Büszkeséggel nyugtáztuk már a példaképkereső programunk első fordulóját követően, hogy voltak olyan példaképek, akiket a Nőilegnek köszönhetően „fedezett fel” a szélesebb nyilvánosság, és kerestek meg további szervezetek valamilyen együttműködési javaslattal, ötlettel.
Idei programunkban a Gyulafehérvári Caritasszal és partner szervezeteivel, valamint példaképeink segítségével támogatást gyűjtünk a világjárvány következtében nehéz helyzetbe került családoknak. Minden kicsi számít, itt találjátok a támogatói útmutatót és itt a program leírását.
Ugyancsak itt olvashattok azokról is, akik a támogatásotokra számítanak.
Micsoda nők!
Mutass jó példát!-programunk első fordulójában a Csíki Anyák Egyesületének elnöke, Tiboldi Bea kapta összesítésben a legnagyobb pontszámot a zsűritől.
„Ha van egy példakép, kíváncsi lesz az ember, hogy ő mit csinál jól, és ha én is úgy csinálom, hátha akkor jó irányba változik az életem, tágul a horizont.
Mert minden ott van előttünk, csak sokszor nem vesszük észre, hogy elsétálunk a lehetőségek mellett. Nem tudunk mindenre figyelni, sok a szín, az illat, az inger, mindent már nem akarunk látni, meglátni, elég a miénk.
De éppen ebben rejlik a szociális érzékenység alapelve, vegyük észre a mást is, járjunk nyitott szemmel, legyünk informáltak, tudjunk szelektálni a felkínált lehetőségekből, legyünk a társadalom értékes elemei, számíthassanak ránk, a segítségünkre, tudjunk mindenhez egy kicsit hozzászólni, ha kérdeznek. (...)”
Írói munkássága, a fiatalokért végzett közösségi tevékenysége és az ifjúsági irodalmi kör (TIK) létrehozása-vezetése miatt is tisztelik, példaképként tekintenek a gyergyószentmiklósiak Miklós Rékára. A Nőileg szerzője, írói álnevén Bleeding Bride volt a Mutass jó példát!-program Hargita megyei második helyezettje.
„Mivel divat elmenni innen, én meg sosem szerettem követni a trendet, inkább még azért is itt maradok. Na de mielőtt kinyílna bárki zsebében a bicska, a viccet félretéve, én a látszat ellenére ízig-vérig székely vagyok, és nagyon lokálpatrióta. Akárhová elutazhatom a »buletinemmel«, meg is teszem, amikor csak lehetőségem nyílik rá, két-három nap időnként jólesik, de én sosem leszek otthon sehol máshol.”
A Bihar megyei forduló első helyezettje, Szántó Ildikó több mint három évtizede tevékeny tagja a térség civil szférájának, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nagyváradi szervezetének vezetője, romániai ügyvezetője.
„Mindennap akad eset, mindennap találkozunk olyan rászorulókkal, akiket valamilyen formában segíteni, támogatni lehet. Lehet, hogy ők kérik, lehet, mi látjuk úgy, hogy rájuk fér a segítség. Fontosnak tartom, hogy meglássuk akár az utcán az eseteket.(...) Nagyon fontos az empátia, amivel dolgozunk.”
Farczádi Gabriella a Mutass jó példát!-program Maros megyei győztese volt, az Együtt a Rákos Gyermekekért Egyesület alapítója. Gabriella őszintén mesélt arról, milyen az, amikor az ember a saját tragédiájából emelkedik ki: „Az egyesületnél tevékenykedő gyógyult fiatalokra felnéznek a még kezelés alatt álló gyerekek, sőt a szülőknek is biztatóan hat.
Örömmel tölt el engem is, ha a meggyógyult fiamra gondolok. Örülök annak is, hogy a családnak sikerült megbirkóznia azzal a nehézséggel, amit a Jóisten kiosztott ránk.
Hagyta eldönteni, mit kezdjünk vele, folytassuk-e ott, ahol abbahagytuk az életünk, a munkahellyel, a rutinnal, vagy alkossunk valamit.”
A Kolozs megyeiek második helyezettje, Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány vezetője mondta:
„Minden magyar gyerek fontos, de a szórványra ez még inkább érvényes, mert kevesen vagyunk.
Ha jövőt akarunk a szórványban, akkor foglalkozni kell a gyerekekkel.
Ez hosszú távú befektetés, ami nem hoz jövedelmet, aminek eredménye nem látszik egyik napról a másikra, ám mindannyian tudjuk, bennük van a jövő, és ezért mi felelősek vagyunk értük.”
Nagy Etelka másfél évtizeden át vezette az aradi szociális igazgatóságot, napközi központot létesített hátrányos helyzetű gyermekek számára, bentlakást alapított az állami gondozásból kikerült fiataloknak, valamint a HIV-fertőzött kiskorúaknak, beindította az időseknek szóló napközi otthonokat, ugyanakkor több roma integrációs program is az ő nevéhez fűződik.
„Sokszor előfordul, hogy váratlanul találkozom valakivel, és rendszerint vagy neki van szüksége vigaszra tőlem, vagy nekem tőle. Ilyenkor mindig hálálkodom:
Uram, köszönöm, hogy küldted ezt az embert nekem.”
Példás férfiak
Dobolyi László, vagy ahogyan mindenki ismeri, Öcsi, munkája mellett a Kovászna megyei cukorbeteg gyermekek és fiatalok egyesületének elnöke, maga is több mint húsz éve 1-es típusú cukorbeteg.
„Tíz gyerekből csak három reggelizik, 3-4-nek felcsomagolják a szendvicset, de mivel már nem menő, nem meri elővenni. Ha pénzt kap, csipszet és kólát vesz rá. És elindul a mókuskerék. A felnőttnek is, de a gyerekeknek különösen oda kell figyelniük a helyes táplálkozásra. Ha nem, lehet, ők is 22 évesen arra ébrednek, hogy kaptak egy betegséget, amit megelőzhettek volna... Kell a közösség segítsége. A körülöttük lévőknek tudniuk kell betegségükről, és azt is, hogy hogyan kezeljék a helyzetet, ha baj van.”
Ferencz Csaba Nyárádszereda zenetanára, a település ifjúságával ő szerettette meg a zenét, szinte mindenkit tanított a kisvárosban. Ferencz tanár úr hivatása a népnevelés lett.
Két évvel ezelőtt így beszélt munkájáról: „Ha valaki valamit szeretettel csinál, és örömét leli benne, akkor az soha nem jelent munkát, terhet, hanem inkább szórakozást és felszabadulást... A dolgok menjenek a maguk rendjén. Legyen meg mindig az a kicsi parázs, hogy ne aludjon ki a tűz, és akkor minden rendben van. (…) John Lennon mondta: Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.”
Dr. Szentágotai Lóránt testi-lelki betegségben megrokkant idős embereknek nyújt életteret és orvosi ellátást, a Kolozsváron működő Theodóra Ház idősotthon vezetője, orvosa, mindenese.
„Az a legnehezebb, amikor el kell válni. Itt sokan a kezeim között halnak meg, mégis annyira fáj, amikor eljön az a pillanat!
És mindig felteszem a kérdést, vajon nem lehetett volna többet tenni, vajon megtettünk-e mindent”
– fogalmazott az orvos.
Közösségi oldalunk szerint ő volt legnépszerűbb példakép-jelölt. Khell Levente lelkes, őszinte és kitartó, szívén hordja iskolája múltját, jelenét és jövőjét, az aradi magyar pedagógusok közösségének oszlopos tagja.
Számos bál és közművelődési rendezvény kötődik a nevéhez, miközben jelentős szerepet vállal a hagyományápolásban is. Ő mondta, hogy „hagyományok nélkül az embernek nincsenek gyökerei.”
Segítsünk közösen a nehéz helyzetbe került erdélyi családoknak! A Nőileg, együttműködésben a Gyulafehérvári Caritasszal támogató programot indított, mellyel célkitűzésünk legalább 50 erdélyi család segítése fél éven keresztül. Adakozásra hívjuk a Nőileg olvasóit és nemcsak! Támogatásoddal segíthetsz munkanélkülivé vált családfenntartókat, kiskorú gyerekeiket egyedül nevelő szülőket. További részleteket itt olvashatsz, vagy kattints az alábbi gombokra:
