Először egy magyarországi tévésorozatban figyeltem fel arra, hogy a főszereplő nem egy pszichológust keresett fel a problémájával, hanem coach-hoz fordult. Kikerekedett szemmel figyeltem, mi történik egy-egy ilyen találkozás alkalmával. Jobb, ha biztos forrásból érdeklődünk, – gondoltam – így felkerestem Simon Emőkét, aki 2019-ben szerzett diplomát életvezetési coachként.
– Te mikor hallottál először a coachingról?
– Talán egy szakfolyóiratban olvastam először arról, hogy már az európai cégek is egyre inkább alkalmaznak coachokat, akiket azért fizetnek, hogy az alkalmazottak legyen kit felkeressenek, ha elakadnak, új kihívásra vágynak, ha nem érzik jól magukat az adott munkakörben, ha külső-belső konfliktusaik vannak, amiket nem tudnak kezelni stb. Ugyanakkor egy coach szerepe az is, hogy segítsen kihozni az alkalmazottakból, a vezetőkből a legtöbbet, a legjobbat. Érdekesnek és hasznosnak találtam, hiszen bár 8 évig dolgoztam egy tévénél, már egy ideje humánerőforrás menedzserként tevékenykedem.
– Úgy éreztem, tudnám ezt kamatoztatni a munkámban. Szóval kerestem, és rátaláltam egy budapesti, akkreditált képzésre, ami fél éves volt, elméleti és gyakorlati résszel. A sikeres vizsga után pedig hivatásos life coach lettem. Azért szerettem bele a coachingba, mert kicsit olyan, mint én: gyakorlatias és gyors. Téma- és helyzet függő persze, de általában már 5–6 ülés elegendő ahhoz, hogy valami megváltozzon, hogy a változás beinduljon a cél elérése felé.
– Tulajdonképpen mivel foglalkozik a coach?
– A coaching alapja a sportpszichológiából ered. Tim Gallway fedezte fel a coaching lényegét a tenisz-, aztán a golfoktatás területén, és úgy vélte, a saját fejünkben lévő ellenség sokkal félelmetesebb, mint az igazi ellenfél. Azt állította,
az edző abban tud segíteni a játékosnak, hogy a teljesítménye útjában álló akadályokat elhárítsa vagy csökkentse. Ha ez sikerült, akkor felszínre tudnak jönni azok a természetes képességek, amelyek sikerhez vezetnek, és nem lesz tovább szükség az edzőre, vagyis a coachra.
– Röviden tehát ezzel foglalkozom: segítek a hozzám forduló személynek legyőzni a fejében lévő ellenséget, ami sokszor ugye az önbizalomhiány, a kétely, a szorongás, a félelem… Segítek megtalálni, előhozni azokat az adottságokat, képességeket, tulajdonságokat, belső erőforrásokat, amelyekre támaszkodni tud, amelyek segítik őt abban, hogy a változás elinduljon és elérje célját, azaz megérkezzen oda, ahova szeretne eljutni.
– Elég egy fél év arra, hogy elsajátítsa az ember ezt a szakmát és ilyen komoly felelősségű területen tanácsadó lehessen?
– Már több mint 5 éve dolgozom HR-esként, és sajnos azt tapasztalatom, hogy 3–4 éves egyetemi képzés után is olyan szakemberjelölteket kell interjúztassunk, alkalmazzunk, akikkel a nulláról kell kezdjük a munkát, mentorálni kell őket, beletanítani a szakmába. Úgyhogy nem gondolom, hogy mérvadó az, hogy valaki 3 évet tanul, vagy fél évet. Nem a mennyiségi, hanem a minőségi képzésben hiszek, és a személyes motivációban. Nem attól jó szakember valaki, hogy hány évig tanult, hanem attól, hogy mennyire elszánt, hogy azzá váljon azáltal, hogy utána olvas, tanul, kérdez, képezi, fejleszti magát. Jó szakemberré válni csak így lehet.
Kevesebb találkozásra van szükség, mint egy pszichológusnál /fotó: pexels
A kérdés másik felére válaszolva pedig: én menekülnék attól a segítő szakembertől - legyen az mentor, terapeuta vagy bármi más -, aki tanácsot ad, hiszen nincs az a szakember, aki tudná, mi a jó a másik embernek. A coach sosem ad tanácsot, nem is tanácsadó, hanem szaktudásával segít abban, hogy az ügyfél saját maga jöjjön rá a számára legjobb megoldásra.
– Hogyan segít egy coach?
– A coach elsősorban a kérdéseivel segít. A megfelelő időben egy jó kérdés kiszed a mókuskerékből, más nézőpontokat, lehetőségeket villant fel, amit addig nem vettünk észre. Egy külső szem egy jó kérdéssel pedig képes tágítani még a lehetőségeink tárházán is. De abban is segít, hogy feltérképezzük magunkban az erőforrásokat. Fontos, hogy mindig az alany hozza meg a döntéseket, neki is kell kimondania a megoldást, és az ő felelőssége, hogy valóban megtegyen érte mindent. Lehet többen felteszik most a kérdést, hogy miért menjek akkor coachhoz, és miért fizessek, ha nem ő mondja meg a tutit, hanem nekem kell rájönni. Egyrészt azért, mert az a könnyebb megoldás lenne, de nem a leghatékonyabb. Másrészt pedig
a coaching hitvallása szerint a megoldás bennünk van, és tapasztalatok szerint mindannyian úgy működünk, hogy amire mi magunk jövünk rá, azt sokkal könnyebben és hatékonyabban véghez is visszük.
A mástól jövő tanács, megoldás külső kényszerként hat ránk.
– Nem keveredik a pszichológus munkájával?
– A coach nem foglalkozik beteg emberekkel, nem foglalkozik a személyiség mélyebb rétegeivel, lelki eredetű problémákkal (pánikroham, depresszió, traumák, érzelmi kitörések, dührohamok stb.), nem kutakodunk a múltban, a szülőkkel való kapcsolatokban, a gyermekkorban megélt és átmentett blokkokban, ezért nincs, ahogy keveredjen a pszichológiával. A coach nem a lélekkel dolgozik, hanem mindig egy adott élethelyzettel, esettel, problémával kapcsolatban nyújt és vállal támogató szerepet. A pszichológus terelheti, irányíthatja a beszélgetést, a coach nem.
Emőkének HR-esként segítségére van az új szakma
A coach kérdéseivel és a rendelkezésére álló eszközeivel csupán visszatükrözi az elhangzottakat, és segíti az ügyfelet, hogy más nézőpontokat is megfogalmazzon, más megoldásokat is észrevegyen, és felfedezze, felszínre hozza azokat az erőforrásokat, képességeket, amelyek segíteni tudják őt az adott élethelyzete, problémája megoldásában.
– Mi a tapasztalatod, hogyan fogadják itt Erdélyben?
– Mivel csak most kezdenek hallani a coahingról, ezért sokan nem tudják, hogy mi is ez pontosan. Meg kell ismertessük az emberekkel ezt a lehetőséget is. Most ez van folyamatban. Van viszont olyan ügyfelem, akit például pszichológus küldött coachhoz, mert úgy érezte, ezzel a módszerrel jobban lehetne neki segíteni. Akik hozzám járnak, ők visszatérnek, tehát gondolom elégedettek.
– Be tudod építeni a coachingot a mindennapi munkádba is?
– Nem csak a mindennapi munkámba, de a mindennapi életembe is. HR-esként dolgozom jelenleg, és néha azt veszem észre, hogy akaratlanul is coachként kérdezek, reagálok, oldok meg egy helyzetet, segítek és vagyok jelen a kollégáim számára.
– Mit tanultál azzal, hogy életvezetési coach lettél?
– Megoldásközpontú lett a gondolkodásom – azt hiszem ez a legnagyobb hozadéka. Például hamarabb kijövök az önsajnálatból, sokkal hamarabb megoldom a problémáimat, könnyebb megfogalmaznom a célt, ami megoldja a helyzetet. Pozitívabb ember lettem, ami nem azt jelenti, hogy rózsaszín ködben élek, és a homokba dugom a fejem, ha baj van. Megmaradok a realitás talaján, de mindig a jóra próbálok koncentrálni – helyzettől függően persze több kevesebb sikerrel.
– Vannak beteljesületlen álmaid szakmai téren? Van olyan munka, amit szívesen végeznél?
– Nem is álmoknak, inkább terveknek nevezem, mert azt kézzelfoghatóbbnak érzem. Vannak persze, ha nincsenek, akkor nagy baj van szerintem, mert terv, álom nélkül már nem élünk, hanem csak túlélünk, nem vagyunk, hanem csak elvagyunk. Egyelőre annyit osztanék meg, hogy továbbra is emberekkel szeretnék foglalkozni, és a segítségükre lenni. A nagy vágyam pedig, hogy mindezt egy saját énidős központ keretében, ahol lehetősége lenne az embereknek fejlődni, gyógyulni, a legjobb formájukat kihozni.
– Mindannyian éppen változásban vagyunk. Mit tudnál mondani az embereknek, mivel tudnál biztatni bennünket ebben a nehéz helyzetben coachként?
- Azt javasolnám mindenkinek, hogy használja ki ezt az időt, fordítsa magára. Nem hiszem, hogy életünk hátralévő részében hivatalból lehetünk még egyszer ennyit otthon. Próbáljuk meg ne kényszerként, hanem lehetőségként felfogni ezt az időszakot. Lehetőség arra, hogy olyan dolgokat is megtegyünk, amire eddig nem volt időnk, vagy hogy megismerjük önmagunkat, azt, hogy mivel tudjuk lekötni, elszórakoztatni magunkat, egymást stb. Lehetőség arra, hogy tisztán lássuk, mi az, amit szeretnénk, milyen céljaink vannak, mi az, ami boldoggá tesz, és mi az, ami nem. Lehetőség a tervezésre, az elengedésre, az újrakezdésre és sorolhatnám... Használjuk ki és éljünk ezzel a lehetőséggel!
