– Mivel magyarázható, hogy az erdélyi magyarok kevésbé toleránsak a romákkal szemben, mind a magyarországi magyarokhoz, mind a románokhoz képest?
– A magyar területen élő romák esetében az amúgy sem rózsás romániai helyzethez viszonyítva is nagyobbak a társadalmi távolságok. Intenzívebbek, erőteljesebbek az előítéletek a roma közösségekkel szemben. Ez például a roma–nem roma barátságok és házasságok esetében is látható, amelyek merev tabuk által szabályozottak. Ami miatt a kapcsolatok és a házasságok homogén irányba mutatnak, az a (magyar) többség el nem fogadása. Nagyon sok helyzetben egy magyar–roma vegyes házasság akár a családi és személyes kapcsolathálókból való kitagadást jelenti. Azt mondhatjuk, hogy sokkal merevebb a mai napig Székelyföldön az az etnikai kasztrendszer, ami ezt a viszonyrendszert meghatározza.
[caption id="attachment_67945" align="aligncenter" width="339"]
Decemberi lapszámunkban igent mondunk a sokféleségre! – Katt a képre a megrendeléshez[/caption]
– Mit jelent az, hogy etnikai kasztrendszer?
– Ez a rangsorolt csoportrendszert jelenti, tehát, hogy az egyik csoport egyértelműen az alárendelt. A társadalmi pozíció és az etnikai hovatartozás egybeesik. Nagyon egyértelmű a presztízs-hierarchia. Román–magyar vonatkozásban például ez a presztízs-hierarchia vitatott: mindenki magát helyezi a presztízs-hierarchia tetejére. A romák esetében a többség által megfogalmazott presztízs-hierarchia még a romák által is elfogadott és interiorizált, ami abból is látszik, hogy a társadalmilag felemelkedett romák a szegényebb sorstársaikon is a többségi munkaetikát kérik számon. Az etnikai kasztrendszer másik eleme, hogy olyan intézményeket kénytelenek használni a romák, amit az erdélyi magyarok dominálnak. Amikor azt mondjuk, hogy
az erdélyi magyaroknak van egy párhuzamosan létező intézményes világa, akkor ez azt is jelenti, hogy ezeken a kisebbségi intézményeken belül, iskolától egyetemig akár egy egész karrierpályát be lehet futni. A romáknál ez nincsen.
Ha ott valaki mobil, akkor olyan intézményeken keresztül kell ezt megélje, amit a többség dominál. Ez nagyon fontos különbségtétel. A harmadik dolog pedig, hogy ha Székelyföldre gondolunk, akkor nincsen a roma–magyar törésvonalnak politikai jelentősége. A képviseletet, a politikai reprezentációt a magyarok – akik ez esetben a domináns többség – teljes mértékben monopolizálják. A romáknak nincs képviseletük, sőt, helyenként még a népszámlálásban sem jelennek meg, mert mondjuk, a helyi elitnek az a stratégiája, hogy ez egy etnikailag homogén régió legyen. Egyébként is a romák ezer szállal kapcsolódnak a magyarok által dominált intézményrendszerhez. Az iskolai oktatástól elkezdve az egyházakig: még a neoprotestáns egyházak többsége is nem roma domináns.
korábban írtuk
Gábor Klára: Sajnos az emberek mindent elhisznek rólunk, amit a tévében látnak
Fiatal édesanya, aki egy amerikai-cigány egyesületet működtet, turistákat fogad, emellett viseletkészítő műhelye van, többnyire szoknyákat varr. Egy mai modern nő ismérvei lehetnének a felsoroltak, és nem is tévedünk különösebben, ha ezt mondjuk, ugyanis a gáborcigány hagyományokat őrző és tisztelő Gábor Klára, amellett hogy gáborcigány nemzetiségű, azért mai, és lényegében modern is.
– Egy vegyes nemzetiségű térségben a romák jobban kapcsolódnak a magyar intézményekhez, mint a románokhoz?
– Egyértelműen. Ha mondjuk vegyes nemzetiségű térségnek vesszük a Partiumot vagy Szatmárt, ezeken a területeken is egyrészt magyar nyelvűek a romák, másrészt pedig jobban kapcsolódnak a magyar oktatáshoz. Egy másik érdekes dolog, hogy Románia tulajdonképpen a mai napig egy neoliberális paradicsom, azaz vékony a redisztribúciója. Az a vád, hogy a romák egy teher lennének a szociális rendszeren, Romániában tarthatatlan, mert nagyon gyenge a jóléti ellátó rendszer, minimális a garantált jövedelem, az úgynevezett „segély”, a szociális kifizetések összességében nagyon alacsonyak. Sőt, az utóbbi öt évben még csökkentek is. Ehhez a semmihez viszonyítva,
a magyaroknál van egy ilyen relatív sűrű gondozói hálózat, a Caritastól kezdve a Máltai Szeretetszolgálatig és Böjte Atya intézményes hálózatáig. Tehát magyar irányban van egy intézményes hálózat, ami relatív sűrű, és amelyhez inkább tudnak kapcsolódni.
Viszont ez az intézményrendszer is nagyon merev. Van egy erős társadalmi kontroll, ami például abban nyilvánul meg, hogy mennyire engednek be bizonyos nyilvános terekbe romákat. Az oktatási szegregációtól elkezdve egészen addig, hogy a falu terét hogyan használhatják. Ez a fajta kizárás sokkal merevebb, pontosan azért, mert nagyobb távolságot tartanak a magyarok a romákkal szemben.
Kiss Tamás szociológus / Fotó: Filep István
Igaz, Székelyföldön belül ez is mikrorégiónként változik. Udvarhely vidékének egyes falvaiban erős a roma asszimiláció. Olyan falvak is vannak, ahol roma többség van, de úgy néz ki a falukép, mintha egy székely falu lenne. Egy megkapó eset, hogy Székelyszenterzsébeten a szüreti bált még külön tartják romák és magyarok, de a romák is ugyanúgy székely ruhában vonulnak fel. De összességében mégiscsak nagyobb a kizárás, és merevebb ez a fajta kasztrendszer, mint Románia többi részében. Moldvában és a Regátban tömegesen vannak olyan romák, akik parasztosodtak, földművesek lettek, és ezzel együtt ezeken a helyeken kisebb a társadalmi távolság a nem roma földművelőkkel. Székelyföldön nagyon ritka az, hogy parasztosodnak a romák. A Székelyföldi reprezentatív közvélemény-kutatásokban megjelenő nagyobb elutasítás a merevebb szétváláshoz, nagyobb társadalmi távolsághoz köthető.
– A románokkal szemben is van egy hasonló társadalmi távolságtartás Székelyföldön?
– A románok vonatkozásában egy másfajta viszonyrendszer működik, ők a domináns többség. Maga a nemzetállami tér, az Székelyföldön is létezik. Azok között például, akik vagyonbevallást kell készítsenek, tehát valamilyen vezető pozícióban vannak, Hargita és Kovászna megyében is a fele román, tehát lakosságarányosan messze túl vannak reprezentálva a vezető pozíciókban. Kizárni az tud, aki domináns pozícióban van.
Ami a magyar-román viszonyt meghatározza, az inkább az erdélyi magyar elitnek az intézményesített határfenntartása. Magát az etnikai határt nem a többségnek a kizárása tartja fenn elsősorban, hanem a kisebbségnek a határépítésre irányuló igyekezete.
Ez leginkább egy aszimmetrikus etnikai párhuzamosságban ölt testet. Amihez a többség ragaszkodik, az a nyilvános terek és állami intézmények feletti dominancia. Még Székelyföldön is egyértelmű a románok számára, hogy a román kell legyen a lingua franca. A nyelvhasználat miatt egy ilyen hierarchikus viszony van a többség és kisebbség között. Az erre adott válasz az az etnikai párhuzamosodás, tehát a visszavonulás a párhuzamos intézményekbe, az intézményesen behatárolt terekbe. A székelyföldi románság helyzete ezért nem hasonlítható a romákéhoz.
korábban írtuk
Nehezen boldogulunk a sokféleséggel
Miért irritál sokakat a másmilyen kinézet, bőrszín, gondolkodás, nézet, viselkedés, életmód, vallás, érdeklődési kör? És most nem a nagy trendekre, aktuális ideológiai hullámokra gondolok, csupán a mi kis környezetünkre. Sokszor még az úgynevezett magunkfajták között sem tudunk elfogadóak, toleránsak lenni. Szinte nincs olyan család, amelynek ne lenne fekete báránya, akit megbélyegeznek, valamiért képtelenek elfogadni, megérteni, vagy őszinte segítséget nyújtani neki, ha szükséges.
– Várható változás a romákhoz való viszonyulás tekintetében?
– Van ez az erőteljes előítélet-rendszer, roma-ellenes rasszizmus, viszont a magyar társadalomnak, a magyar intézményrendszernek egy olyan része is, aki felismeri, hogy ez a fajta kasztrendszer hosszú távon nem fenntartható, és rövid távon is robbanásveszélyes. Ez most egy izgalmas periódus, ahol az egyházakban például megjelenik a roma pasztoráció, roma származású pappal. Van szerintem egy nyitás, és egy olyan szándék, hogy egyenlőbb alapokra helyezzük ezt a viszonyrendszert, lehetőleg úgy, hogy a kisebbségi társadalmon belül tartsuk a romákat. Végső soron: a kisebbségi közösségeken belül elismerjük az ő kisebbségi jogaikat.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
Lapozz bele a decemberi lapszámunkba:
