– Hátráltatta-e valaha a pályáját az, hogy nő és családanya?
– Nem. Én büszke vagyok arra, hogy nőként állhatom meg a helyem a munkámban, oktatóként és kutatóként egyaránt. Amúgy a pedagóguspályán már inkább az a feltűnő, ha nem nő az egyén... A felsőoktatásban azért valamivel jobb a helyzet ebből a szempontból, mint a közoktatásban. Hátrányos megkülönböztetésben – női mivoltom miatt – sosem volt részem. Anyaként... nem is tudom. Ha jobban belegondolok,
nem hiszem azt, hogy szakmailag előrébb lennék a gyermekeim nélkül. Sokkal inkább azt összegezhettem – így, hogy a gyermekeink most már felnőttek – hogy összeszedettebbé tett az az időszak, amikor nekik is nagy(obb) szükségük volt rám.
A munkámra, kutatásra fordított idő minden egyes percét maximálisan igyekeztem kihasználni. Az is igaz, hogy a családom nagyon sokat támogatott, sőt ha kellett „helyettesített”. A férjem, szüleim, testvérem segítsége mind kellett ahhoz, hogy oda eljuthassak szakmailag, ahol most tartok, gyerekek és család mellett.
– Milyen téma foglalkoztatja, amit eddig valamilyen okból nem nyílt lehetősége kutatni?
– A neveléstudomány területe (is) nagyon szerteágazó. Sok minden érdekel ezzel kapcsolatosan, szívesen foglalkoznék többféle alterülettel, jelenséggel.
Nagyon érdekesnek találom a szeretetnyelvek kérdését. Szívesen utánanéznék, hogy miként állunk ezzel a kérdéssel az oktatásban, a pedagógus-diák viszonyban.
Vannak-e ennek árnyalatai, illetve milyen árnyalatai vannak a különböző életkorú diákokkal való kapcsolatban. Mennyire van lehetősége, motiváltsága a pedagógusnak megismerni a diákjai szeretetnyelvét. Mit kezd vele, ha megismeri/felismeri, de például más, mint a saját maga domináns szeretetnyelve, milyen mértékben tehet ezt tudatosan kezelni, stb. Ugyanakkor nagyon izgatnak a felnőttkori tanulási kérdések is, amelyeket már érintettem a kutatásaim során, de túl kevés időm volt eddig rá.
– A jelenkor kihívásaiból kiindulva, az ember számára milyen területet kellene ön szerint kutatni?
– Nagyon nehéz lenne egyetlen területet kiválasztani. A nevelés-oktatás világának sok elágazása van, mindenikben vannak olyan aktuális kérdések, amelyeket érdemes, fontos lenne kutatni. Nagy merészségnek tartanék egyféle rangsort felállítani ezt illetően. Ha csak az oktatásra gondolok, szerintem
ugyanolyan aktuális lenne a digitális eszközhasználat megfelelő pedagógiai adaptációit vizsgálni, mint az iskolai bántalmazás megelőzésének lehetőségeit vagy a kompetenciaorientált fejlesztés komplex kérdéskörét.
De a sort nagyon hosszan lehetne, kellene folytatni. Szerencse, hogy sokan művelik a területet, és mindenki számára a nevelési-oktatási világ egy másik szelete fontos, egy másik vetületére érzékeny. A szakemberek egymás eredményei iránti nyitottsága segíthet abban, hogy a kutatási szálak összetalálkozzanak, és az egészet erősítsék.
– Az anyagi források mennyiben befolyásolják a munkáját?
– Nem érzem azt különösebben, hogy az anyagi források hiánya hátráltatta volna a munkámat, bár kétségkívül a nagyobb ívű kutatások kiadásokkal járnak. Ma már sok pályázati kiírás van neveléstudományi területen is kutatási tevékenység támogatására. Ezek nagyobb része azért többnyire kutatócsoportok számára jelent igazi lehetőséget. Az a kérdés is felmerül, hogy van-e olyan a csapatban, aki felvállalja a pályázattal járó külön munkát, annak útvesztőiben való eligazodást.
– Mit emelne ki a kutatási eredményeiből, aminek a mindennapokban hasznát vehetjük/vehetnénk?
– Minden kutatási eredmény hasznos lehet. Az oktatás szereplői inkább a nagyon konkrét, „holnap akár alkalmazhaton is a nevelési-oktatási gyakorlatomban” jellegű eredményeket szeretik és várják. Az én olvasatomban azonban egy helyzetkép feltárása is legalább ennyire hasznos lehet, de az elméleti jellegű kutatásoknak is megvan a maga értéke. Sokat foglalkoztam az elméleti és gyakorlati tudás integrálásának kérdésével a pedagógusképzés területén. Ennek eredményeit egyértelműen hasznosíthatónak gondolom. Ugyanakkor, a közelmúltban a Koragyermekkori nevelési curriculum alkalmazási lehetőségeit vizsgáltuk. Bízom benne, hogy az óvodapedagógusok ezt is hasznosnak találják.