A hittel fogalmazott szavak érzékeltették azt az elszántságot, amely a kitelepítés előtti időket a holnappal összekötő arisztokraták egyik frontemberét, báró Apor Csabát jellemezte. Kilencvenéves kor fölött, amikor az emberek többségének figyelme már a másik oldalt pásztázza, Torja nemesembere úgy tartotta, neki még tennivalói vannak ezen a világon. Bizonyára ez a hit segítette 2014 elején egy súlyos gyomorbetegség átvészelésében, valamint a fizikai felépülésben is.
Az újrakezdések bajnoka változatlanul terveket szőtt, bár az orosz expanzió már a 2010-es évek közepén is nyugtalansággal töltötte el, és azt mondta, a romániai visszaszolgáltatások örökérvényűségére sem esküdne.
„Még most sem vagyok teljesen nyugodt, hiába rendelkezünk birtoklevéllel és telekkönyvvel, a román hatalom természetét ismerve azt mondom: bármikor megtámadhatják a visszaszolgáltatásokat.
A Mikeseknek például 10 ezer hektár erdő jár vissza jogerős bírói határozat alapján, a román állam mégis megtámadta a döntést” – mondta.
1989 decembere, a romániai forradalmi események kezdete nyugdíjas agrármérnökként Szovátán érte a feleségével és az unokákkal, ám amikor Marosvásárhelyen is eldördültek a fegyverek, már a kövesdombi otthonukban várták a fejleményeket. „Magam is voltam katona, ezért aztán amikor azt láttam, hogy a katonaság kitér a Király Károly vezetésével felvonuló munkások útjából, rögtön gyanút fogtam: itt valami megegyezés született. A rádió felhívására azért én is lementem a főtérre, de akkor már teljes volt a győzelem.”
A romániai politikai változásokat követően
Apor Csaba ugrásra készen várta a fejleményeket, de mivel még nem létezett semmilyen visszaszolgáltatási törvény, kivárt, nem akart provokálni senkit és semmit.
Hamarosan telefonált azonban a család egyik hajdani kocsisa: Csaba báró, meddig várunk? Odaadják a földet másnak! „Úgyhogy ’90 márciusában jöttem és maradtam. A rendőrségen azt kérdezték: van-e, hol laknom? Mondtam, nincs, mert elvették. Akkor hozzak telekkönyvet. Hoztam, s arra már nem volt mit mondaniuk.
Apor kúria
Az első, nagyon hideg éjszakákat a hajdani kertészlak padlóján töltöttem. Úgy éreztem, nekem kötelességem van a családi birtokkal szemben.”
A hajdani Apor-birtokon működő termelőszövetkezet két év alatt hurcolkodott ki, de Csaba báró nem türelmetlenkedett, igyekezett diplomatikusan kezelni a helyzetet.
Kitartását erősítette, hogy a falu jól fogadta: még önkormányzati képviselőnek is megválasztották. A birtokvisszaszerzésben elsősorban az édesapa hajdani bölcs előrelátása segítette. Az 1921-es román földreform tapasztalatai olyannyira óvatossá tették Apor Pétert, hogy „elírta”, azaz több névre osztotta a vagyont: a sajátjáéra, a nejére és a gyerekeire. Így sikerült az 1991-ben napvilágot látott 18-as földtörvény alapján – amely 10 hektárban maximálta az egy személynek visszaszolgáltatandó földterület mértékét – mindjárt négyszer 10 hektárt visszaszerezni.
Az 1949-ben rekvirált háromszéki Apor-birtokokat gyakorlatilag teljes egészében visszakapta, visszaperelte. A Maros-mentén, Dedrádszéplakon is rendelkezik 49 hektár termővel, Ratosnyán pedig 400 hektár erdővel, az utóbbi örökség azonban
úgy járt, mint a többiek azon a vidéken: a Maros megyei prefektus tíz év után megtámadta a jogerős, visszavonhatatlan bírósági ítéletet.
„Azzal az elhatározással jöttem vissza, hogy megkapaszkodom. A visszaszerzett birtokon elkezdtünk gazdálkodni, igyekeztem befektetni, fejleszteni, sikerült megőrizni és szélesíteni az alapot, biztos lábakra állítani a családi vállalkozást, 2013-ban például már nyereséggel zártunk. Szeretném, ha a fiaim átvennék a gazdálkodást, amint ez megtörténik, rögtön visszavonulok. Eddig sikerült a tervem, de hogy ezentúl mi lesz?…” – vázolta 2014 nyarán.
Altorjai báró Apor Csaba, a legidősebb erdélyi arisztokrata 2023. február 11-én életének 102. évében visszaadta lelkét a teremtőjének.
Fotó: Köntés Ernő
korábban írtuk
Báró Apor Csaba: Belső-Erdélyre „ítélve”
A sorsfordító végzet 1949-ben a Sepsiszentgyörgy közeli Sugásfürdőn érte utol az idén századik születésnapjához közelítő báró Apor Csabát. Az ottani közfürdőben várt a sorára, amikor egy férfi érkezett egy nő társaságában, és soron kívül akart bejutni a fürdőbe. Apor Csabában felhorgadt az igazságérzet, nem hagyta szó nélkül, mire a férfi: nem tudja, ki ő? Nem, honnan tudná. Rövid szóváltás és lökdösődés után az ifjú báró jutott be előbb a kádfürdőbe, de a következő alapos tisztálkodásra már többet kelle
