Németországban a mozgalom alig öltött testet, Kelet-Európában viszont szinte teljesen hiányzott. Ennek egyesek szerint az is lehet az oka, hogy a kelet-európai országok másfajta történelmi feminizmus-felfogással bírnak.
A #metoo címke (hashtag) és kifejezés 2006-ban jelent meg először, de 2017-ben vált nemzetközileg ismertté. A szexuális zaklatásokra és visszaélésekre használatos, ahol az áldozat és a zaklató alá-fölé rendeltségi viszonyban vannak (főnök-beosztott). 2006-ban Tarana Burke amerikai fekete nőjogi aktivista Myspace felületén lehetett először találkozni ezzel a címkével, aki arra próbálta ösztönözni a szexuális bántalmazást elszenvedett nőket, hogy merjék a nyilvánosság előtt is vállalni történetüket az #énis címkével. Tizenegy évvel később, 2017. október 5-én a New York Times közölt leleplező cikket a híres hollywoodi producerről, Harvey Weinsteinről, akit több színésznő is megvádolt szexuális zaklatással és erőszakkal. Erre reagálva, Alyssa Milano színésznő Twitter-posztjában használta újra a #metoo hashtaget, és ekkor ténylegesen egy globális lavina indult el. Néhány nap leforgása alatt százezrek osztották meg történeteiket ezt a címkét használva a közösségi média különböző felületein, Magyarországon, Romániában is megjelent.
Udvarlás vagy zaklatás?
A #MeToo akció a szexuális zaklatás tabuját robbantotta fel. Több országban 2017 után komolyabban veszik, jogi hátteret teremtettek a szexuális zaklatás elleni küzdelemnek. Franciaországban például 2019 óta az utcai zaklatásokat is lehet jelenteni és büntetni. Ennek ellenére, még mindig kevés nő tereli ügyét jogi útra. Csak Franciaországban becslések szerint évente 94 000 személy válik szexuális zaklatás- vagy zaklatási kísérlet áldozatává, de az esetek alig egy százalékában születik tényleges ítélet.
Könnyen lemosható bélyeg?
Az ügynek azonban nem tett jót, hogy nagyon sok olyan esetről lehetett olvasni a médiában, hogy azon rendezők, színházi- és filmes szakemberek, akiknek az áldozatai vállalták a perrel járó megpróbáltatásokat, ha el is veszítették állásaikat, ha jogi eljárás született is, alig egy-két év múlva ismét dolgozhattak, és elindult a szakmai és társadalmi rehabilitációjuk. Ami jelzésértékűnek bizonyult, és kicsit azt üzente, hogy igen,
mi ezt elítéljük, de csak kicsit ejnye-bejnyézünk, és aztán mehet minden tovább,
amiként előtte is.
Bár a #MeToo mozgalom nem kapott lendületet Romániában, voltak pillanatok, amikor számos személyiség nyíltan beszélt arról, hogy a szexuális zaklatás hogyan befolyásolta az életüket. Viorica Vodă színésznő egy éve, a Gopo-díjátadó gálán, a Philanthropic című film bemutatásának 20. évfordulója alkalmából beszélt az iparágban szerzett tapasztalatairól, és arról is mesélt, hogy évekig pszichoterápiára járt a szexuális zaklatás okozta traumák miatt.
Mit kezdhetünk ma a #MeToo mozgalommal?
Kétségtelen, hogy a #MeToo segített egy újfajta tudatosságot megteremteni a szexuális zaklatás jelentésével kapcsolatban, és megtanított bennünket, hogyan ismerjük fel,
jelentsük, és ne fogadjuk el egyfajta „szükséges” rosszként.
Dél-Koreában – ahol a #MeToo hatalmas hatást gyakorolt – a lakosság korábban azt gondolta, hogy egy nagy televíziónál dolgozó személy szerencsés, hogy megkapta ezt vagy azt a munkát. Ma már azonban jobban belelátnak helyzetekbe, kiszolgáltatottabbnak gondolják a nők helyzetét, és sokkal inkább elterjedt az a meggyőződés a köztudatban, hogy minden nőnek – öltözködési stílustól, kinézettől, életkortól függetlenül – joga van ahhoz, hogy zaklatásmentesen, a nem kívánt ajánlatok visszautasításának következményeitől nem félve dolgozhasson, bármilyen szakmában.
Csak a legismertebbeknek jár a #metoo?
A mozgalom során leginkább a híres, fehér, felső- és középosztálybeli nők sérelme kapott nyilvánosságot, holott nemcsak ők tapasztalnak meg ilyen eseteket. Ezáltal háttérbe szorulnak azok az átlagos nők, akiknek nincs ilyen mértékű hozzáférése a nyilvánosság eszközeihez. Öt év után talán elérkezett az idő, hogy a jogvédő- és civil szervezetek olyan közembereket is támogassanak, akiknek a szava a nyilvánosság előtt „kevesebbet ér”, mint a sztároké, de a jogorvoslat az ők esetükben is ugyanolyan fontos (lenne), mint a hírességek történeteiben.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
A nők elleni erőszak nemcsak a nők ügye! Mindannyiunk felelőssége.
Az ENSZ közgyűlése 1999. decemberében nyilvánította november 25-ét a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, hogy felhívják a figyelmet a problémákra. A Nőileg karakteres, tevékeny, véleményformáló nőket kérdezett arról, hogyan látják, miben nyilvánul meg manapság leginkább a nők elleni erőszak, és mit lehet tenni ellene. A válaszok annyira sokfélék, mint amennyire sokrétű a probléma maga.
