Vajon miért férfi szinte minden kántor? Tettem fel egy nap a kérdést magamnak, és gyorsan keresgélni kezdtem, hogy találjak női kántort. Az igazat megvallva, nem is volt olyan nehéz. Közeli ismerőseim között rá is akadtam egy református kántorra, akitől próbáltam megtudni minél többet erről a hivatásról, mert szerintem az.
– Elmeséled, hogyan lettél kántor? Milyen út vezetett odáig?
– Céltudatosan indultam neki a pályaválasztásnak, ugyanis már gyerekkoromban meghatározó szerep jutott az egyházban való tevékenységeknek. Aztán a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola után kántor-tanítóképző főiskolát végeztem Marosvásárhelyen. A zeneiskolában lehetőségem adódott a zene útján járni, az éneklést, a hangszeren való játszást megszeretni. Előbb hegedűn, zongorán, később pedig orgonán is megtanultam játszani. És ezek mellé társult a gyerekek iránti szeretetem, amely arra ösztönzött, hogy a tanítás módszertanát is elsajátítsam. Ezek az álmok a főiskola elvégzésével be is teljesedtek.
– Szóval nem is kántorként kezdted…
– Kipróbálhattam magam óvó néniként, zenetanár néniként is. Majd ezek után lettem kántor. Istennek legyen hála, jelenleg a Székelyudvarhelyi Belvárosi Református Egyházközség kántora vagyok immár tizenharmadik éve.
– Megtaláltad a helyed.
– Hálás lehetek, hiszen a jó Isten megáldott a legszebb hivatások egyikével, amit szívből szeretek! Így nem is munka, hanem egyfajta szolgálat, ahogy mi nevezzük, hiszen tudatosan szolgáljuk Istent és az Ő népét! Ennek elengedhetetlen tartozéka a benne való hit. Megtiszteltetés és egyben elköteleződés a hivatásod iránt. Továbbá egy személyben lehetek hangszeres, énekvezér, pedagógus és irodai alkalmazott is.
– Hogyan képzeljük el egy kántor mindennapjait? Mikor van szabadnapod, hiszen templomozás mindig van…
– Hogyan telik a napom? Istennek hála szerető családdal áldott meg a Fennvaló! Egyszerre igyekszem helytállni, mint feleség, mint két gyönyörű gyermek édesanyja és mint dolgozó nő is. A munkaprogramom egyszerre rugalmas és sűrű. Minden napra van valami szolgálat, kivételt képez
a hétfő, amikor szabadnapos vagyok, mivel a hétvégém mindig foglalt. Ebből a szempontból tökéletes támogatóm a férjem, aki tolerálja, hogy a hétvégéink fedettek, nem mehetünk messzire, nem tervezhetünk nagy kiruccanásokat.
Azt hiszem, nem is panaszkodhatok, hiszen az elmúlt évek alatt volt időnk kiépíteni a megfelelő stratégiát erre a problémára. Ha szükséges, természetesen én is elmehetek a városból, csak éppen jó előre kell szereznem egy megfelelő helyettes kántort, aki sajnos „nem túl gyakran terem a fán”.
– Többnyire férfi kántorokat ismerünk... Ez férfias szakma szerinted? Gondolnám pedig, hogy egy szép női hang más hangulatot adhat az istentiszteleteknek…
– Feltehetik a kérdést: Lehet egy nő kántor? A válasz egyszerű: Igen. Miért is ne? Egy kis hangszertudás, szép énekhang, no meg egy adag bátorság szükséges hozzá.
Engem mindig büszkeséggel tölt el ez a feladat, holott bevallom őszintén, hogy azért egy öblös, erős férfi kántor hangjának párja nincs a világon! Ez a szakma is kezd elnőiesedni.
A főiskola elvégzése óta látom, hogy egyre több helyen szolgál már női kántor kolléga. Például a Székelyudvarhelyi Református Egyházkösségeket mind női énekvezérekkel áldotta meg az Úr. Ez főként a protestáns egyházaknál figyelhető meg. A római katolikusoknál kevés ehhez hasonló példával találkoztam.
– Orgonán játszol, ami nem könnyű, ám csodálatos hangszer. Kötelező tudnia orgonán játszani egy kántornak?
– Hogy kántor legyél, elengedhetetlen az orgona használata. Az én esetemben megtiszteltetés, hogy nagy orgonán játszhatok. Nem hiába hívják a hangszerek királynőjének! Két manuálos, pedállal ellátott hangszernek lehetek a büszke „munkatársa”, hiszen együtt szólaltatjuk meg, hozzuk elő a különbnél különb hangszíneket. Igyekszem a gyülekezeti éneklés vezetésén kívül önálló orgonadarabokat is megtanulni, és azzal örvendeztetni meg a hallgatóságot. Ez a jelen helyzetben lehetetlen, ugyanis a templomunk teljes felújítás alatt áll, ezért ideiglenesen a nagy sípos orgonát egy jóval kisebb és egyszerűbb elektromos orgonával kell helyettesítenem.
– Ha jól tudom, kórust is vezetsz. Ez is minden kántor feladata?
– A kántori hivatás egyik legszebb velejárója egy kórus vezetése. 2015 januárjában ért az a megtiszteltetés, hogy megalapíthattam az egyházmegyében egyedülálló Presbiteri Férfikart. A lelkes presbiterekkel való munka arra ösztönzött, hogy merjek álmodni, majd megvalósítani azt. Bátran kérjem Isten segítségét mindenben. Szakmai előrehaladásomban meghatározó szerepet töltött be, amikor átvehettem az egyházközség „Bocskai István” Vegyeskarának a vezetését is. Nagyon szeretek emberekkel együtt dolgozni. Én is különféle kórusokban énekeltem már, de ez
teljesen más, amikor egy csapatot neked kell összetartanod, az alkalmakat színessé, élvezhetővé kell tenned, hogy hetente visszakívánkozzanak egymás társaságába.
Sok szép élményben részesülhettünk együtt a kórustalálkozók, kirándulások, ünnepek alkalmával, amelyhez továbbra is Isten áldását kívánom.
– A fiatalokat nehéz behívni a templomba?
– A mai világban, a jelen körülmények között nem könnyű elnyerni a gyerekek érdeklődését, a vallás, a hit útján való járás felé csalogatni, és ott meg is tartani őket. A fejükkel gondolkodva, nem minden jó, ami kötelező.
Én a gyermekeknek tartott bibliaórákon vagy Káté órákon veszek részt. Az én feladatom a játék és énektanítás, amelyet a munkatársaimmal, lelkipásztor testvéreimmel együtt végezhetek, de segítek a táborok, kirándulások, ünnepek szervezésében, lebonyolításában, amelyek alkalmával mindig a fáradtság helyett inkább feltöltődöm. Jó érzéssel tölt el, amikor a gyerekek kirepülve a kezünk közül, felnőttként mindig örömmel emlékeznek az együtt töltött alkalmakra. Az is szép, hogy egy egykori kisdiákunk, ma már a munkatársunk.
– A te gyerekeid hogyan tekintenek a munkádra?
– A kislányom szerint én három helyen dolgozom: a templomban, az irodában és a temetőben. Milyen igaza van, hiszen mindhárom esetben meg kell állnom a helyemet. Egyszer, amikor
a napközis gyerekemtől az óvó néni azt kérdezte, hogy mi az édesanyád foglalkozása, ő vidáman, gondolkodás nélkül azt felelte: „énekesnő!” (végül is azt hallja mindig a templomban, hogy hangosan énekelek).
– Van a kántoroknak közössége itt Erdélyben? Tartjátok egymással a kapcsolatot?
– Az Erdélyi Református Egyházkerület több kántort kapcsolatban tartva létrehozott egy facebook csoportot, ahol értesítést kaphatunk a szervezett eseményekről, szakmai kérdésekről tárgyalhatunk, illetve tanácsainkkal segíthetjük egymást. Évente egyszer találkozunk Kolozsváron, ahol szakmai konferencián vehetünk részt. Az egyházmegyén belül is szervezünk találkozókat, továbbképzéseket, fenntartva a jókedvet és egyben a baráti kapcsolatokat is.
– Ha visszaugorhatnál a múltba, és választhatnál más szakmát, mi lenne az?
– Nem ugranék messze Isten csodálatosan szép, teremtett világától. Nagyon szeretem a virágokat. Ha tehetem, sokat kertészkedek. Nem túl nagy a terület, ahol kiélhetem magamat benne, de tökéletesen megelégszem a kis virágágyásaimmal is! Mivel szeretem, hogy a környezetem rendben legyen, színessé teszem ezáltal. Tehát: kertész lennék.
