„Nagyon érdekes világot élünk. Induljunk ki abból, hogy nemcsak kilép a pár egyik tagja munkavállalás, tanulás stb. céljából, hanem lássuk meg azt is, hogyan kezdenek egymásra találni a párok mostanság. Ott a távolság” – hívja fel a figyelmet Orbán Melinda. A család- és párterapeuta kifejti: az online ismerkedés nem a személyes találkozásról szól, hanem arról, hogy fogalmunk sincs arról, milyen a valóság, és kapcsolatra lépünk. Megosztunk információkat magunkról, megelőlegezzük a bizalmat. A folyamat alakulásával pedig már érzelmileg is nyakig benne vagyunk.
De mi a helyzet azokkal a párokkal, akik közé fizikai távolság ékelődik be? – vetem fel. Tudatosan távol kerülnek egymástól, másik síkra terelve a kapcsolatot. Lehet, hogy már nincs szerelem, másfajta kötődésük van: ott van az összetartozás érzése, az egymáshoz való ragaszkodás, a barátság…
Nincs az a fajta zsörtölődés, ami talán a mindennapokban benne volt, sem pedig az a rengeteg közös logisztikai megoldás, hanem valami újjal állnak szemben. Ezen a ponton lehet rosszul kezdeni az újféle kapcsolattartást a házasfelükkel, a párjukkal” – magyarázza Melinda. Ha azzal a tudatossággal folytatják, ahogyan benne voltak a külföldi munkavállalás/továbbtanulás döntésének a meghozatalában, és aktívan tartják a figyelmet, valamint, ha elfogadják, hogy ez egy új helyzet mindannyiuk számára, és éppen ezért egy kicsit másként kell kezelni azt, akkor tartóssá, jól vagy akár jobban működővé tudják tenni.
Milyen mintákkal dolgozunk?
A nehézségek nem feltétlenül a távolságban vannak – hangsúlyozza a szakember –, hanem a felek kapcsolattartásában. „Milyen mértékben lesznek képesek arra, hogy meglássák úgy a lehetőséget ebben a helyzetben, hogy közben jelen van a másik hiánya. És abban, hogy a kialakult rosszul működő kommunikációs mintázatokat megváltoztassák. Lehetőségük van arra, hogy visszatekintsenek arra az önmagukra, amelyik otthon volt, együtt, és meglássák, hogyan voltak jelen a házasságban, kapcsolatban. Hogyan formálta a viselkedésük a kapcsolat alakulását, mit tudtak adni a párjuknak, amitől ő jól érezte magát ebben a kapcsolatban, és mi volt, ami rontott a helyzeten?
– sorolja. A tapasztalat azt mutatja: a távkapcsolatban élők gyakorta érzelmileg is eltávolodnak egymástól, s ha ezek a kötelékek meglazulnak, a megcsalás már szinte törvényszerű. Hogyan lehet erre a helyzetre felkészülni? – kérdeztük a szakembert.
Miről szól a hűség?
„A megcsalásra nem lehet felkészülni. De induljunk ki abból, hogy a hűség miről szól? A társunk felé való elköteleződésünkről: a kapcsolatunk határait nem lépjük át, tehát megpróbáljuk a társunkkal megbeszélni, ha problémát észlelünk, nem barátok felé nyitunk egy ajtót vagy esetleg egy másik férfi/nő kínálta lehetőség felé. Hűek vagyunk szexuálisan és érzelmileg a társunkhoz” – sorolja Melinda. Nem mindenki él az adódó lehetőséggel. Szükséges az egyénnek az a komplexitása (személyisége, kötődési mintázata, kapcsolati meggyőződése, stb.), amivel akár otthon (az együttélésben) is a megcsaláshoz folyamodik. Hogyan van/volt jelen a kapcsolatban? Miként élte meg a saját nemiségét? Önazonos (volt) abban a kapcsolatban? – ezeket a kérdéseket is érdemes önmagunknak feltenni, ha a hűségről gondolkodunk.
Ismernem kell a működésem, nyitott kell lennem elsősorban önmagam iránt. Ha nincs tudomásom arról, hogy van egy maladaptív sémám, egy rossz megküzdési stratégiám, ami a jelen esetben a megcsalás, akkor nem fogom tudni elkerülni, hogy valójában a saját csapdámba essek. Mert a megcsalással ez történik. Főként, ha nincs jelen az életünkben huzamosabb ideig a társunk, akkor még fel is hatalmazzuk magunkat arra” – így a terapeuta.
A bizalmat építeni
Távolságtól függetlenül – de főként akkor, ha az jelen van a kapcsolatban – a pár közötti bizalmat építeni kell. Ez az alapja – többek között – egy jól működő kapcsolatnak, szögezi le a szakember is. De milyen bizalmat építünk, ha nem is volt?
„Mielőtt elutazik a társ, mindenképp szükséges, hogy ne csak az elérendő célról beszélgessünk, hanem arról is, hogy miként vagyunk egymással a házasságunkban. A kialakult, nem jól működő rutinokat most megváltoztathatjuk, használjuk ki, hogy más élethelyzetbe került a kapcsolatunk. A terápiás üléseken szoktam mondani a pároknak, hogy használják fel saját kapcsolatuk érdekében, hogy terápiára járnak, ami azt jelentené, hogy bizonyos dolgokhoz másként állnak hozzá. Őszinte beszélgetéseket folytatunk, amíg itthon van a párunk, felkészítjük magunkat és egymást a távkapcsolatban levésre. Magunkról, a saját érzéseinkről beszélünk, a szorongásainkról, a félelmeinkről, és arról is, hogy a közös célkitűzés érdekében hogyan leszünk kitartóak és türelmesek” – sorolja Melinda.
Egyrészt rendbe rakni a saját gondolkodásunkat – tudjuk meg: nem engedhetjük, hogy negatív, kitalált képzelgések a párunkkal kapcsolatban mély, nyomasztó érzéseket szüljenek, mert eláraszthatnak és fogva tarthatnak. De ugyanilyen fontos kérdés, hogy állunk mi az önbizalommal? Hisszük, hogy képesek leszünk ezt végigcsinálni? Tudunk küzdeni a kételkedéssel?
ne legyen elég a gyermekkel, a háztartással vagy a munkával kapcsolatos problémák megbeszélése, hanem kérdezzünk és figyeljünk – tanácsolja a szakember.
„Emlékszünk, milyen volt az az időszak, amikor udvaroltunk egymásnak? Mindent meg akartunk tudni egymásról, hittünk a párunkban. Mi az akadálya annak, hogy megint így tegyünk? Talán az a sok információ és tanítás, ami benne van már a kapcsolatunkban, a gond csak az, hogy mégsem tudunk boldogulni velük” – hangsúlyozza a terapeuta. A távolság feladat elé állít, és a kapcsolattal mindig dolgozni kell. Ne engedjük, hogy a feltételezéseink, a képzelgéseink bizalmatlanokká, kétkedőkké tegyenek bennünket.
Egyik életkorban sem egyszerű
Nem csak a külföldi munkavállalás ékelhet távolságot a párok közé, nem csak a családosok, házaspárok küzdenek annak terhével. Az ismerkedés, párkeresés szó szerint más dimenzióba helyeződött manapság, így a távolság sem akadály. Legalábbis az ismerkedésnél. A későbbiekben azonban problémák forrása lehet. „A fiatal párok manapság nagy kihívások előtt találják magukat párkapcsolati szempontból is. De nagy erősségük lehet, hogy tudatosabbak, mint amilyenek mi voltunk.
Azok a párok, akik pontosan ezeknek a tudatában együtt maradnak, inkább lassítanak a szakítás előtt, és felteszik azokat a kérdéseket, amelyek a különböző helyzetek megértését és elfogadását/elengedését segítik elő” – osztja meg a párterapeuta. A megtartó erő – akár fiatal párokat, akár pedig gyermekekkel élő szülőpárokat veszünk figyelembe – a barátság, amire a kapcsolat épül, az egymás megbecsülése, a hála érzése. És ezeket csak úgy tudjuk megtartani és erősíteni, ha egymásra figyelünk.
Munka kell a kapcsolathoz
Lehet-e egy távkapcsolat hosszú távon működőképes – kérdeztük végül. „Ha dolgozunk a kapcsolaton is, nemcsak a magunk elakadásaival, akkor lehetséges, hogy hosszú távon is fennmarad és működni tud egy távkapcsolat” – véli a szakember. De figyelmeztet: ne essünk át a ló túloldalára a manapság divatossá vált „foglalkozz magaddal” történettel. „Észre sem vesszük, és átléphetjük azt a határt, amely az elakadásaink és a megértéseink között van. Forduljunk vissza a másik felé, és ne csak azt várjuk, hogy mit képes adni a másik, hanem döntsünk a kapcsolatban lévő munka mellett.
– teszi hozzá. Ha a távolságból – és annak ellenére – kapcsolatot vagyunk képesek építeni, ismerkedünk és szerelembe esünk, akkor fordított helyzetben is tudjuk alkalmazni ezt a képességünket egymás és a kapcsolat megerősítésére, summáz a szakember. Rajtunk múlik.
korábban írtuk
Vatány Bíborka: A nők történeteiről beszélni kell
Vatány Bíborka a két világháború közötti Kolozsvár prostituáltjainak, cselédlányainak, bábáinak és első diplomás nőinek életútjait követi nyomon, arra keresi a választ: mennyire határozza meg egy nő sorsát az, hogy hová született?
