevők, hanem múzeumot látogatnak, néptáncot tanulnak, fát faragnak, vagy éppen kenyeret sütnek kemencében. A kevesebb több – szokták mondani, és ha átadjuk magunkat ezeknek az élményeknek, rájövünk, hogy nem is kell olyan sok a boldogsághoz.
Fotó: Fülöp Orsolya / Lovastúrák Csíkországban
korábban írtuk
Ősrégi hegyek, antik romok földjén
Ezúttal kilépünk Erdélyből, de maradunk országhatárokon belül. Mégis valami annyira más élményt szerezhetünk magunknak, ha Dobrudzsába utazunk, mintha több száz kilométerre lennénk otthonunktól. És ne csak átutazzunk, mondjuk a Duna-deltába menet, hanem álljunk meg, néhány napra is akár. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
