Finn Skårderud, norvég pszichiáter szerint az ember egy kis „rendellenességgel” születik, a véralkoholszintünk 0,5 ezrelékkel a normális alatt van, így annak érdekében, hogy minden szempontból a legjobban legyünk, folyamatosan innunk kéne, hogy fenntartsuk a megfelelő szintet. Bizonyos mennyiségű alkohol fogyasztása nyomán az ember szociálisabb, nyitottabb, közlékenyebb, jobban tud alkotni. A felvetés nagyon izgalmas, de a bizonyítása, illetve tesztelése nem feltétlenül egyszerű, főleg négy kisvárosi középiskolai tanár számára, akik kissé kiégve a munkájuk terén, a családi életbe is belefásultan élik mindennapjaikat.
A négy barát úgy dönt, hogy önkéntes kísérleti alanyok lesznek, és kipróbálják, hogy mi történik, ha már reggel alkohollal kezdik a napot, szigorúan figyelve a mértékletességre, dokumentálva a hatást és az eredményeket.
Az első, sőt az azutáni tapasztalataik is nagyon pozitívak, az alkoholfogyasztás hatására mind a négy főszereplő élete javul vagy valamiben változik, szakmailag, és/vagy magánéletileg sikereket, jó pillanatokat tapasztalnak meg. Izgalmas órákat tartanak, melyeken a diákok elkezdenek figyelni, aktiválni, visszajelzésként is azt kapják, hogy valami jó irányba változott velük kapcsolatban. De a kísérletük nem veszélytelen, hiszen – tudjuk – ha valami jó hatással van az emberre, akkor nehéz megállni a mértékletességben, pedig ha az alkohollal nem áll meg egy adott ponton az ember, annak komoly következményei lehetnek.
Nehéz úgy írni a filmről, hogy a csattanót ne meséljük el, bár tény, hogy nem az események jelentik a lényeget.
A film rengeteg erénye közül az egyik az, hogy az alkohol, illetve a felvetett elmélet témájához ítéletmentesen viszonyul, nem is mitizálja az ivást, nem is ítéli el, egyszerűen elmeséli négy ember alkoholmámoros történetét.
A másik pozitívum épp a négy karakter összetettsége. A legtöbb néző nem azonosul velük a film nézése közben, de mégis mindenik nagyon közel áll hozzá, a problémáik, a nehézségeik ismerősek, valahogy mindenki tapasztalt, tapasztal hozzájuk hasonlót.
Bár a film kapcsán a Martint alakító Mads Mikkelsent dicséri a szakma, érte rajong a közönség, mind a négy főszereplőt játszó színész nagyot alakít. Játékuk nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a film érzelmi magasságaival és mélységeivel is nagyon tud a nézőre hatni. A Még egy kört mindenkinek igazi jó európai film: úgy érzelmes, élvezetes, hogy közben nem giccses, nem sablonos, és egyszerre képes megnevettetni vagy megsiratni a nézőt, sőt akár katartikus élményt nyújtani számára a lezárásban. A film megérdemelte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat, kötelező néznivaló.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.
