És lesznek egy testté

A legszebb virág is elszárad a virágcserépben, ha nem öntözik. A legszebb virág is rothadni kezd, ha túl sokat öntözik. Az életben tartás lényege a mértékletesség, más szóval az egyensúly megtalálása.

Amikor hitünk szerint Isten megteremtett minket a föld porából és lelket adott, hogy test és lélek legyünk, így szólt az első emberpárhoz: szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a Földet! Nem azt mondta, hogy ne vegyetek tudomást nemiségetekről, hanem azt, hogy szaporodjatok és sokasodjatok, férfi és nő, nézzétek a következő nemzedéket.

Sok tréfás bejegyzést olvashatunk a közösségi médiában napjainkban arról, hogy minél hosszabban tart a kijárási tilalom, annál több gyermek fog születni, ha letelik a kilenc hónap. Úgy gondolom, megkerülhetetlen ez a téma, mindenek előtt azok számára, akik házasok, párkapcsolatban élnek és biológiai órájuk még ráérősen ketyeg, de azok számára is, akik a biológiai határon ugyan túl vannak, de a szeretkezés még lételeme kapcsolatuknak.

Miből tudom, hogy a párom, a választottam, a hitvestársam az én igazi társam-e? – Ha a létezés területein, a testi, a lelki és a szellemi létezés területein összeillünk, ha nem bántjuk és csorbítjuk, hanem kiegészítjük egymást. 

Nem óhajtok mélyebben körültekinteni a nemi identitás problematikájának nagyon eklektikus területén, mert ennek az írásnak nem ez a témája. Próbálok arra koncentrálni, hogy a nemiség mennyire tud ajándék lenni az ember életében, és mikor válik átokká. Hittel hirdetem, hogy életünk fő célja a boldogság megélése, s ez a boldogság akkor valósul meg, ha emberi létezésünk mindhárom területén kiteljesedhetünk. Természetesen 

nem lehet boldogságról beszélni akkor, ha olyan  hittételekre építjük életünket, melyekben már eleve benne van a méltánytalanság, az esélyek egyenlőtlensége.

Fontos megtalálnunk azokat a szent iratokat, amelyekre alapozva remélhetjük saját kiteljesedésünket. A Biblia első könyvének első fejezetében olvashatunk a teremtő Isten munkájáról, arról, hogy Isten megalkotta az embert a maga képmására, férfiúvá és nővé teremtette az embert. Ugyanennek a könyvnek a második fejezetében már egy másik teremtéstörténetet olvashatunk, melybe már bele van szőve a nő másodrangúsága. Természetesen én az első teremtéstörténetet tartom hitem alapjának. 

A férfi és női egyenjogúság kérdése végigvonul az emberiség minden létező vallásán.

Végtelenül viccesnek találtam az egyik japán teremtéstörténetet. Eszerint a világ két istenség szerelméből teremtődött, egy férfi és egy női istenség,  Izanagi és Izanami szerelméből. Miután a káoszból megteremtették az első szigetet, vagyis a Földet, elhatározták, hogy házasságra lépnek. A házassági szertartás menete az volt, hogy meg kellett kerüljenek egy oszlopot, s amikor találkoztak, kellett üdvözöljék egymást örömmel. A történet szerint a női istenség, Izanami szólalt meg először: milyen szép férfiúval találkoztam.  De a férfi istenség ahelyett, hogy örvendett volna a bóknak, rámordult a női istenségre: mindent elrontottál, én vagyok a férfi, én kell előbb szóljak. Most kezdjünk mindent elölről. S elölről kezdték.  

Nem tudom elképzelni a boldogságot olyan kapcsolatban, ahol a két fél nem egyenértékűként tekint egymásra.

Egyházközségünk levéltárában van egy különleges irat 1873-ból, Házassági viszályok tárgyalási jegyzőkönyve. Minden válni akaró panaszos a fizikai és lelki kegyetlenkedés olyan mértékű jelenlétéről beszél, mellyel együtt élni már nem lehet. Mindenki a maga fegyverével küzd, a férj rendszerint megveri, vérben hagyja a feleségét, aki viszont a legborzalmasabb jelzőkkel illeti. A legtöbb eset válással végződik, de vannak olyan esetek is, ahol a valamikori szeretetre való hivatkozás és a kölcsönös megbocsátás révén a felek kibékülnek. 

A régi öregek mesélték, hogy amikor fiatalok voltak és nagyon összevesztek a párjukkal, szüleik úgy próbálták a haragot enyhíteni, hogy az ágyukban lévő két párnából egyet elcsentek 

–  abból a célból, hogy legalább lefekvéskor beszélgetni kényszerüljenek a haragosok. Nem hiába egyik népdalunk is azt énekli meg, hogy az a jó házasság, ahol a párnának mindkét sarka megmarad, de a közepe a szerelemben szétszakad. 

Emberi életünk egymásra épülő szakaszaiban jó esetben minden téren harmonikus fejlődésen megyünk át. Egyre inkább gyarapszik tudásunk és tapasztalatunk, egyre inkább belátjuk hiányosságainkat és meglátjuk azokat a lehetőségeket, melyeken keresztül egyensúlyban tudjuk tartani az adok-kapok mérleget. De ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk, rá kell éreznünk arra, amit a társunk tőlünk vár, és nem azt kell adnunk neki, ami nekünk lenne jó, hanem azt, ami neki. Ha a párunk híradót akar nézni, hiába erőltetjük, hogy romantikus vígjátékra kapcsoljon. Ha a párunk elvágyódik abból a környezetből, ahol csak megaláztatás éri, mondjuk a munkahelyén, akkor ne akarjuk megmagyarázni neki, hogy jó lesz maradnia. 

A lelki és szellemi egymásra hangoltság mellett szükség van a testi egymásra hangoltságra is. A testi vonzódás magaslatairól a Bibliában az Énekek éneke című könyvben olvashatunk.

A vőlegény és a menyasszony testi szépségének leírása egyszerűen fenséges, hasonlóképpen az az érzés, mely finomabb a bornál, s olyan erős, mint a tűz és a halál. A szerelmes szeretkezés a tökéletes boldogság-pillanat.

Valamennyien arra vágyunk, hogy párunk valóban a másik felünk, a jobbik felünk legyen lelki, szellemi és testi vonatkozásban is. Kudarcként éljük meg, ha kiderül, hogy a létezés valamelyik területén csalódnunk kell. Megtörténik, hogy  van lelki harmónia, de a szellemi kalandozások ellentétes irányba haladnak, a pornófilmig az egyik, a művészettörténetig a másik, megtörténik, hogy van szellemi egy irányba terjedés, de a testünk iszonyodik.

Thomas Mann német író a hindu legendákból merítve írt egy igencsak megkapó regényt. Az elcserélt fejek története arról a mesebeli női vágyról szól, hogy a tökéletes férfi egyesíti magában az arányos testet, a fennkölt szellemet és az érző lelket. S ha mégsem, akkor egy kis varázslattal az izmos és kívánatos testtől elválasztjuk az üres fejet és helyére ragasztjuk az együttérző, művelt és kedves férfi fejét. 

Egy hosszan tartó elszigeteltség próbára teszi a párkapcsolatokat. 

Bízni akarok abban, hogy több lesz az egymásra találás, mint az elidegenedés,

 s ha kilenc hónap után nem is lesz drasztikus népességrobbanás, de megerősödött párkapcsolatok lesznek, s benne a férfi és a nő egymás kezét fogja és teljes odaadással szeretik egymást.

Kiemelt kép: Shutterstock