Azt mondják, szexuálisan szabad világban élünk, a modern nő és férfi a nemiség kérdésében tájékozott és változatos, minőségi intim együttlétekre törekvő kapcsolatban él. Normális, hogy mindkét fél számára fontos az orgazmus megélése, a szexuális kényeztetés, a különböző szexuális szerepjátékok kipróbálása, közös pornófilmnézés, masszázs és sorolhatnám.
Normális-e a normális?
Ha állítólag ilyen felszabadultak, tájékozottak meg tudatosak vagyunk manapság, akkor miért kérdés, és miért foglalkozik még mindig számtalan cikk, kutatás a szerepjátékok és nemiségünk, ösztöneink egészséges megélésének „tudományával”? Miért kérdés, hogy mi a helyes, mi az, ami (még) felvállalható, és mi az, ami nem?
Az egyén szexualitásán túllépve – amely, mondjuk, magánügy –, de a témánál maradva a székelyföldi közösségek ezzel kapcsolatos szabályai, a nő és férfi helyes viselkedéséről megállapított normák jutottak az eszembe.
Nem mondok újat azzal, hogy hatalmas különbség van aközött, ahogy nagyanyáink és édesanyáink megélték nőiességüket, és amit a mai modern nő kezd ezzel a szerepével.
Rögtön bevillan Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens az Amikor az ember nincs ezen a világon című könyve, amelyből világosan kiderül, hogy „az idősebb nemzedék nem tudja feldolgozni – sem mentálisan, sem pszichikailag – azt, amit lát és amit hall szexualitás terén”, sőt kutatásai alapján azt fogalmazza meg, hogy a „leány tisztasága a liberalizálódási tendenciák ellenére is eleven, összetett és szövevényes problémakör.”
Már minálunk, babám
Ezt a gondolatot erősítette meg beszélgetésünkben Gergely Orsolya szociológus, egyetemi adjunktus. „A nagyszülők (65–85 évesek) még tartják a közösség íratlan norma- és szokásrendjét, míg az őket követő szülőgeneráció már sokkal nyitottabb a szexuális nevelés terén. Ez aztán érdekes helyzeteket szül: a fiatalok elmennek egyetemre, egy másik, sok szempontból liberálisabb közegbe kerülnek, ami formálja, megváltoztatja őket. Az otthoni közösségből való kilépés azt jelenti, hogy arra az időre, amíg egyetemen vannak, a szabályok nem pont úgy érvényesek rájuk, mint korábban, viszont ha hazakerülnek, újra követniük kell őket. Mondok egy példát. Fiatal felcsíki lány felkerül Kolozsvárra, ott megismerkedik élete szerelmével, összeköltöznek, együtt élnek, mégis amikor otthon vannak a szülőknél, nem aludhatnak egy ágyban, mert még nem házasok” – osztja meg tapasztalatait a témával kapcsolatosan Orsolya. Szerinte hasonló történetekről számolnak be a külföldön munkát vállaló és közben élettársi viszonyban élő fiatalok is. Vannak, akik évekig élnek együtt Angliában, Svájcban, Németországban, ők az itthoni családi eseményeken, összejöveteleken következetesen szembesülnek a közösség kérdésével: és mikor házasodtok össze?
A házasság nem cipő, amit próbálgatunk. „Még mindig különbség van a fiú- és lánygyermekek nevelésében: a lányokat sokkal jobban féltik a szülők, mondhatjuk, hogy szigorúbb szabályok is vonatkoznak rájuk, sőt a lányos szülők könnyebben belemennek abba is, ha a lány hazaviszi a barátját, és ott alszik, csak éppen felügyelet alatt legyenek”
– teszi hozzá Orsolya.
Hagyományok kontra trendek
Ezeket a történeteket hallgatva válik igazán érdekessé a téma és tevődik fel a kérdés, hogy mennyire éli meg szabadon a szexualitását az a nő, aki a szülők, illetve a rokoni közösség ellenében él együtt egy férfival.
Beszélhetünk-e felszabadult szexualitásról annak a generációnak az esetében, amelynek a szülei, nagyszülei még tabuként kezelték a nemiséget, és furcsa viccekbe, illetve burkolt félmondatokba tömörítve csak elvétve szóltak néhány szót erről? Balázs Lajos néprajzkutató szerint a „szülői elzárkózottság, a szexről való hallgatás továbbra is taktika” a családokban.
Mészáros (Szabados) Andrea szexuálpszichológushoz fordultunk ezzel a kérdéssel. „Valóban izgalmas a kérdésfelvetés. Komoly kutatások bizonyították, hogy az egyén biológiai fejlődése, illetve saját tapasztalata és a környezeti hatás mellett a szülői minta az, ami befolyásolja a nő és a férfi nemi érését, fejlődését. Itt meg kell említenünk, hogy
a jelenlegi harmincas-negyvenes generáció jelentős része is még úgy nőtt fel, hogy otthon nem volt téma a szexualitás, nem volt megengedett a meztelenség,
illetve minden szexuális jellegű felvilágosítás az iskolára hárult, a fiatalok legfennebb a baráti társaságokban beszéltek erről. Ezek a felnőtt emberek ma a modern társadalom tagjai, amelyben a szexuális felszabadulás, a nemi vágyak minél szabadabb megélése a téma.” Marad a kérdés, hogy emögött van-e valós tapasztalás, megélés és tudás – a szexuálpszichológus tapasztalata szerint sajnos nincs. „Ebben pedig nem mindig, nem csupán a szülők a hibásak – magyarázza. – Azt kell mondanom, hogy napjainkban ellentmondásos világot élünk, amelyben élesen elválik egymástól a realitás, a hétköznapok és az a látszólagos élet, amit a fogyasztói társadalom, a média, vagyis a modern világ jelenít meg. Ez a kettősség pedig, mondjuk ki, hazugságokat szül. Példaként felhozhatom a szexualitással kapcsolatos hiányos ismereteinket, amit nem merünk felvállalni, mert a világ azt sugallja az egyénnek, hogy erről már mindent tudnia kell. De honnan? Az újságcikkekből, az internetről? Új könyv nem túl sok jelent meg ebben a témában. Nem beszélve arról, hogy még mindig ciki szexuálpszichológushoz járni, miközben mindenki az orgazmusról beszél, megkockáztatom, sokan úgy, hogy közben problémáik vannak vele.”
Anyja lánya, apja fia
Továbbra sem mehetünk el szó nélkül a szociológus által említett példák mellett, hiszen ott is érdekes ellentmondások rejlenek – vetjük fel a szakembernek, aki szintén így látja. „Az egyén saját párkapcsolata és a szülők előtt felvállalt élete közötti különbség esetében fontos problémakört érintünk, a gyermek érzelmi leválását a szülőről és fordítva. Az érett, öntudatos felnőtt toleráns a szülei generációjában élő hagyományokkal és szokásrenddel kapcsolatban, ám felvállalja és kiáll saját gondolatai és akarata mellett. Ha ez elmarad, és a felnőtt nő vagy férfi, aki közös életet kezdett párjával, továbbra is meg akar felelni a szüleinek, akkor sokféle konfliktust fog okozni magának és társának” – fejti ki a szexuálpszichológus. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a két generáció közötti különbség, a már említett családi minta hogyan befolyásolja az egyén szexualitását.
„A »jó kislány«-szerep, vagyis amikor a nő az édesanyjától hallott normáknak és a saját vágyainak is egyszerre akar megfelelni, egy idő után súlyos zavart, diszharmóniát okoz,
az egyén már nem fogja tudni, miben higgyen, mit fogadjon el, és mire mondjon nemet. Ez aztán fizikai problémákhoz is vezet, szexuális zavarokat okoz, például elmaradozó orgazmust. Erre az esetre és a korábban említettre – a szülőről való érzelmi leválás problémáira – is létezik terápiás módszer, ami abban segít, hogy az illető kilépjen a megrekedt lelkiállapotból, és önazonos életet kezdjen élni.”
De vajon hányan vagyunk, akik meghalljuk saját, belső hangunkat, és nem hagyjuk magunkat befolyásolni családi nyomásra, avagy nem adunk hitelt a digitális, illetve fogyasztói világ által diktált gyors és divatos, mindig energikus, mindig bevetésre kész női ideálnak? Ha már úgy adódott, hogy hagyománytisztelő társadalomban, sokszor álságos, prűd, zárt közösségben élünk, talán lelki nyugalmunk és egészséges (magyarán nekünk jóleső) szexuális életünk érdekében jobban tennénk, ha csupán mindig önmagunkat adnánk. Előbb-utóbb megszokják.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
