Mégis kevesen gondolnak bele, hogy a modell-fotókon látott figurák létező emberek, és hogy sokan a hobbijukból, önkifejezésükből megélhetést is kovácsolnak, nem csak női fantáziákat mozgatnak meg. Lukács Roli egyike a fiatal könyvborítókra kívánkozó pasiknak, aki elmesélte, milyen rajzolt bőrben létezni a hétköznapokban, és milyen az, ha autók és emberek „díszítéséből” kell megélni.
Autók iránti szerelem
Fiatal, sármos, tetovált és még egy huncut sebhely is díszíti az arcát: tökéletes „rosszfiú", aki a mostani trendek mentén akár modellkedhetne is. Nem teszi, viszont már-már tökéletesen beleillik a romantikus regények főhősei közé: imádja az autókat, de amikor nem könyékig olajos, akkor az íróasztal fölé görnyedve rajzol.
A „Need for speed” videójáték ébresztette fel bennem az autók iránti szerelmet. Aztán ahogy cseperedtem, már valódi autókkal kezdtem el játszani,
üvegszálas módszerrel tuningolom a négykerekű bestiákat. Lökhárítók, küszöbök. Jórészt a sajátomon dolgozom, hisz olyan nincs, hogy kész legyen, de felkérésre mások kocsiját is megcsinálom” – meséli igazi gyermeki örömmel. Elmondta, hogy bár sokáig driftelt is, ma már sajnálja az aszfalton koptatni a szépülő-épülő gépet, viszont ha havas a terep még be-bedurrantja a motort. „Hobbiautó, igaz még csak külsőleg dolgozom rajta, valószínű a mechanikát is megbuherálom a jövőben. Találkozókra járok vele, és büszkélkedem az eredményekkel”.
Benzingőzös művészet
Hiába a kocsik iránti szerelem, Roli szakmáját tekintve nem mérnök vagy autószerelő. Művészeti iskolában tanult, már kisgyerekként szeretett rajzolni. Saját elmondása szerint, bár a családja bátorította, majdnem lebeszélte magát, és hajszál híján sikerült a felvételije. Elárulta azt is, hogy micsoda erős motivációja volt művészeti szakot választani: „nem volt matek”. A rajztömbtől, illetve a festővászontól már csak egy lépés volt, hogy a tetoválás is felkeltse az érdeklődését. „Már az iskolában tetováltam, házilag gyártott gépen. Az első munkám egy méhecske volt. Akkoriban rajtam még nem volt semmi, szűz bőrrel szignóztam másokét.” – foglalta össze a kezdeteket.
A barátai bőrét vitte vásárba, rajtuk gyakorolt és mindent autodidakta módon tanulmányozott ki, és a YouTube segítségével próbált tökéletesíteni.
Mostanra már több százan hordják a munkáját, amit profi körülmények között készít el. „Szeretem a kreatív, »beteg« mintákat kidolgozni, de rengeteg olyan kérést is teljesítek, amiket én magam sem értem, miért akar valaki egy életen át magán viselni” – ismerte be. Elmondta, hogy farkasból van legtöbb a portfóliójában, de akadnak minták, szimbólumok, amit nem vállal, például fiatal pároknak is tagadta meg a kérését, hogy a egymás nevét feltetoválja rájuk. „Amikor szinte biztos vagy benne, hogy a nagy lángolásnak vége egy negyedéven belül, nem akarsz részese lenni egy életen át tartó megbánásnak”- jelentette ki.
