Számos mai nagyobb településünknek van római neve és múltja, sok helyen hagyták hátra épületmaradványaikat, mindenféle tárgyaikat az egykori római provincia lakói, fenntartói. Hosszú ideig nem uralták Dacia tartományt (amelybe a mai Erdély jelentős része is benne foglaltatott), talán ezért is van, hogy
olyan látványos építmények, vízvezetékek, paloták, színházak stb. nem maradtak fent, mint más, a Római Birodalomhoz tartozó régiókban.
„A provincia alig százhetven éves fennállása alatt több ezer kilométeres úthálózat, tíz városias település, közel száz katonai erődítmény és több ezer római felirat, szobor és kistelepülés keletkezett, amely alapját képezte mind a kora középkori, mind a középkori települések létrejöttének” – írja a Wiki, s ez így elég szárazon hangzik, sokkal érdekesebb, ha magunk eredünk a római „nyomok” megkeresésére, ha elindulunk az eltűnt idők nyomában…
A római főváros
Dél-Erdélyben például nincsenek annyira rejtve ezek a nyomok, nem véletlenül, hiszen éppen Hátszeg régióban, a mai Hunyad megyében található az egykori római provincia fővárosa, Ulpia Traiana Sarmizegetusa. Nem összetévesztendő a dákok – egyébként innen nem messze feltárt – fővárosával, ez egy ízig-vérig római település volt anno. Erről könnyedén meg is győződhetünk, hiszen a romterület a Dévától déli irányba tartó országút közvetlen közelében található, Várhely (románul Sarmisegetuza) település szélén.
Főváros lévén, itt a fórum és amfiteátrum romjai is megtekinthetők, egyéb épületek maradványai mellett.
Virágzása nem volt hosszú, viszont pár száz év elteltével az innen és a környékről összeszedett köveket templomok építésekor kezdi el használni a térség immár teljesen kicserélődött népessége.
Római kövek, másodlagos helyen
A közelben találjuk Zeykfalvát (románul Strei), annak is késő román, kora gótikus kori templomát, amely nyomokban római leleteket tartalmaz. Az ódon, ősi hangulatú épületet egyébként is érdemes felkeresni, hiszen igazán alkalmas hely, ha épp az idők változásán akarunk merengeni…
Olyan, mintha ad hoc, csak a jó építőanyagot nézve kerültek volna a templom falába a faragott vagy kevésbé faragott római kövek.
Sírkövek is vannak közöttük, amelyek valószínűleg a római kolónia „kőbányájából” kerültek ide. A templom a 13-14. században épülhetett, aztán volt a reformátusoké, ma pedig az ortodoxoké. Magyarok már alig élnek errefelé…
Demsus döbbenetes
Ha már itt vagyunk, nem hagyhatjuk ki Erdély egyik legkülönösebb szakrális építményét, amely ugyancsak jól beleillik tematikus túránkba. A főúttól kissé távolabb találjuk Demsus falut, határában pedig tényleg döbbenetes látványt nyújt az ősrégi templom.
Mintha több, különböző darabot ragasztottak volna egybe más-más korokban, ahogy épp adódott, vagy ahogy az aktuális építőmesternek ihlete diktálta.
Majdnem biztos, hogy ide is Ulpia Traiana Sarmisegetuzából kerültek a római kövek. Van, amelyik feliratos, van, amelyik finoman, olyan igazi római módra díszített, van, amelyiken egy ló domborműve látható. A templom eredete ma is vita tárgya, mondják, hogy ez a legrégibb román templom Erdélyben, de azt is, hogy egykori római síremlék vagy szentély „továbbfejlesztése”. Valamikor a helyiek – magyarok és románok – közösen használták, ma az ortodox egyházé.
Oroszlánok és fürdő
Még csak egy templomot említek meg, főleg, mert olyan szép, öreg oroszlánok őrzik, és ez nem más, mint az algyógyi, jelenleg református templom. A ma látható, középkori eredetű épület sajátossága, hogy
római sírköveket és sírépület-szobrokat, valamint egy korábbi templom gótikus ablakait is felhasználva építették fel.
A bejáratnál látható kőoroszlánok is minden bizonnyal a római korból maradtak ránk. A templom mellett egy különleges és nagyon régi körkápolna is megtekinthető, amelynek építéséhez ugyancsak felhasználták a közeli római telep romjait.
És ez nem más, mint Germisara, ahol bőséges meleg vizű források fakadnak, s mint tudjuk, a rómaiak ki is használták az ilyen adottságokat, így fürdőtelepet is létrehoztak maguknak. Maradványai jól láthatók a Feredőgyógynak is nevezett településen, amely ma is népes a nyári hónapokban. Az összbenyomásról csak annyit, hogy valószínűleg a rómaiak idején szebb volt, mint ma. Az ókori fürdő szabadon látogatható.
korábban írtuk
Sárosi Ágota asszisztensnő: A halálra nem lehet felkészülni
Van, aki életeket ment, más világra segít új életeket, és van, aki a haldoklás időszakát teszi elviselhetőbbé. Sárosi Ágota tizenkét éve dolgozik egy marosvásárhelyi magánklinika palliatív osztályán, súlyos betegségük végstádiumában levő betegeknél.
