ARCHÍV Túrázni jó(l)! – Kisokos kezdő természetjáróknak

Strandpapucs vagy bakancs? Medve vagy juhászkutya? Kullancskanál vagy gázspray? – mibe öltözzünk, mit csomagoljunk, hogyan viselkedjünk, ha a városi séta helyett erdőre, mezőre, vagy éppen a hegyekbe kívánkozunk. Nem kell túlbonyolítani, de néhány egyszerű szabály betartásával a kezdő túrázó is maradandó élményekkel térhet haza. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júliusi lapszámában jelent meg.)

Külföldi utazási lehetőségek híján turisták tömegei indultak felfedezni szűkebb-tágabb környezetüket 2020 nyarán. Erdély természeti látványosságainál azóta is töretlen a turistaforgalom, ezzel egy időben azonban a balesetek száma, illetve az eldobált hulladék mennyisége is látványosan nőtt. A Hargita megyei hegyimentő közszolgálat munkatársai rendszeresen szerveznek túrákat, emellett Facebook-oldalukon humoros videókkal intik elővigyázatosságra a kirándulókat. Bertóti Zsolt csíkszeredai hegyimentő szerint a jól megtervezett túrára nem kell semmi fölöslegeset vinni. Szögezzük le már az elején: ne akarjunk mindent begyűjteni, de ne is „hullassunk el” semmit.

Bakancs, bakancs, bakancs

Profi túracuccra nincs szükség, megfelel a kényelmes öltözet, például pamut póló, rövidnadrág, a lényeg a lábbeli. Ez utóbbi mindenképpen bakancs legyen, száras, nem csúszós, vastagabb talppal, hogy a kövek-ágak ne „masszírozzák túlságosan” a talpunkat – és az se baj, ha vízhatlan.

Fűzős legyen, hogy gyaloglás közben ne lazuljon. Nem ördögtől való a nyári túracipő vagy túraszandál sem, de ezeket inkább jól kitaposott ösvényekre, gomba- és gyógynövénygyűjtő, mezei sétákra ajánlja a hegyimentő.

Nem táska, hátizsák!

Egy nagyobb iskolatáska méretű hátizsák bőven elég – persze, ha semmi fölösleges holmit nem pakolunk bele. A 20–25 literes zsákban elfér az esőkabát, hosszú nadrág, egy napra való szendvics, és két liter víz – ha forráshoz érünk, töltsük újra a kulacsokat.

Kekszeket, aszalványokat, szőlőcukrot, csokit is vihetünk – energiát adnak, jobb kedvre derítenek, ha lankad a lelkesedésünk. Ne felejtsük otthon a jól feltöltött mobiltelefont: nem csak fényképezésre jó, de a tájékozódásban, és ha netán szükség van rá, a segítségkérésben is hasznunkra válik. Töltsük le és használjuk bátran a különféle appokat, térképeket, túraútvonalakat!

Nap- és fényvédelem

Ha erdős terepre készülünk, akkor is legyen nálunk kalap, napszemüveg, hiszen fejfedő nélkül a tisztásokon, fák között észrevétlenül is leéghetünk, napszúrást kaphatunk. Gondoljunk a szemünk védelmére is!

Fejlámpa, bicska, síp

A fejlámpa jobb, mint a kézi, szabadon marad mindkét kezünk, tudunk kapaszkodni, gond nélkül használhatjuk a túrabotot. Apropó túrabot, akinek nincs, természetesen a síbot is megteszi.

A síp hasznos lehet, ha például eltávolodunk egymástól, annyira, hogy egymás kiáltását már nem halljuk, az éles síphangot ellenben igen. Mindig legyen nálunk jól becsomagolt gyufa vagy öngyújtó, és az elsősegély nyújtására szükséges, minimális eszközök: kötszer, sebtapasz, néhány fájdalomcsillapító – ha ennél többre van szükség, akkor úgyis segítséget kell kérni.

112 – a bűvös szám

Bármi történt, ha a tanácsok ellenére letértünk a jelzett útvonalról és eltévedtünk, ha lesérültünk, tárcsázzuk bátran: mondjuk be az utolsó ismert helyszínt, a csapat létszámát, sérülés esetén annak mértékéről is számoljunk be a diszpécsernek.

Tájékozódjunk és tájékoztassunk

Fontos tisztában lenni korlátainkkal és a terep adottságaival – kezdjük tehát hosszabb sétákkal, rövidebb túrákkal, kisebb szintkülönbséggel. Egy rosszul megválasztott útvonal el is tántoríthat attól, hogy újra kezünkbe vegyük a túrabotot. Sose menjünk egyedül, és a tervezett útvonalról, a visszatérés idejéről, arról, hogy kikkel mentünk, mindenképpen tájékoztassunk családtagjainkat, ismerőseinket.

Elsőre soknak vagy bonyolultnak tűnik?! Á, ugyan! Néhány alkalom után rutinná válhat – biztat a hegyimentő.

Mitől féljünk, illetve mitől ne? Kullancskanalat nem kell feltétlenül magunkkal vinnünk, de legyen otthon: ha felfedezünk magunkon pár „makacs” vérszívót, tudjuk szakszerűen eltávolítani. A síppal sem csak egymásnak jelezhetünk, ha elég (nem túl!) zajosak vagyunk, a vadállatok, még a medvék is, messzire elkerülnek bennünket. A legnagyobb veszélyt még mindig a juhászkutyák jelentik. Nem árt, ha van nálunk gázspray, a tapasztaltabb természetjárók ultrahangos riasztót használnak, de a túrabot, és a kövek is jó szolgálatot tehetnek.

Fotók: Shutterstock

korábban írtuk

Kell nekünk a kardió
Kell nekünk a kardió

Edzés, edzés, de miféle? Tudjuk, hogy miért hasznos, miért pont kardióedzést válasszunk? Utánanéztünk és ismét megbizonyosodtunk: ez jó. Elmondjuk, mi fán terem, és mik segítenek, hogy helyesen kardiózzunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. májusi lapszámában jelent meg.)