Kurkó Zsolt nevére az egyik ismerősöm Facebook-oldalán figyeltem fel, nem sokkal azután, hogy idén januárban negyedik helyen zárt a Tokióban megszervezett döntőben, ahol a többi kontinens nyerteseivel mérte össze a tudását. Leginkább az lepett meg, hogy falumbeli, azaz ő is Csíkszentdomokoson született, onnan került 1996-ban Budapestre.
„A főzés szenvedélyem”
Európa legjobb „külföldi japán” séfjét gyerekkora óta érdekli a főzés, és rengeteget tanult szakács édesanyjától, például azt, hogy egyes ételek milyen fűszerekkel ízesíthetők. „Már az első próbálkozásaim jól sikerültek, mert édesanyám tanácsait megfogadva készítettem el az ételeket” – mesél a kezdetekről. Azt is elárulja, hogy annak idején, amikor grillezni támadt kedvük, esetleg egy bográcsban készült ételre vágytak, mindig az édesapja vállalkozott erre a feladatra. Ennek tudatában nem meglepő, hogy ezt a mesterséget választotta.
Budapesten előbb egy arab étteremben kezdett dolgozni, majd 2002-ben új területre, a japán gasztronómia világába merészkedett: „Kihívás is volt, hiszen egy számomra teljesen ismeretlen konyha ízeit kellett a vendégek elé tennem, és ez nagyon sok tanulással, új technikák elsajátításával járt.” Azóta a Sushi Sei étteremben dolgozik, ahol jelenleg séfhelyettes.
Úgy véli, hogy szerencsés helyzetben van, mert az oszakai származású séf, Seiichi Kusumoto – akitől az autentikus japán konyha ízvilágát tanulta – mindig segítette,
hogy jó úton járjon ebben a műfajban.
Főzni Párizsban
Már 2017-ben is részt vett a japán Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium által szervezett Washoku World Challenge verseny európai fordulójában, amelyben végül harmadikként zárt. A helyezése nem törte le, nagyon sok tapasztalatot szerzett, magabiztosabb lett, és remélte, hogy megnyeri a következő évi kiírást. És úgy is történt: miután sikeresen túlesett az előválogatáson, következett a 2018. szeptember 21-i döntő Párizsban, ahol nemcsak a végeredményt, hanem az előkészületeket, a főzési folyamatokat, a tálalást, sőt a megjelenését is pontozták az ítészek. Kilenc másik európai séffel versengett kilencven percen keresztül, és ő volt az egyedüli, akinek a munkájába egyáltalán nem tudtak belekötni. Ennyit mondtak a főztjéről: „Ez úgy tökéletes, ahogy van.” És milyen étellel vette le a zsűrit a lábáról? A nimonovannal.
Felajánlották Zsoltnak, hogy főzzön Japánban
A Kurkó Zsoltot soraiban tudó étterem honlapja szerint a japán csúcsgasztronómia részeként felszolgált leves „egy rendkívül ízletes és kiemelt fontossággal bíró fogás, ami tükrözi a séf tudását, tehetségét és szakmai jártasságát. Egy szezonális hal vagy tengeri herkentyű adja az alapját, amihez gondosan válogatott zöldségeket adunk. Ezután érkezik a tökéletesen fűszerezett, aromás alapanyagokat is tartalmazó alaplé, majd az ételt teljesen le kell fednünk.
Mindig csodálatos érzés látni, hogy a vendégek micsoda izgalommal emelik fel a fedőt.
A nimonovan illata, ami egyébként az adott évszakokra jellemző, különleges összeállításról is tanúskodik, szinte azonnal elvarázsolja őket. Ez az étel egyszerűen minden, ami szem-szájnak ingere, az íze pedig szó szerint szívmelengető”.
Japánban a magyar nagykövet gratulált
A csíkszentdomokosi születésű séf a tokiói döntőben megszerzett negyedik helyével is elégedett, mivel ismét rengeteget tanult. Szakszemináriumon, illetve közös alapanyag-beszerzésen vett részt, majd a már jól ismert nimonovan leves mellett, tél témakörben egy ötszínű és ötféle technikával készített főételt tett az asztalra. „Még a tokiói magyar nagykövet is eljött a versenyre, és személyesen gratulált ahhoz, hogy magyar szakácsként képviseltem egész Európát. Egyelőre nem tudom, mikor indulok a következő versenyen, hiszen ehhez nagyon sok háttérmunkára van szükség, ami időigényes” – tudtuk meg Kurkó Zsolttól. A verseny után amúgy neki is felajánlották, hogy dolgozzon Japánban, ő azonban nem akar váltani.
A színfalak mögött
Főként az étteremben kísérletezik, hisz egy hagyományos otthoni konyhában csak elvétve vannak olyan fűszerek és egyéb hozzávalók, amelyekkel dolgozik. „Szerencsés vagyok, mert a hobbim egyben a szakmám is,
baráti és családi összejövetelekkor szívesen főzök vagy épp grillezek,
amit mindig örömmel fogadnak” – meséli Zsolt, akit minden nemzet konyhája kíváncsivá tesz a változatos, sokszor különleges ízvilág miatt.
Noha a vendéglátóipar nem túl családbarát, úgy érzi, hogy nem lehetetlen összeegyeztetni a munkát a magánélettel: „Szép családom van, hálás vagyok a sorsnak a három gyermekemért, és amennyire tőlem telik, igyekszem jó édesapjuk lenni.” Emellett arra törekszik, hogy minél több emberrel megismertesse, megszerettesse az autentikus japán konyhát. Úgy látjuk, a legjobb úton halad.
Fotó: Washoku World Challenge honlapja és Facebook-oldala
Friss lapszámunkat alább kérheted:
