– Nem lehet általánosítani, de mégis milyen különbség van női-és férfi gondolkodás között?
– Női és férfi gondolkodás között biológiailag is adott különbség van, ez rég tudományosan is bizonyított. Míg a férfiak gondolkodása bal agyféltekés, racionális, az érzelmektől kissé távolabb álló, addig a nők gondolkodása, problémamegoldása nagyrészt érzelmi alapú, inkább intuitív, a jobb agyfélteke dominál. Persze ez nem úgy működik, hogy amiért nő vagyok, kötelező másképp gondolkodnom, mint egy férfi, vagy 100 százalékban jobb agyféltekével gondolkodom. Szociálpszichológiai szempontból nézve egy meghatározott és
elvárásokkal teli társadalomban növünk fel. Erre már csak bónuszként jön a napjainkat átszövő teljesítményorientált, fogyasztói társadalom és a virtuális valóság.
Ez közvetlenül vagy közvetetten tovább formál minket és a gyermekeinket. Már gyerekkorunkban a legközelebbi kapcsolatainkban – legyenek azok a szülők, nagyszülők, pedagógusok – találkozunk a nemi identitásunkhoz kapcsolódó elvárásokkal. Számtalanszor hallom most is vigaszként a fiúknak: „ne sírj, hisz ez katonadolog” – mintha az érzelmek kifejezése női kiváltság lenne. A további példákat ismerjük, akár saját származási családunkból, s akarva akaratlanul továbbvisszük, ennek eredményeként gondolkodunk. A gyermek leképezi a körülötte lévő világot, a szülők mintáját, a kislányok az anyjukét, a fiúk az apjukét.
Ha biztosítjuk számukra a felhőtlen gyermekkort, amiben szabadon játszhatnak, fontosak a szeretetkapcsolatok, akkor biztosíthatjuk azt is, hogy bár felnőtt férfiként és nőként másképp fognak gondolkodni, de mégis megtalálják az egymáshoz vezető utat. Szenzitív periódusok a 3 és 5 éves kor közötti időszak, valamint a 6-10 év közötti életévek, amikor a gyermekek önismerete gyakran mellékvágányon jár, és a környezetükben domináló felnőtt lesz az, aki megszabja a személyiség további irányának kibontakozását. Ezért óvatosan bánjunk a hasonló megfogalmazásokkal: „te kis ügyetlen”. A gyermekeket - legyenek fiúk vagy lányok – inkább a segítségünkről, támogatásunkról biztosítsuk. Ez lesz majd az alapja, hogyan is fognak felnőttként, férfiként és nőként gondolkodni.
– Már gyerekkorban kialakul egyfajta versengés a kislányok között: kinek van a legszebb babája, ruhája és a többi. Miért?
– Evolúciós alapja is van ennek. Évszázadok óta arra vágyunk mi, nők, hogy elnyerjük az általunk kiválasztott férfi szerelmét. Napjaink társadalmi nyomása erre rátesz még egy lapáttal. Míg évszázadokkal ezelőtt egy kisebb település lakosainak legfeljebb negyede volt nő, és csak ők számítottak valódi versenytársnak,
ma már nemcsak a környzeteünkben levőkkel hasonlítjuk össze magunkat, hanem a közösségi média által kreált tökéletes nő képével is.
Száz csatornán ömlik ránk olyan nők képe, akik nemcsak szépek, de okosak és sikeresek, egyszóval mindenben tehetségesek. Ez a hamis kép pedig beleég a gondolkodásmódunkba.
– Hasonlítgatunk: kapcsolatot, karriert, küllemet, pénzügyi helyzetet. Hogyan lehetne ezen változtatni?
– Azt mondom, hogy hasonlítani magunkat másokhoz jó dolog és természetes is. Alapja lehet a fejlődésnek. Azonban mércének használni mások életét, sikereit, külsőségeit, anyagi helyzetét, egyenlő a boldogtalansággal. A szociális média megjelenése óta gyakran tör borsot az orrunk alá a „másik” tökéletesen megkomponált virtuális profilja, ahol tökéletes emberek tökéletes életet élnek, tökéletes helyen nyaralnak, tökéletes gyermeket nevelnek és tökéletes ételeket esznek. A külső megfigyelő számára pedig ez az önbecsülés rombolásának a melegágya.
