Rágja a gyerek a körmét. Vagy csípkedi a körömágyát, harapdálja az ajkait. Közel sem új keletű jelenség. Amennyire elterjedt, éppen annyira félreértelmezett tünet ez a gyermekeknél: hiszen a körömrágás az első jele annak, hogy a kicsi szorong, hívja fel a figyelmet Krizbai Tímea klinikai gyermekpszichológus.
– avat be. A körömrágás nagyon gyakori, mint a beszélgetésünkből kiderül: mi magunk is rágtuk a körmünket valamikor gyermekkorunkban. Bizonyára életünk akkori feszültségeinek lecsapódásaként, de ma már nem emlékszünk az okokra.
Gyakori, de nem elhanyagolandó
Tehát nem kell kétségbeesni, de elbagatellizálni sem a helyzetet: a kisgyermekek körében nagyon gyakori a körömrágás. Jellemzően
„Közösségbe, napközibe kerül, teljesen új környezetbe, amely számára nyugtalanító lehet. Nem érzi teljesen biztonságban magát, olyasmivel szembesül ebben az új helyzetben, ami zavarja. De megtörténhet az is, hogy a napköziben nem kap elég figyelmet, vagy legalábbis nem annyit, amennyit otthon kapott. A környezetváltás okán és az új hatásokra szorongani kezd, ezt azonban nem tudja kifejezni. Elsősorban még túl kicsi ahhoz, hogy ezt az érzést önmagában beazonosítsa, illetve a megfelelő kifejezések is hiányoznak az eszköztárából” – vezeti le a pszichológus a folyamatot. Mivel a gyermekünk verbalizálni, tehát kimondani, megfogalmazni nem tudja, hogy szorong, ezért – egyfajta önnyugtató mechanizmusként – kezdi rágni a körmét.
Az otthoni feszültség mutatója is
Sokszor a családi feszültségek jele is az, ha a kisgyermek rágja a körmét. A család ugyanis – különböző okokból kifolyólag – nem mindig nyújtja a megfelelő érzelmi biztonságot a gyermeknek: a szülők veszekedése, feszültség a családban, valamint a testvérek közötti konfliktusok is kiválthatják a problémát. Vagy egész egyszerűen az is, ha a kicsi például sok olyan rajzfilmet néz, amely nem érettségének megfelelő:
A legfontosabb, amit szülőként tehetünk, hogy ezt észrevesszük, szögezi le a szakember. „A mi gyermekkorunkban, de talán még manapság is a gyermek kezére csaptak ilyenkor, vagy bekenték a körmöket csípős paprikával, speciális, keserű körömlakkal. De fontos hangsúlyozni: nem a gyermek viselkedését kell büntetni, hanem meg kell nézni, hogy mi van emögött” – jegyzi meg Krizbai Tímea.
Beszéljünk róla
A kulcs tehát, hogy beszéljünk a gyermekünkkel. No nem úgy, hogy rákérdezünk: Mitől szorongsz? Hiszen ezt a kicsi nem fogja érteni. Puhatolózzuk ki, hogyan érzi magát, mi okoz számára kényelmetlenséget. Próbáljuk meg elmagyarázni a szorongással, stresszel járó esetleges fizikai tüneteket: hogy olyankor úgy érezheti, pillangók vannak a pocakjában, vagy megfeszülnek az izmai. „Ha így sem sikerül beazonosítanunk a feszültség forrását, akkor figyeljük meg, ahogy játszik. Ilyenkor gyakran leképezi a kicsi a mindennapjait, gyorsan kiderülhet, mi az, ami őt zavarja” – teszi hozzá a szakember. Amikor beszélünk, mindenképpen
Segítsünk neki megtalálni azt a cselekvést, ami megnyugtató: rajzoljon, vagdosson papírfecniket vagy olvassunk mesét. Közösen gyakoroljuk, hogy amikor nyugtalan, vagy a már említett testi tüneteket érzi, akkor próbálja meg kifejezni az érzéseit. „Az óvónőknek szoktam javasolni, hogy legyen érzelem-sarok az óvodában, hogy amikor a kicsiken látják ezt a fajta agitációt, akkor elvonulhassanak, labdákat dobálhassanak, papírdarabokat gyűrhetnek, bármi, ami szorongáscsökkentő. Otthon viszont arra kell odafigyelni, hogy a feszültség forrását csökkentsük, a gyermek így nyugodtabb lesz, tehát ezek a problémák elvileg kimaradnak” – magyarázza a pszichológus. Amennyiben ugyanis kezeletlenül és megoldatlanul hagyjuk a helyzetet, nemcsak a körömrágás súlyosbodik, hanem a mögöttes szorongás is elmélyül, ilyenkor legtöbbször már nem megy szakember nélkül a probléma megoldása.
korábban írtuk
Bakancslista gyanánt: egynapos, bárki által teljesíthető távok
Hova menjünk hétvégén? – merül fel gyakran a kérdés, és sokszor ötlettelenek vagyunk. A világjárvány óta egyre népszerűbb a hazai túrázás, épp ezért egynapos távokat ajánlunk mindazoknak, akik a közelben kirándulnának gyermekkel, kutyával, családdal.
