A rendszerváltás körüli botrányok közül legélénkebben az árvaházakban raboskodó kisgyerekek fényképeire emlékszem, amelyeken ágyhoz láncolva, leírhatatlan körülmények között tengődtek. Nyugati újságírók kapták lencsevégre a szomorú sorsú gyerekeket a szabad sajtó első pillanataiban, és a felvételek utána bejárták a világot. Az intézményekben sanyargatott gyerekek közül ezrek voltak HIV fertőzöttek. Gondozóik minden kontaktustól ódzkodtak, nem érintették meg őket. A diktatúra évei alatt pedig nem hogy kezelni, megemlíteni sem volt szabad a gyerekek között ijesztő méreteket öltő AIDS járványt.
Több ezer fertőzött gyerek
Romániában a HIV megfertőződések 70 százalékáért az ún. „epidemiológiai baleset” a felelős. Nem föltétlenül az orvosok rosszindulatából vagy figyelmetlenségéből. A 80-as években gyakori alultápláltságot, különösen szegény gyerekeknél, előszeretettel „kezelték” vérátömlesztésekkel. A vért nem tesztelték, először azért, mert nem tudtak a vírusról, utána meg azért, mert nem volt szabad tudni róla. A rosszul sterilizált eszközök, az injekciós tűk többszöri használata (sokszor egész iskolai osztályok beinjekciózására) szintén hozzájárult ahhoz, hogy a járvány ijesztő méreteket öltött Romániában. Az 1987–1992-es periódusban egyes becslések szerint 9000 gyerek fertőződött meg nálunk. Ők az „AIDS-generáció”.
Annyira nagy horderejű jelenség volt ez, hogy a szakirodalomban a HIV-vírus egy, kimondottan Romániára jellemző alfajáról beszélnek, az F1 altípusról.
- 2019-ben 38 millió ember élt HIV fertőzöttként, ebből Romániában mintegy 19 000-en.
- 2019-ben 1.7 millió új megfertőződés történt, ebből 780 Romániában, 500-an elhunytak.
- A HIV fertőzéssel élők közül körülbelül 81% tud a saját fertőzöttségéről, és körülbelül 7.1 millió ember nincs tudatában a saját fertőzöttségének.
- Európában a diagnózisok szinte fele ún. „késői diagnózis”, azaz a fertőzött több éven át nem volt tudatában fertőzöttségének.
- az AIDS-el kapcsolatos halálesetek száma csökken, az új megfertőződések száma nem. /Forrás: UNAIDS, ECDC
A 90-es években aztán hol önerőből, egy-egy hős orvos vezényletével (Dr. Matei Balș nevét például most az AIDS-betegek és HIV-vírussal fertőzött személyek helyzetét felügyelő intézet viseli), hol külső segítséggel megalakultak az AIDS-központok, elindultak a tájékoztató kampányok, megkezdődhetett a betegek és HIV-fertőzöttek kezelése.
Kemény harc
A 80-as, 90-es években megfertőződött gyerekek kevesebb, mint fele életben van ma is, és most a 20-as éveit éli. Az UNOPA (HIV/AIDS betegekkel foglalkozó szervezetek nemzetközi szövetsége) szerint az egyik mód, ahogyan érzékenyen viszonyulhatunk hozzájuk, hogy ne hívjuk őket áldozatoknak. Ma már olyan kezelés áll rendelkezésükre, amellyel beszállhatnak a „ringbe”: HIV-fertőzöttként is megpróbálhatnak teljes életet élni.
A „harc” azonban nem túlzott metafora: a folyamatos gyógyszeres kezelés nem kis költséget jelent, és vagy van rá keret az állami költségvetésből, vagy nincs – a gazdasági krízisek, a Covid-járvány ezt a helyzetet is negatívan befolyásolja.
Illetve a „társadalmi stigma” (megbélyegzés) fogalma lehet, hogy sokunknak csak egy fura szókapcsolat nem túl sok jelentéssel, számukra azonban egy olyan korlát, amibe nap mint nap beleütköznek.
Együtt élni a HIV-vírussal
Molnár Heléna pályakezdőként került a Marosvásárhelyi székhelyű Benone Alapítványhoz, amelyet a Maros megyében megfertőzött gyerekek szülei hoztak létre.
„A vírussal való együttélés inkább lelkileg viselte meg a fiatalokat, mint fizikailag. Természetesen egy-egy kórházi beutalás, perfúziós kezelés nagyon nehéz fizikailag is. De a fertőzés tényét elfogadni mind nekik, mind a szüleiknek nagyon nehéz lehetett.” – meséli. „Nekem szerencsém volt, engem az akkoriban még csak serdülő fiatalok elfogadtak. Nagyon érzékenyek voltak, még az apró gesztusokra is, megfigyelték, hogy leülök-e közéjük, hogy velük étkezem-e. Hogy vonakodom-e?...” Molnár Heléna szerint Marosvásárhelyen a HIV-fertőzéssel élő fiatalok nagyon összetartanak – „a Facebook oldalukon látom, hogy ma is együtt járnak helyekre, segítik egymást. Nagyon büszke vagyok rájuk.”
Romániában a HIV-fertőzöttek 1-es fokozatú rokkantnak számítanak. Ezzel együtt a Marosvásárhelyen élő fiatalok közül többen dolgoznak, sőt, az egyik lány gyereket is vállalt. A kisbaba császármetszéssel született, az édesanya nem szoptathatta, így sikerült megelőzni a fertőzés továbbadását. (...)
Kiemelt kép: Shutterstock
