Gyógyít, simogat és vigasztal

Tizenhárom különböző hozzávaló – legalább ennyi jár egy valamire való, testet-lelket melengető húslevesbe. Így tanította édesanyám. Legalább egy kiló murok adja meg az édes aromáját, nem hiányozhat a petrezselyem, a zeller, jó, ha karalábé is kerül bele. A pityókával viszont vigyázni kell, elveszi a leves sósságát! – adta át minden fortélyát régen.

Tegyél bele egy fej sárga hagymát, ha nem pucolod meg, szebb színt ad a levesnek. Néhány cikk fokhagyma, só, szemes bors, köménymag és babérlevél, s egy kisebb paprikát is tehetsz bele. És persze a lényeg: velős csont meg marhalábszár. Nagyon lassú tűzön, épp csak suttogva főjön, akár egy egész éjszakán át. 

Csodáltál már áhítattal főzött, ünnepi illatban gyöngyöző húslevest, miközben hívogatón csábított a velős csont ígérete?

Lüktetett már benned mohó vágy valaha, hogy fogaid közt ropogtathasd a pirítóst, rajta a forró, rezgő velővel, jó sok borssal, sóval és fokhagymaszelettel? Ha még nem, mielőbb áldoznod kell kulinária eme oltárán. 

De még csak rotyog a napsárgán aranyló nedű, csupán gyönyörködsz az ígéretes művedben. Türelemmel várod, hogy a zöldség vajpuhára főjön, hogy a szálkás, barna hús leverekedje magát a lábszárcsontról. Óvatosan, mintha hímes tojást fognál, kiemeled a velős csontot, s mielőtt leszűrnéd a minden bánatot pillanatok alatt megsemmisítő levest, a kulináris orgazmus ínyenc előjátékaként feltálalod a bársonyos illatú velőt, frissen pirult, házi kenyérre kenve.

Szó fennakad, ész egy hosszú pillanatra megáll, s Szindbád, ha látja, nyálcsorgatva néz a Művedre.

Ügyelve emeled ki a temérdek leveszöldséget, gondosan szűröd le a mindre gyógyír levet, majd, hogy véletlenül se maradjon zavar a kristálytiszta nedűben, hideg vizet cseppentesz bele, attól minden zavarodottsága leszáll. Cérnalaska vagy grízgaluska főhet mellé, a húsleves legszebb éke, s ha kész, nincs más hátra, mint a

nagymamai gondossággal vasalt, patyolatfehér abrosz, lehetőleg friss, kerti virággal ékesítve, ünnepi tányér és fényesre törölt kanál dukál az igazi élményhez. 

És akkor leülsz. A munkád gyümölcsében gyönyörködve veszed fel a kanalat. De nem, előbb egy fotót készítesz a facebook népének. Mit egyet? Hetvenet, hogy átéljék a látványt. (A #foodporn hashtag nem passzol hozzá.) Mint karanténban ülő, ha hetek után kijuthat a levegőre, úgy kanalazol bele a levesbe. Nincsenek szavaid az első kanál után. Csak illat- és ízélmény csodálatos összeolvadása, fennkölt kéj és nagymamád leveseinek emléke, munka és ünnep egybefonódása, beteljesedett vágy és forró simogatás. Érzed, ahogy a tested és lelked feltelik erővel, ahogy

pillanatok alatt elillan bánat, nátha és másnaposság, s a világ összes problémája köménymagnyi apróságként tűnik el hálás gyomrod mélyében.
Hirdetés

Amerikai barátnak próbáltam ekképp elmagyarázni nemzeti eledelünk, a húsleves hatékonyságát, lélekemelő és szeretettel simogató mivoltát. Nem ettem még húslevest – válaszolta szegény – but I want to be your meat soup – mosolygott hozzá.

Készült a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft. támogatásával.