Felejtsük el a „profikat” és táncoljunk – felrázza a lelkünket

Mikor táncoltál utoljára? Házibuliban, étterem táncparkettjén vagy esküvőn? Ami egy évtizede még elkerülhetetlen része volt egy szórakoztató estének, egy nagyobb családi, baráti összejövetelnek, hirtelen eltűnt a hétköznapokból. És főként az ünnepeinkből.

Anyuék még táncoltak

Nagytatám minden este elmondta, amikor nekünk szájharmonikázott, és mi a húgommal táncoltunk, hogy ő majd hajnalig fog táncolni az esküvőnkön. Öt unokája volt, meghalt négy évvel a legidősebb lakodalma előtt. Szüleim is nagy táncosok voltak, látványos, gyönyörű pár.

Mindig, mindenhol észrevették őket, amikor táncolni kezdtek.

De sosem csak ők táncoltak: elsőáldozás, ballagás, eljegyzés, esküvő mindenki táncolt. Szalagos magnó, egy szál hegedű vagy épp zenekar, katonai sátor egy udvaron vagy elit vendéglő, nem számított. Csak az nem táncolt, akinek nem akadt párja.

A diszkóban ott kellett lenni

Szülőfalumban híresen vagány diszkók voltak, mindenki oda járt a környékről. Pedig autó sem volt annyi, mint ma, sokszor gyalogoltunk, de a diszkóban ott kellett lenni. És bár akkoriban is női többség uralkodott a táncparketten, azért a srácok is táncoltak. A kisvárosunkban hetente kétszer, szerdán és szombaton volt diszkó: egyszerre három szórakozóhely is működött, és mindenhol zsúfolásig telt ház.

A testvéremmel hét közben otthon gyakoroltunk, hogy aztán szombat este bemutassuk az újabb koreográfiát.

Néztük az MTV-t, majd a VIVA TV-t, kitaláltunk és megtanultunk nagyon menő mozdulatokat. Ezt ma már senki sem teszi. Így nem. Jazzbalett vagy salsa órán, esküvői nyitótáncra gyakorolva, talán. De egy átlagos szombat estére minek? Úgysem táncol senki.

Kolozsváron, a Bianco&Neroban, a Pubban már a jövő értelmisége közt ugráltam az Élj vele boldogan-ra. Aztán a Szigeten mindenféle nemzetiségű fiatalokkal buliztunk, ott is mindenki táncolt: magyar popra, a világzenei sátorban, vagy akár a ska party-kban.

Már nem divat a tánc

Szakemberek szerint ennek az is az oka, hogy a zene nagyon megváltozott az elmúlt évtizedben. Manapság a zenét nem tánc céljára írják; a mai dalok a digitális szórakozás és a videóklip nézettség felé irányulnak. Egy mozgalmas nap után az emberek általában a telefonjukkal babrálnak, utolérik a közösségi média csevegését, sorozatot vagy filmet néznek a streaming szolgáltatásokon. Nem fognak ugrabugrálni. 

Inkább csak nézzük, hogy táncolnak mások
Hirdetés

A tánc kezd kicsit nevetségesnek, gyerekesnek tűnni. Sőt, tánc helyett ismételten arra ösztönöz minket az online média, hogy inkább nézzük, ahogy mások táncolnak, miközben mi passzívan üldögéljünk vagy álldogáljunk. Kutatások bizonyítják, hogy az internet bugyraiban látott “tökéletes” táncok a nézőkben egyre nagyobb szorongást eredményeznek, és nem szeretnének kevésbé tökéletes módon mozogni. Ezért inkább csak nézik a profikat. 

Léleknyugtató, mentális kikapcsolódás

Szakértők szerint a zene és a tánc egyetemes kifejezési formák, és mélyen megtérülő tevékenységek, amelyek sokféle társadalmi funkciót töltenek be. Kimutatott tény, hogy a test mozgatása a lelket is megnyugtatja: ilyenkor endorfin, vagyis boldogsághormon termelődik a szervezetben.

A tánc mentális kikapcsolódást nyújt: stresszcsökkentő, szorongásoldó, feszültséglevezető és 76 százalékban csökkenti az elmebajt.

Ugyanakkor nem utolsósorban ez az egyik legjobb módszer a csontritkulás megelőzésére, sőt kezelésére is. 

Az elmúlt másfél évben rengeteg családi, közösségi esemény elhalasztódott, idén próbáljuk ezeket bepótolni. Ha lesz alkalom, mondjunk igent a táncra! Felejtsük el, hogy nem vagyunk Michael Jackson-i mozgással megáldva, hogy a csípőnk ringása esetleg nem épp olyan, mint a Shakira-é. Ettől függetlenül szabadok lehetünk. Egy táncra.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock