Az orgazmus útvesztői

A mai világ természetesnek, a szex okvetlen velejárójának tekinti az orgazmust. Pedig nem feltétlenül és nem minden esetben az. Egy nyáresti borozás közben párkapcsolatokról beszélgettünk. Szerelemről, szexről. Kiderült: van, akinek ritkán vagy soha nem adatott meg, hogy partnerrel élje át a földöntúli érzést, ami a lábujjtól a fejbúbig megrengeti a testet, ami felpezsdít, amitől homályos lesz a tekintet, piros az arc, remegő a szív. 

A történelem során soha nem volt olyan éra, amikor a szexuális kapcsolatok az öröm mellett ne okoztak volna szorongást is. Ez még a nagyon szabadosnak emlegetett ‘60-as évekre is igaz, amikor úgy tűnt, az emberek csak szeretkeztek, és sosem háborúztak. Ugyanis, ha a pár egyik tagja nem tud eljutni a csúcsra, viharossá válhat a viszony.

Határozzuk meg.

De ne tudományosan. Határozzuk meg úgy, hogy mindannyian értsük és érezzük, mit takar az a szó, hogy orgazmus. Van, aki a katarzissal azonosítja, ami fizikai és lelki síkon egyaránt megvalósul. Örömbűbáj, olyan bioelektromos kisülés, ami számtalan testi tünettel jár: pulzáló érzés az alhasban, izomrángások, kipirulás, fokozott verítékezés, emelkedő vérnyomás, szapora légzés és szívdobogás. Számtalan módja létezik a gyönyör útjának és érzésének. Habár a szakértők vitatkoznak például a hüvelyi orgazmus létezéséről, az eksztázis valamennyi fajtája produkálja az említett jeleket.   

 

Túl erkölcsösek lennénk?

A legintimebb titkainkról még a barátainknak is nehezen mesélünk. A cikk írása közben folytatott beszélgetésekből kiderült: a nők nagyon nehezen vallják be, ha nem mindig, és nem minden partnerrel jutnak a csúcsra. A férfiak zöme pedig nem is igazán érti, hogy lehet úgy szeretkezni, hogy valaki soha nem érzett még beteljesülést.

Az első kérdés, ami általában felmerül, hogy valakinek akkor sincs orgazmusa, ha önmaga próbálkozik? Bilbók Bea szexuálterapeuta szerint, ha valaki nem próbálja ki otthon, egyedül, hogy neki hogyan jó, akkor a partnerének sem tudja elmondani, megmutatni.

Bibók Bea

A legtöbb vélekedés szerint valahol a neveltetésünkben keresendő szégyenlősségünk írmagja. És talán valamelyest abban is, hogy fiúnak vagy lánynak születtünk. Sokszor már a szüleink megszabják az önkielégítés gátját gyermekkorunkban. Habár teljesen normális, ha a gyerekek hozzáérnek a nemi szervükhöz, a szülők, főleg a kislányok esetében, azonnal „rácsapnak” a kalandozó kezecskére, mondván: egy jó kislány ilyet nem csinál. Holott ez az ösztönös, tudattalan gesztus szexuális fejlődésünk egyik igen fontos állomása. Tiltásával pedig valahogyan belénk nevelik a „nem illik”-et, áthághatatlan erkölcsi gátat szabva az őszinte, kíváncsi felfedezésnek. És mivel ritkán vagy egyáltalán nem is beszélünk ezekről a kérdésekről, egyedül maradunk a problémával. A kislányokkal ellentétben, a fiúknak közvetlenebb kapcsolatuk van a nemiszervükkel. Pisilés közben kézbeveszik, mindennap látják, hiszen „kiáll" a testükből.

 

Egyszerűen nem tudok beszélni róla. Nem merek.

Az effajta gyermekkori tiltásokat mind a lányok, mind pedig a fiúk esetében hamar felülírja a kíváncsiság. Ez talán elég a félútig: mi, önmagunk számára képesek vagyunk örömet szerezni. De mi történik a párkapcsolatban? Hogyan mutassuk meg, mondjuk el, fejezzük ki egyéb gesztusokkal, hogy mi tesz bennünket boldoggá? Hogyan simogassanak, hogyan csókoljanak, hogyan érjenek hozzánk, mi helyez bennünket át egy másik röppályára?

Felmérések bizonyítják, a nyilvános kommunikációtól jobban rettegünk, mint az atomháborútól. Ha meg kell osztanunk legintimebb titkainkat, szorongani kezdünk, és szégyenlőssé válunk. Talán attól tartunk, hogy túl szabadosnak tart majd partnerünk, ha elmondjuk vagy megmutatjuk, mi és hogyan esik jól nekünk. Pedig ez egyáltalán nem igaz. Férfi- és nőbarátaim egyaránt örömmel veszik a segítő tippeket, hiszen ki más ismerné jobban a testünket, mint mi magunk?

A szexterapeuta nem győzi eleget hangsúlyozni, mennyire fontos a kommunikáció, hogy képesek legyünk beszélni is a szexről. Nem baj, ha úgy érezzük, nehéz, hiszen az erotikáról való kommunikációt nem nevelték belénk, nem tanítottak rá sem az iskolában, és a legtöbbünket otthon sem. Egyszerűen nincs benne gyakorlatunk. Viszont visszajelzés nélkül nehéz továbbjutni egy-egy döccenőn. A párkapcsolati vagy házasságon belüli összecsiszolódás alapja minden tekintetben a megértés, az őszinte beszélgetés, a szeretetteljes egymáshoz fordulás.

 

Elvárásokkal bújunk ágyba

Az elvárások az életünk minden területén jelen vannak. Rohan a világ, és egyre nagyobb hangsúly kerül a teljesítményre, ami sok esetben rányomja a bélyegét a szexualitásunkra is. Őrült hajszává válnak a mindennapok, az ünnepek és gyakran az éjszakák is. A helyzetet tovább súlyosbítják a karnyújtásnyira lévő pornófilmek is, amelyek bár a látszatról szólnak, hajlamosak vagyunk ezen videók tükrében mérni önmagunkat: nem értjük, nekünk miért nem megy mindig azonnal?! Bár egyes filmbeli jelenetek hasonlíthatnak a valósághoz, az orgazmus nemcsak a technikán múlik.

Ma már nem csupán párkapcsolatban vagy házasságban szeretkezünk. Egyre gyakoribbak az egyéjszakás kalandok, amelyekben nem kell elköteleződni, és nem kell másnap a partner szemébe nézni. Nincs felelősség, az ilyen kalandoknak nincs tétjük, éppen ezért sokszor könnyebb felszabadulni, szorongások nélkül élvezni az együttlétet.

Azonban az igazán jó, testi-lelki beteljesülést adó szeretkezés kulcsa a bizalom, a biztonság, az elfogadás és a szeretet. Ha úgy lehetünk őszinték a párunkkal érzéseinket és meztelenségünket illetően, hogy tudjuk, szeret, úgy, ahogy vagyunk, az sokkal többet ad, mint millió egyéjszakás légyott. Soha nem lesz olyan felemelő egy ölelés, mint az, amelyben két kar szeretve fonódik egymásba. És habár azt gondolnánk, az együttlét legintimebb része maga a szexuális aktus, sokan bevallottuk: mélyebb húrokat pengethet egy forró csók, egy puha ölelés, a finom, izgalmas simogatás. Van, akinek segít az ellazulásban a fals, de vonzó tudat egy-egy alkalomra szóló légyottban, hogy „nincs felelősség”, másnap úgyis elbúcsúzunk, de a szakértő szerint, akinek a röpködő feromonokon túl az érzelmek is fontosank, valószínűleg nem egy kalandban fogja elérni a csúcsot.

 

Szorongunk – de miért?

Rita már 15 évesen túlsúlyos volt, aztán a második gyerek után további kilókkal gyarapodott, melyektől nem tudott megszabadulni. Sportol, de háziorvosa eltiltotta a drasztikus diétáktól, így Rita attól retteg, hogy már soha nem fog kevesebbet mutatni a mérleg. Férjével jól élnek, szeretik egymást, és ha nem is olyan gyakran, mint a kapcsolatuk elején, de rendszeres a szexuális életük. „Bevallom, eleinte sokszor színleltem az orgazmust, hisz nem akartam a páromban azt a képzetet kelteni, hogy valamit rosszul csinál. Valójában ő, ahogyan mondani szokták, jó az ágyban, én vagyok olyan, mint egy tuskó. Egyszerűen nincsen, és soha nem is volt orgazmusom” – vallja be. Rita sötétben szeret szeretkezni, lehetőleg akkor is pizsamafelsőben. Tisztában van vele, hogy önértékelési problémái vannak, változtatni azonban képtelen. „Őszintén, lemondtam arról, hogy valaha gyönyört fogok érezni, hisz annyi minden más van az életemben, amiért hálás lehetek: a gyerekek, a férjem, a családom” – sorolja, majd hozzáteszi: ennyivel meg kell elégednie.

Receptre lehetne írni, mire NE gondoljunk szeretkezés közben. Rajta lenne a sarokban hálót szövő pók, a másnapi teendők listája, az elmúlt napi események konklúziója, vagy éppen a felszaladt kilók, amelyekről Rita is mesélt, hiszen azt gondoljuk, az igazi nő olyan, amilyet a kifutókon és a magazinok címlapjain látunk. Pedig erre rácáfolnak az igazi férfiak. Ők igenis szeretik a dimbes-dombos női testet, a gyönyörű, kerekded idomokat, a buja puhaságot, amit mi próbálunk eltüntetni az edzőteremben. Természetesen az egészség érdekében szükség van a mozgásra, és érdemes odafigyelnünk az étrendünkre is, de higgyük el, nem a kilók a legfontosabbak a szerelemben és a szexben. Ha arra figyelünk, hogyan dudorodik a combunkon vagy a fenekünkön a narancsbőr, ha azért vannak komplexusaink, mert rakoncátlanul mocorognak a melleink, vagy az frusztrál, hogy milyen hangokat adunk ki szeretkezés közben, nem tudunk arra koncentrálni, amit érzünk. A szakértő az elengedhetetlen „elengedés” kapcsán a teherbeesés példáját hozza: ha egy pár görcsösen szeretne kisbabát, már nem is szeretkeznek, csak babát gyártanak, kizárólag a „célra” fókuszálnak, egymásra nem. Aztán csodálkoznak, hogy nem sikerül. Amikor elfogadják, hogy nem lesz saját gyermekük, esetleg még örökbe is fogadnak, és megnyugszanak, akkor érdekes módon megfogan a baba. Miért? Mert már nem szoronganak rajta. Bilbók Bea szerint ugyanilyen kérdés az orgazmus is: ha nem görcsölünk, és elfogadjuk, hogy eddig nem jött a beteljesülés, azonban szeretjük a párunkat, és szeretünk vele összebújni, ha jó megérinteni és ölelni, úgy is, hogy eddig nem jutottunk el a csúcsra, akkor előbb- utóbb sor kerül rá.  

Jó szerető vagyok?

Az nem jó, ha egy pár úgy bújik ágyba, hogy ha törik, ha szakad, itt ma orgazmus lesz! – mondja a szexterapeuta. Az elvárások a kudarcélmények előszobái. Barátokkal, barátnőkkel beszélgetve kiderül: mind a férfiak, mind pedig a nők hajlamosak időnként saját férfiasságuk és nőiességük fokmérőjeként tekinteni a partner orgazmusára: eljuttattam a csúcsra, jó szerető vagyok! De a szex nem verseny! Nem azért bújunk ágyba, hogy összemérjük a tudásunkat! Kétségtelenül örömet okoz, ha a partnerünket boldoggá tehettük, de van élet az orgazmuson túl is: nem egyformán működünk, és ha szeretjük egymást, nem kezelhetjük versenyfutásként az együttlétet.

A kudarcélmény elkerülése érdekében érdemes úgy ágyba bújnunk, hogy azt mondjuk: szeretkezünk egy jót, hiszen szeretjük egymást, jó együtt, és lesz, ami lesz! Magáért a szeretkezésért szeretkezünk, nem azért, hogy kipipálhassuk a végén a teljesítményt.

Ottó azt mondja, aki technikásan dolgozik, és mindent bevet annak érdekében, hogy a nőt boldoggá tegye, az sikerrel jár. „Az orgazmus bonyolult dolog, ezért van az, hogy sokan csak hírből ismerik. A másik nagy probléma, és szerintem ez az alapvető: a bárból az ágyba rítusok ritkán hoznak kielégülést a nőnek” – mondja. „Velem is fordult elő, hogy hamarabb jutottam a csúcsra, mint a partnerem. Olyankor viszont szívesen segítettem neki abban, hogy ő is így érezzen. Ha kellőképpen felnőttünk a feladathoz, nem éljük meg tragédiaként. Ha úgy érzem, nekem nem működik a dolog, nem vagyok ráhangolódva, azt közlöm. Ha pedig a partneremnek jó volt, az nekem is jó. Számos embertípus létezik: van, aki azért akarja csúcsra vinni a párját, mert szereti. Van, aki büszkeségből. Ez elvárás önmagunkkal szemben (is). Persze, hogy birizgálja az egónkat, ha huzamosabb ideig nem jön össze. De aki nem akarja kielégíteni a párját, annak elvárásai sincsenek” – véli.

Törekedjünk rá, de ne várjuk el, hiszen nem robotok, hanem emberek vagyunk: problémákkal, szorongásokkal, érzésekkel. A türelem és az őszinte kommunikáció pedig meghozza a gyümölcsét.

Ha nem megy, hát színlelem!

Lehet, hogy abban a pillanatban megmagyarázható megoldásnak tűnik, de hosszú távon tulajdonképpen tolvajokká válunk. Míg a férfiaknak nehezebb úgy tenni, mintha a csúcsra értek volna, a nők könnyebben el tudják játszani: egy-két hangosabb sikoly, és máris úgy tűnhet, boldoggá tették őket. A színlelt orgazmus azonban sok tekintetben veszélyes, hiszen, ha elcsaljuk, az esélyét sem adjuk meg annak, hogy a párunk ráébredjen, valamit másképp kellene csinálnia. Azt gondolhatja, minden rendben van. A színlelés falat épít közénk,és attól a ponttól fogva hazugságban élünk.

Orgazmus-görbe

Egy egyetemista fiúval történt meg, hogy a barátnője szakított vele másfél év után, amikor is az arcába ordította: egyébként tudd meg, soha nem volt jó veled a szex, soha nem volt veled orgazmusom! A pasinak azóta komoly erekcióproblémái vannak. Kiderült, hogy a csaj másfél évig színlelt. A srác azóta szorongva fog neki minden együttlétnek, mert kételkedik abban, hogy ki tud-e elégíteni egy nőt. A szakításig úgy tudta, igen. Számára azóta minden alkalom stresszel jár.

Ha csak a partnerünk kedvéért szeretkezünk, azért, hogy ne bántsuk meg a másikat, vagy hogy ne legyen veszekedés a visszautasításból, de alapvetően nem esik jól, vagy kudarcos a vége, ez az érzés marad meg – hangsúlyozza a szakértő. „Ez olyan, mint a pavlovi reflex: hosszú távon bevésődik, hogy a szex egyenlő valami kellemetlen dologgal. A tartós, mély, negatív élmény hatására kialakul a szextől való félelem, szorongás. Így lehetetlen az orgazmus, és az, hogy valaki elengedje magát, és élvezze a szexet” – fogalmaz. Ha a vágy teljes hiánya áll fenn, akkor párkapcsolati probléma állhat a háttérben, és érdemes a párnak szakemberhez fordulni.

 

Az előjáték mindent visz!

És tényleg mindent. Az első és talán legfontosabb, hogy a nőnek éreznie kell, hogy a férfi vele akar szeretkezni. Csak vele! Pont őt kívánja, pont ő a leggyönyörűbb, pont ő a legcsinosabb, pont őrá vágyik. Az urak jegyezzék meg a nőknek, ha csinosak, ha jó az illatuk, ha gyönyörű a szemük, ha szeretik a nevetésüket, ha izgalmasnak találják a velük folytatott beszélgetést és kellemesnek a társaságukat. Az udvarlás, a gyöngéd szavak fél sikert jelentenek! A nők zöme nem jön izgalomba magától a meztelen férfi látványától. Több kell ahhoz, hogy vágyjon a szeretkezésre: simogassák, csókolják, érjenek hozzá gyöngéden.

A szakértő szerint vannak úgynevezett férfias típusú nők, akiknek könnyen megy az orgazmus, nem kellenek hozzá feltétlenül nagy érzelmek, vagy akrobatikus mutatványok, akár egyéjszakás kalandok során is sikerül – de ezen nők száma elenyésző. „Nem lehet elégszer elmondani, hangsúlyozni az előjáték fontosságát. A nőknél ez elengedhetetlen. Míg a pasik képesek azonnali felindulásból szexelni, a nők nem. Az sem biztos, hogy elég, ha végigmegyünk a „leckesoron": csókolózás, a mellbimbók csókolgatása, a nemiszerv simogatása, majd orális szex, és aztán a behatolás. Mert lehet, hogy ez a műveletsor sem elég” – mondja a szakértő. Felejtsük el a recepteket, hiszen nincsenek kőbe vésett szabályok a jó szexet illetően! Az a jó, ami mindkét fél számára jó! Ha csak egyetlen pozíciót kedvelnek, szeretkezzenek úgy, ha épp az extrém helyzetekre vágynak, próbálják ki! A legfontosabb, hogy beszéljenek róla, legyenek benne mindketten.

A nők lelkileg szeretkeznek. Fontos nekik, hogy érezzék, a párjuk nem csak úgy általában kívánja a szexet, hanem VELÜK akar szeretkezni. Fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, és biztosítva legyenek afelől, hogy a párjuk szereti őket. Csak így képesek ellazulni. Így képesek száz százalékban a szeretkezésre és a partnerre koncentrálni. Ha pedig sikerül, kedves urak és hölgyek, kivételes légyottok melegágyát vetették meg...

 

Az MSD Pharma Hungary Kft. felmérése szerint minden második magyar nő színlelt már orgazmust. A válaszadók zöme ilyenkor kedvtelenség vagy fáradtság miatt nem érte el a csúcsot. Ugyanakkor minden ötödik nő színleléssel leplezi, hogy valójában nem tudja elérni a gyönyör-állapotot, egyharmaduk viszont így igyekszik megóvni partnerét a kudarcélménytől.

Hétből egy nő nagyon nehezen éri el az orgazmust: a megkérdezett 18 és 29 év közöttiek mintegy harmada szinte soha, a 30 és 35 év közöttiek egyötöde nem mindig, de az aktusok többségében igen, és a 40-49 éves nők közel fele könnyedén eljut a csúcsra. Érdekes módon, a megkérdezettek 72 százaléka úgy vélekedett: elégedett a szexuális életével.