„Jó társak akarunk lenni a segítésben”

A társadalmi felelősségvállalás erejét és jelentőségét, a legégetőbb szociális problémákat talán senki nem ismeri mélyrehatóbban Erdélyben, mint a Gyulafehérvári Caritas munkatársai, akik harminc éve szolgálják a nehéz helyzetben élőket és általuk bennünket is. A cselekvő szeretet emberként és közösségként is felemel, élhetővé teszi a jelent és a jövőnket is – vallja dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója, akit a közhasznú civil szervezet küldetéséről és tapasztalatairól, valamint a közösségi szerepvállalás fontosságáról kérdeztünk.

– Mely társadalmi rétegeken tud a leginkább hatékonyan segíteni a Caritas és melyek a leginkább népszerű programjaik?

– Már a kilencvenes évek elején meggyőződtünk: a valódi szükség nem a „magamutogató”, erőszakosan nyomuló szükség. Legtöbbször rejtve marad, vagy egyenesen rejtőzködik. Ahhoz, hogy felismerjük, kinek és mit kell valóban segítenünk, közel kell kerülnünk az emberekhez. Ezért már korán eldöntöttük, hogy az embertől emberig terjedő segítségre fektetjük a hangsúlyt. Három évtizedes történetünk során számos célcsoportot sikerült szolgálnunk Erdély 120 önkormányzatának területén. Talán a leginkább közismert szolgálatunk az otthoni beteggondozás: több száz munkatársunk, betegtől betegig járva nap mint nap, látható, könnyen megszólítható, szerves részévé vált a helyi közösségeknek, gondoskodva az ágyhoz-házhoz kötött rászorulókról. Bár kevésbé vannak „szem előtt”, de ugyanolyan elkötelezett munka folyik az öregotthonainkban is. Nagyon népszerűek a közösségépítő programjaink, főként a vidéki településeken, generációkon átívelő támogatást biztosítva a közösségi „összekapaszkodásra”, jövőtervezésre. De ugyancsak kiemelt jelentőséggel bírnak az iskola utáni felzárkóztató programjaink a társadalmilag veszélyeztetett, nehéz sorsú gyerekek számára. Sikeres és igen jelentős munkát folytatunk a korai nevelés és fejlesztés terén, a fogyatékossággal élő gyerekek és fiatalok életminőségének javításában, a roma közösségekkel végzett felzárkóztató munkában. És nagy hangsúlyt fektetünk már több mint 15 éve a képzési, továbbképzési tevekénységeinkre is. 

„Hisszük és valljuk, hogy a cselekvő szeretet, a közösségi felelősségvállalás, a jó iránti elköteleződés felemel és kibontakoztat emberként és közösségként, élhetővé teszi jelenünket és jövőnket egyaránt.”

– Hogyan látja, mely területeken van még leginkább tennivaló ?

– A Caritas mint a katolikus egyház világszerte működő segélyszervezete, mindenütt szerves módon kötődik a helyi valóságokhoz. Nem akarja „kitalálni”, mi lenne a legjobb mások számára. Elsődleges feladatunknak azt látom, hogy ebben az éber jelenlétben, a helyi valósághoz való szerves kötődésünkben, igazodásunkban kell erősebbé válnunk. Hatékony társai kell lennünk mindenkor közösségeinknek legégetőbb szociális kihívásaik kezelésében. Még ha az elmúlt néhány évtizedben történtek is lépések egy jóléti rendszer kialakulása irányába, legtöbbször úgy vagyunk vele, mint a néhai székely legény, akinek „járni jár, de nem jut”(a kürtőskalácsból). A papíron meglévő jogok csak korlátozott és zavaros módon hozzáférhetők. Elöregedő településeink, az ifjak nagymértékű elvándorlása egyre inkább követeli az emberséges és szakszerű idősgondozás hatékony megszervezését. A vidéki településeken a korai iskolaelhagyás több mint kétszerese az európai átlagnak. Ezen felül, akik el is végzik a vidéki fiatalok közül a nyolc osztályt, kevesebb, mint felének sikerül az országos képességvizsgája. Ezek a fiatalok öt-tíz év múlva lesznek a felnőttjeink. Ezt a jelenséget közömbösen kezelni felelőtlenség. Hasonlóan drámai, csak talán kevésbé látható a fogyatékossággal élők sorsa. Sok családról tudunk, akik kizárólag azért vándoroltak ki, mert idehaza nem fértek hozzá, vagy nem tudták megfizetni fogyatékkal élő gyerekük fejlesztését. A nagyfokú elvándorlás megtizedeli a munkaerőt és megnöveli a segítségre, támaszra szorulók számát.

„Meggyőződésem, hogy a nagyobb szociális biztonság, annak tudata, hogy ha baj van, nem maradok magamra, javítja az itthon-maradási, hazatérési kedvet is.”

– Voltak az elmúlt harminc évben kimagaslóan sikeres adománygyűjtési akcióik, amikor minden elvárást felülmúlt az összefogás? 

– A Caritas minden évben megszervezi az Erzsébet-napi gyűjtést. Árpádházi Szent Erzsébet világszerte a Caritas szervezetek patrónája, az irgalmas szeretetszolgálat követendő példája. Ez a gyűjtés tekintélyes és meghatározó hozzájárulás segítő tevékenységeink működéséhez, ugyanakkor erőteljes jelképes „köldökzsinór” közösségeink és az intézményes szeretetszolgálatunk között.

forrás: erdelyinaplo.ro

Ezen kívül számos esetben voltak komoly és sikeres gyűjtéseink. A közösség mindig nagylelkűen reagált megszólításainkra. Amikor 2004 decemberében gyilkos szökőár pusztított az indiai óceán partvidékén, nem sokkal előtte volt a Szent Erzsébet-gyűjtés. Óva intettek bennünket, nehogy még egy gyűjtést meghirdessünk, tekintettel a közösség anyagi lehetőségeire is. Mi mégis meghirdettük, mert nem tehettük meg, hogy közömbösek maradjunk. A közösség egyként mozdult meg, és többet adományozott, mint néhány héttel előtte, sőt, többet, mint jóval gazdagabb országok némely egyházmegyéi. Évente megszervezzük az „Egymillió csillag a szegényekért” figyelemfelkeltő és gyűjtési akciót. Gyűjtéseinkkel ritkán célozzuk meg a konkrét krízishelyzeteket. A krízisben sokkal több irányból érkezik segítség.

„Mi arra összpontosítunk, mi lesz, ha elhalad a vész? Hogyan indítható újra az élet? Hogyan épül a jövő? Aki valaha segítségre szorult, tudja, hogy a hétköznapok a nehezebbek.”

Hosszas folyamat kilábalni abból a tévhitből, hogy az életünk menetét majd távirányítva rendezik, megoldják valahonnan, mások. A mi szabadságunk és felelősségünk, egyénileg és közösségileg. Meggyőződésem, ha elég sok jó és látható kezdeményezés van közösségeinkben, a közösség a szó szoros értelmében bemozdul, felelős módon belakja cselekvési szabadságát.

– Mire a legbüszkébb a Caritas megvalósításaiból?

– Számos értékes és szép kezdeményezés valósult meg, amelyekben közel kétezer ember vett részt közvetlenül, cselekvő módon, és mindenkinek külön-külön és együttesen számos oka lehet a büszkeségre. Én különösen hálás vagyok minden olyan időszakért és feladatért, mikor magától értetődő természetes lendülettel, önfeledten tudtunk dolgozni, sokszor erőnket meghaladó nagy vállalásokban, akár erős „ellenszélben” is, azzal a hittel, hogy a Jóisten társai lehetünk a szebb, testvéribb, igazságosabb élet és társadalom kimunkálásában.

– Van-e arra már valamiféle rálátásuk, hogy milyen mértékben fokozódik az elszegényedés Erdélyben a koronavírus-járvány következtében? 

Hirdetés

– Statisztikai rálátásunk nincs, talán ilyen rövidtávon még nem is tud lenni. Annyi biztos: Romániában a járvány előtt minden második ember elszegényedési kockázattal élt. Nagyon sokan vannak, akik máskor ebben az évszakban napszámból, alkalmi munkából szerezték megélhetésüket. Ezt a járvány teljesen ellehetetlenítette. Mások elvesztették munkájukat, megbízásaikat. Sok esetben elmaradtak a család egyedüli jövedelemforrását képező, külföldről érkező bevételek is. A távoktatás, bármennyire is igyekeztek a pedagógusok, a gyerekek egy meghatározó hányadára nem volt vonatkoztatható: honnan lenne internet hozzáférés, számítástechnikai eszköz, nyugodt, otthoni oktatásra alkalmas környezet, mikor a betevő falat is komoly kihívás? Amikor az ilyen és hasonló állapotokat a szűk lakókörnyezet, egy erőszakos vagy alkoholfüggő családtag is súlyosbítja, érthető, hogy a gyerekek teljesen kimaradnak az oktatásból. A mozgáskorlátozás leszűkítette a helyenként még működő szomszédi, baráti segítséget, így a kiszolgáltatott emberek sorsa még kiszolgáltatottabbá vált. A lezárások középtávú gazdasági és szociális következményei azonban csak később mutatkoznak meg.

– Sokasodott, változott a Caritas tevékenysége az elmúlt három hónapban? 

– Az otthoni beteggondozó munkatársainknak ebben az időszakban nagyon megszaporodott a munkája, mivel a kórházi kockázat és az érvényes zárlatok miatt számos olyan betegről is gondoskodnunk kellett, akik amúgy kórházi kezelés alatt lettek volna. Egyes tevékenységi területeket a járványügyi intézkedések miatt azonnal le kellett állítanunk, a csoportos tevékenységeinket, a gyerek- és idősprogramjainkat, az egyéni fejlesztési foglalkozásokat. Ahol lehetett, kollégáink próbáltak átállni távfoglalkozásokra. Öregotthonaink, gyerekotthonunk és a védett lakóotthonunk esetében külön kihívást jelentett a munkatársak számára kötelező váltakozó munkahelyi és otthoni karantén. De több új feladat is hárult ránk. Partnereink révén számos rászorulónak biztosítottunk alapélelmiszert, védőfelszerelést, segítettünk a gyógyszerek és különböző használati cikkek beszerzésében. Igyekeztünk jó partnerei lenni a helyi, megyei önkormányzatoknak, egészségügyi hatóságoknak és civil szervezeteknek, ebben a mindenki számára megterhelő időszakban. Komoly tapasztalati és tanulási időszak volt ez mindannyiunk számára. Feladataink a jövőben várhatóan sokszorozódni fognak, sok esetben át is fognak alakulni. Ami biztos:

„az embertől emberig terjedő segítség, az emberi-szakmai jelenlét szükségessége a bajbajutottak számára nem fogja aktualitását veszíteni.”

– A Gyulafehérvári Caritas és a Nőileg most közös erővel próbál hatékonyan segíteni a leginkább rászoruló erdélyi családokon a Mutass jó példát! Újrakezdés elnevezésű programmal, egy féléves támogatás formájában. Miért tartja ezt fontosnak?

– Egyik fontos szervezeti önmeghatározásunk, hogy jó társak akarunk lenni a segítésben. Lehetőséget láttunk abban, hogy amit mi tudunk, szakmaiságunk, kapcsolataink, közvetlen emberi jelenlétünk révén, hatékonyabbá, gördülékenyebbé, célirányosabbá teheti ezt az értékes és jó szándékú kezdeményezést. Partnerszervezeteinkkel együtt jelen vagyunk a Nőileg olvasótáborának körzetében, mindenütt vannak komoly, elkötelezett, jól felkészült szociális munkásaink. A Nőileg olyan családok segítését tűzte zászlajára, amelyek eddig felelős, cselekvő módon gondoskodtak magukról, és önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. 

„A hatékony segítés alapja a megsegítettek saját erőfeszítéseinek támogatása: nem kiszolgálni, hanem szolgálni felebarátaink javát.”

 Az újrakezdés aktív bekapcsolódást, saját tevékenységet, egyéni igyekezetet fejezi ki. Ezzel mind azonosulni tudunk. Remélem, a Nőileg olvasótáborának sikerül jónéhány családot támogatnia a talpraállásban. Megtisztelő, hogy ebben a jó szolgálatban mi is társak lehetünk. 

A Mutass jó példát! programra jelölni és/vagy jelentkezni itt lehet, valamint ugyanitt találhatók a jelentkezés/jelölés kritériumai is.

Kiemelt kép: caritas.ab-ro

Segítsünk közösen a nehéz helyzetbe került erdélyi családoknak! 

A Nőileg, együttműködésben a Gyulafehérvári Caritasszal támogató programot indított, mellyel célkitűzésünk legalább 50 erdélyi család segítése fél éven keresztül. Adakozásra hívjuk a Nőileg olvasóit és nemcsak! 

Támogatásoddal segíthetsz munkanélkülivé vált családfenntartókat, kiskorú gyerekeiket egyedül nevelő szülőket. 

További részleteket itt olvashatsz, vagy kattints az alábbi gombokra: