Hegedüs Csilla: Üvegplafon csak akkor van, ha engeded

Ha senki nem tudja, akkor hívjuk fel Hegedüs Csillát! – egyféle szállóige ez már az erdélyi magyar újságírók között. Politikusként, kulturális szervezőként, alapítványi vezetőként annyi mindenben részt vállalt már, hogy a viccesnek szánt felvetés valahol jogos is. (A teljes cikk a Nőileg magazin 2021. júniusi számában olvasható.)
Hirdetés

Szabó Bálint építész lánya, Szentimrei Judit néprajzi szakíró unokája, Szentimrei Jenő költő, író, színházigazgató dédunokája. Dédapja révén Kós Károly szellemi hagyatéka úgymond testközelben volt számára, nem csoda hát, ha egészen fiatalon óriási építészeti feladatot vállalt: megmenteni a pusztulástól Erdély egyik legnagyobb, legszebb, az idő tájt legrosszabb állapotú főúri kastélyát, a bonchidai Bánffy-kastélyt.  Szakemberként került a politikába, ahol sok minden volt már: kulturális államtitkár, kulturális miniszter, miniszterelnök-helyettes – most az európai alapok minisztériumának államtitkára.

– Az az igazság, hogy követni is nehéz téged: államtitkár vagy, a bonchidai Bánffy-kastélyt felújító alapítványnak az elnöke, az RMDSZ szóvivője, oroszlánrészt vállalsz a nőszövetségi munkából. Kihagytam valamit?

– Édesanya és élettárs.

– Melyik a kedvenced azok közül, amiket itt felsoroltunk?

– Hogy édesanya vagyok. És ez az, ami bármikor és bármilyen helyzetben, függetlenül attól, hogy éppen milyen politikai funkcióm van, bármilyen tervem megváltoztatására késztet. Ez a legjobb mércéje annak, hogy mi a legfontosabb az életemben, pedig már 26 éves a gyerekem.

– Azt hittem, valahol az interjú közepén jutunk el a gyerek-témához, de már itt tartunk. Van neked egy lányod, Zsófi, aki már huszonhat. De volt ő kicsi is. Te meg elkezdted a karrieredet, és felépítetted közben. Az anyaság hogy fért bele?

Hirdetés

– Harmadéves egyetemista voltam a közgazdasági egyetemen, amikor megszültem Zsófit. És Bonchidát úgy építettük fel, hogy Zsófi mindenben benne volt. Neki ez vakáció volt, együtt voltunk, és én közben tudtam végezni a munkám. Amikor Zsófi 5 éves volt, akkor elváltam, és a férjem nagyon szerette volna, hogyha Zsófi vele marad. Aztán megegyeztünk, hogy közösen neveljük a gyereket, és ez így is történt. A későbbiekben is, ha a gyereknek bármi baja volt, akkor azonnal mindent félretettem, és ugyanúgy mértem a lázat, és ugyanúgy ültem otthon, mint minden édesanya. Sőt, minden politikai funkció előtt megbeszéltük, hogy ez mivel jár majd. Azt is, hogy ha bármelyikünk úgy érzi, hogy valami nem működik, abban a pillanatban mindent abbahagyunk, és váltunk. A szakmai ambícióimat, politikusi ambícióimat mindig lekörözte az édesanyaság.

Kattints a megrendeléshez

A gyerek velem jött a kampánykörutakra

– Úgy képzeljük el a női politikusokat, egyáltalán a női vezetőket, hogy kiskosztümös, körömcipős karrieristák, akik nem láttak gyereket életükben. A  te példád azt mutatja: el lehet jutni a legmagasabb funkciókig úgy, hogy közben kísér egy gyermek.
– De ez mindig a teljes család vállalkozása. Kell egy olyan társ, aki bevállal egy csomó pluszfeladatot.  Az elején, amikor én Kelemen Hunor mellé kerültem tanácsosnak, akkor úgynevezett félnormás tanácsos voltam, tehát minden héten három napot és két éjszakát töltöttem Bukarestben. Zsófit azóta sokszor megkérdeztem, hogy mennyire sínylette ő meg ezt a dolgot, és azt mondta: Egyáltalán nem, anya. Ha bármi bajom lett volna, akkor elmondtam volna neked.

(…)

Anya-lánya szabadság, hétköznapok, image-váltás, na meg hogyan viszonyulnak a férfiak a nőkhöz a politikai életben – ezekről és még sok más személyes élményéről mesél Hegedüs Csilla a júniusi lapszámunkban.

Fotó: Kiss Gábor

Lapozz bele a júniusi lapszámunkba:

Hirdetés