– Honnan ered az a mérhetetlen természetszereteted, ami csak úgy árad belőled?
– Kiskorom óta vonzódom a természet szépségeihez, érdekel a teremtett világ, nemzetünk szerves hagyománya, mese- és mondavilága, valamint kiemelten fontos számomra maga a szülőföld. Felnőtt fejjel tudatosan kezdtem vizsgálni a táj és ember kapcsolatát, kerestem a választ arra, miként lehet emberhez méltó életet élni úgy, hogy létezésünk egy ritmusra dobbanjon a világegyetemmel.
Nem csupán a látható világ értékeit, hanem a megfoghatatlanét is kerestem.
Az egyetemi évek után számtalan előadáson, foglalkozáson és képzésen vettem részt, ahol autodidakta módon ástam bele magam a szakrális földrajznak nevezett témába. A szent helyek vizsgálata, üzeneteinek megértése és továbbítása azóta is életfeladatom, amelynek keretét 2018 óta a saját vállalkozásom szolgáltatja. Az ismeretterjesztő könyvek kiadásán túl rendszeresen tartok előadásokat az egész Kárpát-hazában. Kirándulásokat és táborokat vezetek Erdély különböző tájegységein, ahol igyekszem új szempontból és teljesebb látásmódban bemutatni kincseinket.
– És hogyan került közel hozzád a szakrális földrajz?
– 2005-ben részt vettem egy Géczy Gábor fizikus-népi gyógyász által tartott előadáson, ahol először hallottam a szakrális földrajz kifejezésről. Gábor arról beszélt, hogy régi templomaink és búcsújáró helyeink összekapcsolódó rendszert alkotnak a tájban, és nem véletlenül épültek oda, ahol ma is látjuk őket, hanem eleink tudatos választásának köszönhetően. Voltak régen tudó emberek, akik felismerték, hogy a földben láthatatlan erővonalak és csomópontok vannak, amelyek segíthetik az imádságot és elmélyülést. Úgy tartották, hogy ezeken a helyeken könnyebben és hatékonyabban lehet imádkozni, Isten közelében lenni.
A szent helyek tehát kapuk, amelyeken az isteni világba léphetünk.
A szent helyeket könnyű felismerni, mert minden élőre tisztító, erősítő és pozitív hatással vannak. Általánosan jellemző vonásuk az élettel teliség. Ugyanakkor minden szent hely tükrözi a vele együtt élő közösség hitét, szokásrendjét és törvényeit. Végigkísér a történelmén, megmutatja jelenét, és előrevetíti a jövendőt. A szent hely szorosan kapcsolódik a környező tájhoz, annak adottságaihoz és lehetőségeihez, amelyből a mindenkori szükségletek kielégíthetőek. Úgy gondolom, hogy a szent helyeken teljesség van jelen: bennük sűrűsödik minden információ, megismerésük által kaphatjuk a legteljesebb képet magunkról. Ezért vallom azt, hogy a szent helyek által önmagunk teljesebb megértéséhez juthatunk el.
– Mit ad neked a spirituális létforma, az ősi tudás?
– Szerintem a spirituális létforma egyensúlyt, rendet és békét képes nyújtani, pontosan azokat az értékeket, amelyekre a modern embernek leginkább szüksége van, és amelyet semmi más nem pótolhat.
Isten tapasztalása nélkül csak örvénybe kerülünk, mert valódi boldogságot sem a pénz, sem az erotika, sem pedig a hatalom nem nyújt.
Úgy gondolom, hogy a pillanatnyi élvezetek oltárán nem érdemes feláldozni a boldogság örök vonásait. Jézus ezt úgy fogalmazta meg, hogy mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkét elveszíti? És ugyanő mondja, hogy keressük előbb Isten országát és az Ő igazságát, és cserébe mindenek megadatnak nekünk. Az ősi tudás számomra tehát megtartó és rendtartó, szemben a fogyasztói társadalom pusztító és rendbontó ideájával. Meggyőződésem, hogy spiritualitás nélkül tartalmatlan és üres lenne az életünk.
– A téma kutatása mellett rendszeresen vezetsz kirándulásokat ezekre a szent helyekre. Kiknek ajánlod ezeket a túrákat?
– Szakrális kirándulásaim nyitottak minden érdeklődő számára, akiknek a táj megtapasztalása ugyanolyan fontos, mint a benne élő ember kultúrája és szent helyei. Ehhez bizonyos fokú lelki érettség szükséges, különben az illető lassúnak, esetleg unalmasnak találhatja együttléteinket.
Számomra nem a teljesítménytúrázás a lényeg, hanem a természetben való jelen-lét,
és ha betérünk egy templomba, akkor nem csak annak a történetével ismerkedünk meg, de imára is szentelünk időt. Szokatlan lehet az is, hogy gyakran énekelünk, és nem csupán a zárt terekben. Akiket azonban ezek a „furcsaságok” nem zavarnak, esetleg éppen ezeket keresik, a legjobb helyre kerülhetnek a túráimon.
– A természetben való kirándulás hogyan lehet több, mint a környezetünk feltérképezése?
– Az egyszeri kiránduló és a szakrális túrázó közötti különbséget Exupéry szavaival lehet leginkább megfogalmazni: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
Aki a két szemével néz, kirándul. Aki pedig a szívével lát, és észrevesz valamit ott is, ami mellett sokan elmennek, az valódi természetjáró.
Az ilyen ember meglátja, hogy nem csak ő nézi a tájat, hanem a táj visszanéz rá, és mindkettőjüket figyeli az Isten. Ezért mondja Wass Albert, hogy amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Figyeli, hogy látó-ember vagy-e? Ennek alapján mondom én is, hogy látó emberekké kell váljunk, mert a rontó és a gyűjtő ember csak holt anyagot lát a csodaszép erdőben.
– Talán nehéz megfogalmazni, de hogyan próbáljunk a dolgok mögé látni?
– A dolgok mögé csak akkor láthatunk, ha megismerkedünk a jelképek és szimbólumok világával. Nem lehet szavakkal kifejezni azokat az élményeket, amelyek a szavak országán túli eredetűek. Ehhez előbb el kell fogadnunk, hogy
minden látható forrása a láthatatlanban van,
és erről a forrásról csak képek által tudunk valamit is megsejteni. Várkonyi Nándor (20. századi író, irodalom- és kultúrtörténész – szerk. megj.) szerint „magunkon tapasztaljuk, hogy mélyebb élményeinknek, elvontabb eszméinknek, valónkat átjáró, névtelen (!) érzéseknek, lelki életünk döntő eseményeinek mily nehéz hű, pontos fogalmi kifejezést adni: rögtön a képhez menekülünk, s a képes beszédet szebbnek, igazabbnak érezzük.” Mivel egy kép sok esetben többet mond ezer szónál, a látni vágyó nem megragadni és leírni akarja a látványt, hanem azt a lehető legteljesebben átélni.
– A közeljövőben például mikor lesz ilyen alkalom, amelyhez bárki csatlakozhat?
– Havonta egyszer, rendszerint a huszadikához közel eső hétvégén tartom a kirándulásokat, amelyek felhívását közösségi oldalamon és hírlevélben teszem közzé. Legközelebb március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség szent idején a székelyudvarhelyi Budvár és környéke a cél. Áprilisban Kissolymosba, májusban pedig Máramarosba terveztem utat. Ha valaki csatlakozni szeretne, kövesse a tevékenységemet a közösségi média felületeimen.
– Mondj néhány példát szakrális helyekre a környékünkön, kérlek.
– A hétköznapi látszat ellenére, szent helyek bőségében élünk. Nincs olyan város vagy település, ahol a templomon kívül még két-három jelentős szakrális pont ne lenne. Kisebb léptékben ugyan, de minden ember otthonában vannak kitüntetett helyszínek.
Képesek vagyunk megszentelni bármely helyet, ha lelkünkben hordozzuk a szentség magvait, ám ha bennünk nincsen szentség, a külvilágban sem fogjuk felismerni azt.
Más kérdés azonban, hogy ebből mennyit tapasztalunk, mennyit vagyunk képesek befogadni az életünkbe. Éppen ezért a hosszas felsorolás helyett hadd emeljek ki egyet, ami számomra nagyon kedves, és ami nem más, mint az udvarhelyi Jézus-kápolna. Jézus Szíve minket a szeretet forrásához hív, arra, hogy mindig tele legyen, sőt, kicsorduljon lelkünk edénye. Buzdítok mindenkit, hogy látogassa meg a helyszínt, valamint keresse és ismerje meg a kápolna által jelzett ősi szent helyünk tanítását, üzeneteit is. A Jézus-kápolna Székelyudvarhely legrégibb műemlék épülete, amely eredeti formájában és szerepét betöltő módon maradt ránk. Félezer éves múltja mellett azonban máig élő, imádságos hely, ahol a falakon belül találkozhatunk a falak közé nem szorítható jelenvalóságával.
Vigaszt és erőt, csöndet és békét, valamint a bölcsesség és szeretet egyensúlyát élhetjük át e helyen,
és ezt mindenki abban a mértékben, amilyen mértékben képes megnyitni saját szívét az Egyetemes Szív előtt. A Jézus Szíve kápolna számomra örök meglepetés, sohasem mutatja kétszer ugyanazt az oldalát. Látogatását egyszerre ajánlom kíváncsi turistáknak, a történelem szerelmeseinek és természetesen azoknak is, akik a hétköznapi zűrzavar után meg szeretnének pihenni, bele szeretnének helyezkedni Isten tenyerébe.
A Jézus Szíve kápolna jelenleg csak előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Május és október között azonban lesznek olyan rendezvények, hétvégék és hetek, amikor megadott nyitásrend mellett bárki szabadon felkeresheti a helyszínt. Jelentkezni a 0740 252 276-os telefonszámon vagy a ballaede@yahoo.com címen lehet.
korábban írtuk
Téglás Edit: Nekem a befőzés terápia
A baróti származású, Fertőszéplakon élő Edó tíz éve kezdett lekvárok és zöldségkrémek készítésébe hivatásszerűen, és ma már tematikus vacsoraesteket is szervez. Bármit készít, mutat vagy mesél, árad belőle a (be)főzés szeretete.
