Ha ezt nem felejtjük el, akkor jobb világnak nézünk elébe

Sokunkat foglalkoztat az, hogy a világjárvány miatt tudunk-e jó irányba változni, tudatosabbak lenni a fogyasztásban, a munkaelosztásban, oktatásban, és tegyük hozzá, egyénileg is a magunk javára tudjuk-e fordítani azokat a készségeket, melyekre most szert tettünk. Hiszen sokan otthonról dolgozunk, a gyerekek otthon tanulnak, a háztartást vinni kell, magyarán az élet nem állt meg, alkalmazkodni muszáj. Vágyunk a régi életformánk után, de azért vannak pozitívumai a jelenleginek. Meg tudjuk őrizni a jót? – Gergely Orsolya szociológussal erről beszélgettünk.

Szeretnénk tudni a jövőt, mert úgy nagyobb biztonságban érezzük magunkat. Tapogatózunk. 

– Hogy látod szociológusként, főleg milyen területeken lesz változás a járvány miatt, hol vannak, lesznek tartósan nagyobb átalakulások?

– Nem vagyok gazdasági elemző, viszont nagyon sok előadáson veszek részt, és én is azt tapasztalom magam körül, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az online platformok, eszközök. Így aki eddig ezt a területet, például a cége online kommunikációját elhanyagolta, a webshopját nem építette ki, vagy szakemberként nem tanulta meg kezelni az eszközöket, azok most majd megtanulják. Ez társadalmi, egyéni, üzleti szinten mindenhol rövid és középtávú változás lesz. 

– Péter László kolozsvári szociológus kollégám, kedves volt tanárom (egyetemi adjunktus, BBTE Szociológia és Szociális Munkásképző Kar, szerk. megj.) előadását hallgattam múlt hétfőn, ő például úgy véli, hogy a felügyeleti kapitalizmus erősödni fog, a társadalom feletti kontroll valószínűsíthetően nőni fog. Amit most a sürgősségi időszakban elviseltünk, abból sok minden maradni és erősödni fog. 

– Azt is gondolom, hogy ami most előtérbe került, az kicsit hosszú távon is előtérben fog maradni. A helyi termék, a kisvállalkozás, az online kommunikáció, a digitális oktatás, a digitális szakértelem, a netikett… De ezek mellett kicsit előtérbe került a női láthatatlan munka és a családban nőkre nehezedő sokrétű feladat. Úgy, ahogy kicsit többet kezdtek beszélni a családon belüli erőszakról. Emellett meg arról, hogy az otthonoktatás például a nőket terheli. Ez kifejezetten hasznos, hogy ezek beszédtémákká, a közbeszéd részévé válnak. Ugyanakkor 

a pedagógusi munkához való viszonyulás, ami az utóbbi évtizedekben, legyünk őszinték, eléggé negatív irányt vett – most a szülői társadalom kicsit jobban belelát ebbe a világba is – és lehet a szülő-gyermek-pedagógus viszony kicsit elmozdul egy jobb irányba.

– Azt is pozitívumnak gondolom, hogy nagyon sok pedagógus hirtelen neki kellett „szökjön” a digitális oktatásnak és online tanításnak, sokkterápia volt a javából. Ez még hasznos lehet: akik ezt most kezdték használni, azok valószínű a hagyományos oktatásra való visszatérés után is be fogják ezt építeni. Kislányom tanító nénije, aki nem Z generációs, de még csak nem is Y, tehát generációs jellemzőjeként nem az online oktatásban való jártasság a fő erőssége, mégis olyan, de olyan szépen megoldotta, hogy csak tátom a számat. Nekem ehhez képest sokkal könnyebb volt, mi Google drive-okat régóta használunk, a diákokkal emailezünk, online kérdőíveket mindig is szerkesztettünk, ők értenek nagyon ehhez a világhoz. A hétévesekkel viszont teljesen más a helyzet, mégis első perctől online órákat tart minden nap a tanító, amin általában az egész osztály részt vesz, Zoom-on keresztül tanulnak másfél hónapja, leköti a gyerekeket, gyakorolják az írást, a számolást, de még a román nyelvet is. Nem azt mondom, hogy könnyű! Hanem azt, hogy ebből sokkal többet profitálhattak, mint egy-két nyári online oktatási tanfolyamból. 

Szép új világ?

– Itt van ez a dolog: az online események. Heti 2-3 előadásra „járok”, emellett színházba, néptáncelőadásra, még Bölöni László előadását is végighallgattam, pedig a foci nem is érdekel, de őt nagyon tisztelem. Édesapám nagy focirajongó, így nőttünk fel, mindenkit ismertem a pályán egyetemista koromig. 

Szóval kinyílt a világ. 

Eddig is előfordult, néha (!) szakmai tudományos konferencián, hogy élőzték vagy közzétették online az eseményt, de ritka volt, hogy valaki nagyon elismert ember megtarthatta online az előadását. Most viszont ez van, az emberek hozzászoknak. 

Ezt az előadást Gergely Orsolya tartja…

– Ugyanígy például az online istentiszteleten, szentmisén való részvétel, elfogadottabbá fog válni mindenki számára. És ez nagyon jó. Például én sokkal több időt töltök el azzal, hogy egy külföldi konferenciára pénzt pályázok, mint amennyit arra a konferencia-előadásra ténylegesen készülök. Ez így nem azt jelenti, hogy nem készülök, hanem főleg azt, hogy mennyi rengeteg időt elvisz megkeresni, megtalálni a támogatási pályázatot, megpályázni, mindenféle adminisztratív dolgot megoldani, aztán nagy öröm – ha megkapom – , de akkor jön az elszámolás, ami szintén elvisz sok-sok órát, napokat is. Most részt vettem a 10. Szociológus napok szinte mindenik előadásán, három délután, és erre az elmúlt kilenc évben nem tudtam sort keríteni. De voltam már Budapesten, Kolozsváron, Bukarestben élő előadáson… Rengeteg pénzt spóroltam, persze az élmény kimarad. És ez nem ugyanaz. Viszont főleg 

nekünk, kelet-európai országban élőknek nagy lehetőség, hogy online részt vehetünk nemzetközi konferenciákon. 

Soha meg sem nézem a nem európai konferenciákat, mert azokra úgysem tudnék elég pénzt pályázni. De lehet, ezután valami szimbolikus összegért online hallgatóság tudok lenni, vagy épp előadó. Úgy gondolom, nagy dolog, hogy a szükségből ez így kialakult, hogy ezután ez része lesz a normalitásnak. 

Azt gondolom, hogy azok, akik eddig is használtuk az online eszközöket, vagy online éltünk, nekünk kicsit könnyebb volt felvenni a ritmust, és igen, ez társadalmi esélyegyenlőtlenségek újratermelődéséhez és újak kialakulásához is fog vezetni.

– Továbbá úgy vélem, növekedni fog a távmunka iránti igény mind a munkavállalók, mind a munkaadók részéről. Míg korábban én is és a diákjaim is az egyetemen fogyasztottuk például a villanyáramot, az internetet, sokan egyetemi eszközt is használnak, számítógép, laptop, táblagép, ez most átterhelődött az egyéni költségek számlájára és sorolhatnánk. Más munkakörben másfajta költségek. Viszont 

sokan fel fogják fedezni ebben az energia-, idő- és költségcsökkentés lehetőségét. Másrészről pedig felfedezni azt, hogy hányféle munka tényleg elvégezhető online. 

Sok szakma nem távmunkásítható, de nagyon sok igen. És ez azt gondolom társadalmi hasznot fog hozni.

Hirdetés

– Az online ügyintézés: most nagyon sok könnyítés történt. Én remélem, hogy ezek jó része meg is fog maradni. Vagy az elektronikus aláírás, remélhetőleg nálunk is lesz ilyen irányú fejlődés. 

– Számos kutatás rámutat arra, hogy az emberek jó részét sajnos tartalék nélkül érte ez az egész helyzet. Lehet, ez az időszak arra is jó lesz, hogy kicsit tudatosabban kezeljük az anyagiakat. Természetesen ez igen jövedelemfüggő. De tudjuk, ha valaki 500 eurót keres, akkor leggyakrabban 500-at költ, ha valaki 1000-et, akkor annyit. Ez az időszak talán ilyen téren is indít be gazdasági racionalitást egyéni és háztartási szinten. 

– Másik hozadék: a helyi értékek felerősödése. Vásárlás, utazás stb. Én is imádok utazgatni, nagyon rosszul érint, hogy csak eddig az elmúlt két hónapban 3 külföldi utam dőlt dugába. Viszont 

szoktatjuk egymást a családban is a hazai nyaralás gondolatához, és már tervezem az újabb kastély-körútjainkat. Nem lesz tengerpart, lehet, de egyébként is azért kirándulunk, hogy együtt legyünk

Gyerekkoromban mi rengeteget sátraztunk a szüleimmel, akkora élmény volt, örök emlékek. És sokszor a megyéből sem mentünk ki. Engem ez most felvillanyoz, hogy lehet idén lesz az első nyár, hogy a nyolc évvel ezelőtt megvásárolt sátrunkat nem csak az udvaron fogják a lányaim játék céljából használni. 

– Azt gondolom, az empátia és a szolidaritás erősödni fog. Én ebben reménykedem. Akár a munkaerőpiacot, akár a közösségeket nézem. A környezetemben nagyon sok példát láttam, hogy olyan családoknak juttattak el okostelefont, táblagépet, laptopot, ahol szükség volt rá, és nem várták az állam és az iskola közbelépését, hanem magánemberként léptek akcióba. Kisgyerekesek irányába nagyobb megértést tanúsítottak, pedagógusok, egészségügyben dolgozók munkája iránt empatikusabb lett a társadalom. Ezt ha nem felejtjük el, akkor kicsit jobb világ fog következni. 

– Egyénileg, az emberekre a mostani körülmények hogyan hatnak, alapvetően megváltoztat-e a világjárvány?

– Nem bocsátkoznék jóslatokba. Nyomot fog bennünk hagyni. Lehet, hogy most kicsit szembe tudtunk nézni magunkkal, hogy valójában eddigi kifogásaink valósak voltak-e? Eddigi pénzgadálkodási szokásaink fenntarthatóak? Eddigi vásárlási szokásaink valóban szükségesek voltak? Eddigi fenntartásaink a digitális eszközökkel szemben értelmesek voltak? Eddigi online médiafogyasztásunk tudatos volt? 

– Én azt gondolom, hogy

mindenképp egy képzési időszak volt, és mint a diákjaimnak szoktam mondani: itt van a lehetőség, ti döntitek el, hogy éltek vele vagy sem.

Az egyetemet is el lehet végezni úgy, hogy mindenből az átlagos szintet hozzuk, vagy átlag fölötti teljesítményt célozunk meg. Ha csak az motivál, hogy éljük túl, s aztán térjen vissza minden a régibe, akkor nem sok változás lesz hosszú távon az életeinkben. 

Nemsokára feldolgozzuk az online kérdőíves kutatásunk eredményeit. Ebben volt egy kérdés arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a világ a járvány után, és ez alapján majd kicsit számszerűsíthető adatokat is tudunk mondani, hogy az emberek ténylegesen hogyan gondolják.

Kiemelt kép: Shutterstock