Egy nemzetközi vizsgálat 55 tünetet azonosított, mint a koronavírus-fertőzés maradványtünetét. A leggyakoribb az elhúzódó fáradékonyság, a fejfájás, a figyelemzavar és a hajhullás. A fizikai tüneteken túl felléphet depresszió, szorongás vagy alvászavar is.
A Covid-19 maradványtünetei által érintettek csoportja egy erdélyi Facebook csoport, Csűrös Réka kolozsvári fordító hozta létre nem sokkal az után, hogy saját magán is észlelte a poszt-Covid hatásait, idézem: „Hogy a fertőzésen átesett, maradványtünetekkel szembesülő beteg tudja: nincs egyedül, mások is szenvednek a Long Covid hatásaitól.”
– Már akkor létrehoztad ezt a csoportot, amikor nálunk még alig lehetett bármit hallani a poszt-Covid szindrómáról. Te honnan tudtad, jöttél rá, hogy van ilyen?
– Sejtettem, hogy egy akkora városban, mint Kolozsvár, nem fog elkerülni a járvány, és csak idő kérdése, hogy mikor kapom meg.
A kezdeti káoszban is, de utána is hiteles forrásokból, illetve a betegségen átesett ismerősöktől próbáltam tájékozódni erről az akkor még új betegségről.
A poszt-Covidról legelőször az angol nyelvű sajtóban olvastam, a Facebook-on találtam rá az első, angol anyanyelvűek által létrehozott támogató csoportra is, amelyben a tagok személyes tapasztalataikat osztották meg. Amikor megbetegedtem, már tudtam arról, hogy jelentkezhetnek maradványtünetek, de reménykedtem, hogy azok közé fogok tartozni, akiket ez elkerül. Nem így volt. Viszont a népes, kissé kaotikusan működő román nyelvű Facebook csoport is sokat segített abban, hogy felismerjem a maradványtüneteket.
– Milyen tünetekkel küzdesz, és hogyan próbálsz megszabadulni tőlük?
– Legalább fél tucatnyi maradványtünettel szembesültem, amelyek mostanra már szerencsésen elmúltak, de a betegséget követő négy hónapon át küszködtem velük, annak ellenére, hogy jelentősebb tüdőkárosodás nélkül úsztam meg a betegséget, és kórházban is mindössze két napig voltam, kivizsgáláson, tehát viszonylag könnyű lefolyású volt. A szaglásom és ízlelésem például teljes mértékben helyreállt, bár a gyógyulás után pár hétig még előfordult, hogy néhány órán át nem éreztem szagokat (pl. Vettem egy kávét az utcán, és amikor a pohár fölé hajoltam, nem éreztem a kávé illatát).
Csűrös Réka
A maradványtüneteim közül nagyon kellemetlen volt a váratlanul fellépő látászavar (olyan, mintha fodrozódó vízfüggönyön át néznéd a világot, autóvezetés közben nagyon ijesztő), az ólmos fáradtság, amelyet semmiféle alvással nem lehetett kipihenni, a semmilyen csillapítóra nem reagáló, migrénszerű fejfájás, a legkisebb fizikai erőfeszítés után is jelentkező kifulladás (10 lépcsőfok megmászása után úgy éreztem, mintha valami komoly hegycsúcsra jutottam volna fel), illetve a memóriazavar.
Ez utóbbiról beszélnek az emberek a legkevesebbet, pedig eléggé gyakori maradványtünet. Az ember zavartan álldogál a bevásárlóközpont parkolójában, mert fogalma sincs, hol hagyta az autóját.
Nem emlékszik arra, hogy előző nap kivel és mit beszélt meg telefonon. Elfelejti, hogy szülői értekezletre kellett volna mennie. Nem tudja, hogy mit hova tett és miért. Volt, hogy a szemüvegemet a hűtőben találtam meg vagy hetekig kerestem valamit, hogy aztán a legképtelenebb helyen leljek rá. Az angol „brain fog” (ködös agy) szépen fejezi ki ezt a roppant kellemetlen állapotot, amely a vitaminok és más memóriaserkentő növényi készítmények hatására lassan elmúlt. Bár fordító vagyok, mondanom sem kell, hogy fordítani nem tudtam ebben az időszakban, hiszen sokszor magyarul sem jutottak eszembe a szavak, nemhogy más nyelven.
– Kik csatlakoztak a csoporthoz? Miről beszélgettek?
– A nagy „long hauler” csoportokban több ezernyi tag beszélget egymással, az általam alakított csoport kisebb léptékű. Azért indítottam, mert arra gondoltam, hogy vannak olyanok, akik nem tudnak a maradványtünetek létezéséről, nem tudnak mit kezdeni magukkal, lehet, hogy nem beszélnek idegen nyelvet elég jól ahhoz, hogy külföldi csoportokban csevegjenek.
Ha memóriazavarral küszködsz, a környezeted egyszerűen szórakozottnak (magyarán hülyének) néz, az ember saját magában is könnyen kételkedni kezd,
ilyenkor nagyon jól jön a sorstársak visszaigazolása, támogatása. A csoportban a maradványtüneteinket beszéltük/beszéljük meg, hogy találkozott-e más is hasonló dologgal, hogy maradványtünetről van-e szó vagy sem. Van, akit az antitestek száma foglalkoztat, van, aki az oltással kapcsolatosan érdeklődik (bár ez nem oltás témájú csoport). Igazából bármiről lehet érdeklődni, ami a Covid utáni egészségi állapottal függ össze.
– Melyek a legáltalánosabb tünetek, amikről szó volt? És melyek a legfurábbak, amelyekkel találkoztál?
– A teljesség igénye nélkül a leggyakoribb maradványtünetek: fáradtság, légzési panaszok, ízületi fájdalom, köhögés, kifulladás, szívritmuszavarok, erős hajhullás, alvászavar, menstruációs zavarok, tartós szaglás- és ízlelésvesztés, memóriazavar, fantom szagok érzékelése. A tüdőkárosodást szenvedett, kórházban kezelt betegek jelentős része depresszióval küzd. A legfurább maradványtünetet az angol nyelvű csoportban írta le valaki: a betegséget követően angoltanár létére képtelen volt helyesen írni, betűket cserélt fel, hagyott ki. Ez is memóriazavar tulajdonképpen.
– Van-e különbség a nemzetközi csoportok és a te, erdélyi csoportodban megosztott tünetek között?
– Nincs, a Covid maradványtünetei mindenhol hasonlóak, viszont lényegesen különbözik a hozzáállás, amellyel a problémát kezelik. Külföldön komoly rehabilitációs programok indultak,
Magyarországon például a SOTE szaglástréninget kezdeményezett azok számára, akiknek a szaglása hónapokkal a betegség után se jött rendbe.
Angliában létezik „opera breathing”, az önkéntes operaénekesek által tartott légzéstréningre online lehet bejelentkezni. Remélem, hogy lassan nálunk is szélesedni fog az ilyen jellegű kínálat, erre főleg azoknak van szüksége, akik tüdőkárosodást szenvedtek a betegség alatt.
– Hallottál, olvastál-e olyanról, akinek beleroppant az egészsége a poszt-Covidba? Mi a legsúlyosabb, amivel találkoztál?
– Barátaim, ismerőseim között nem egy olyan, korábban egészséges, életerős személy van, akinek az egészsége a Covid miatt roppant meg, akik újra kell tanuljanak járni, lélegezni. Több ismerősöm bő fél év elteltével is maradványtünetekkel küszködik, a szagokat, ízeket csak részben érzi (pl. nem tudja megkülönböztetni a kenyér ízét a kalácsétól, a kávét is csak megszokásból issza, mert az ízét nem érzi), olyan is van, aki a felépülése óta szívritmuszavarral küszködik, de olyan is, akinek kihullott a haja (hölgy az illető), és ez okoz mindennapos problémát. A román, illetve angol nyelvű Facebook csoportban a legbizarrabb esetekkel találkozik az ember. Számomra a legsokkolóbb az volt, amikor a még maradványtünetekkel küszködő ismerősöm a csoportunkban közölte: másodszor is elkapta a Covidot, ismét igazoltan pozitív.
Itthon is létezik poszt-Covid rehabilitáció, elsősorban a tüdőkárosodást szenvedett betegeknek szólnak a programok.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Mit tehetünk a poszt-Covid szindróma ellen?
Környezetemben egyre gyakrabban tapasztalom a fokozott türelmetlenség, nyugtalanság, verbális és viselkedésbeli agresszió megnyilvánulásait ügyintézés közben, üzletekben, orvosi rendelőkben. A vίrus terjedésének kezdeti fázisában, mikor otthonmaradásra kényszerült a társadalom nagy része, azt reméltük, hogy mindez pozitίv hatással lesz az emberi kapcsolatainkra, türelmesebbekké, figyelmesebbekké válunk egymás iránt. Ennyi idő elteltével azonban tapasztalataim nem ezt támasztják alá.
