Bartha Krisztina: Az intimitást is helyre kell és lehet hozni

A párkapcsolat létrejöttéről, annak fennmaradási módjairól, arról, hogy mitől válik stabillá és hosszútávúvá egy szerelem, sok elmélet és modell létezik. Az egyik talán legismertebb modell Robert J. Sternberg szerelemháromszög-elmélete. Ez alapján a párkapcsolatokat három pillér tartja össze: az elkötelezettség, az intimitás és a szenvedély.

Fotó: Pixabay

Az elkötelezettség egy racionális tényező, amelynek a lényege, hogy döntést hozunk arról, hogy akarunk-e egy kapcsolatba belépni, majd hosszútávon benne maradni. Az intimitás kapcsolati közelséget, azaz bensőségességet és kötődést jelent. A szenvedély a fizikai vonzerőt, a másik iránti erotikus érdeklődést és a szexuális vágy beteljesedését jelenti, de ide tartozik a romantikus szerelmi érzés megélése is. A legtöbb szerelmi kapcsolat a fenti három összetevő által írható le, de megtörténhet, hogy a pillérek közül csak egy vagy kettő dominál. Ha a beteljesült szerelmet meg szeretnénk teremteni magunknak az épp ingadozó elemeket meg kell erősíteni, hiszen egy párkapcsolat akkor a legkiegyensúlyozottabb, ha mindhárom pillérbe energiát fektetünk, ha mindegyik erősítésén tudatosan dolgozunk. Jó, ha tudatosítjuk, hogy a kapcsolat folyton változik, mindig más pillérrel akadnak kisebb-nagyobb nehézségeink.

Az intimitás természetéről

Amikor elhidegült kapcsolattal találkozunk, akkor két összetevő is inogni látszik. Szexuálterapeutaként sokszor érzem az igényét annak, hogy a libidót és a szenvedélyt állítsuk helyre. Ebben a témakörben sok cikk is született már, de fontos tudni, hogy ilyenkor az érzelmi eltávolodást, azaz az intimitást is helyre kell állítani.

A bensőségesség felépítése egy kapcsolatban hosszú folyamat.

Ahol az érzelmi intimitás pillére inog, ott vagy nem alakul ki szerelem vagy az épp fellobbanó szenvedély szakaszában vagyunk és még időre van szükség, hogy kialakuljon a bensőségesség, esetleg egy elvakult (szenvedélyes és elkötelezett, de érzelmeket nem mutató) szerelemmel van dolgunk. A leggyakoribb azonban a kihűlt kapcsolat esete.

Az intimitás öt típusba sorolható, ezek közül egy elhűlt kapcsolatban több szinten is érdemes dolgozni, hogy a felek újra közeledjenek egymáshoz. Az első a fizikai intimitás. Ide sorolhatjuk magát a szexet is, mint a bensőségesség testi vetületének legkomplexebb formáját, de tekinthetjük a szenvedély pilléréhez tartozó, különálló tényezőnek is. Fizikai intimitásunk része az ölelés, az összebújás, a csók, a simogatás, a spontán egymáshoz érés.

Az, hogy mennyire vagyunk nyitottak a fizikai közelségre, mennyire igényeljük ezt a mindennapjainkban, részben habitus, részben látott minták kérdése.

Szerencsés az a pár, ahol hasonló mértékben tartják ezt fontosnak, de ha nem így van, akkor érdemes tudatosan odafigyelni egymás igényeire és mindenképpen jó, ha képesek vagyunk ilyen módon a közelséget fenntartani a kapcsolatunkban. Ez előszobája a libidó felkeltésének is, de ezen túlmenően, megéljük általa az elfogadás, a biztonságérzet, a valahová való tartozás élményét is. Az időhiány sok pár esetén a legtöbbször megjelenő kifogás vagy magyarázóelv a kapcsolat megromlására A fizikai közelség elérése azonban minimális időbefektetést igényel, de tudatosságot annál inkább főként, amíg „visszaszokunk” rá.

A mélyebb, érzelmi intimitás

A második típus az érzelmi intimitás. Ez mély beszélgetésekben nyilvánul meg, a vágyaink és félelmeink kölcsönös megosztásában, az álmaink és a jövőbeli egyéni céljaink közlésében. Ide tartozik egymás megvigasztalása is. Ennek a megélése már sokkal nagyobb odafigyelést, lehetőségek megteremtését jelenti. Mély érzelmekről nem tudunk a gyermekek jelenlétében beszélni, akkor sem, amikor öt percünk van munkába indulás előtt vagy amíg tart a reklám a tévében. Az érzelmeink megosztására időt kell szánnunk, ki kell találnunk, hogy mikor és hol tudjuk ezt megtenni. Természetesen a spontán beszélgetések lehetnek a legkatarktikusabbak, ezek nyújthatják a legmélyebb élményeket. Ennek a megélése a kapcsolatunk elején könnyebb, a randizások terepet nyújtanak ehhez, később viszont főként kisgyermeket nevelve vagy stresszes élethelyzetben, munkahely mellett, nehezebb kivitelezni. Amikor leszokunk az érzelmeket feltáró beszélgetésekről, akkor nagyon nehéz ezt újra kialakítani, mert úgy tűnhet, hogy egyszerűen képtelenség a mindennapjainkba beilleszteni.

Az érzelmi intimitás iránti nyitottság is eltérhet személyenként, sokszor ebben nemi különbségeket is felfedezhetünk.

A legnehezebb ennek gyakorlásában, hogy a vágyaink, álmaink, félelmeink feltárása által sebezhetővé válunk.

Ezt csak egy biztonságos kapcsolatban tudjuk megtenni, de sokszor, mire felismerjük ennek szükségességét már olyan távolinak tűnik a partner, hogy nem érezzük biztonságban magunkat, nem merjük felfedni mélyebb érzelmeinket, ezzel pedig egy ördögi körbe kerülünk, hiszen minél kevesebb ilyen beszélgetés van, annál kevésbé éljük meg az érzelmi közelséget és aztán annál kevésbé leszünk hajlandóak sebezhetővé tenni magunkat.

Keresni a kapcsolódást

A harmadik az intellektuális intimitás, ide tartozik a közös tervezgetés, ötletek megosztása, vélemények és ellenvélemények konstruktív megbeszélése, érdekes filmek, könyvek tartalmának átbeszélése, filozófiai vagy pszichológiai témák megbeszélése. Az érzelmileg kihűlt kapcsolatokban több okból is nehezen megy ez. Egyrészt, nem vagyunk biztosak a kapcsolatban, nem érezzük értelmét a közös tervek szövésének, másrészt sokszor ütközünk véleménykülönbségbe, melyeket nehéz konstruktívan, elfogadóan kezelni, amikor a hiányérzetek miatt amúgy is puskaporos a levegő. A tapasztalati intimitáshoz kapcsolódnak a közösen átélt élmények, ezeknek a közös pillanatoknak a visszaidézése, ide tartoznak a viccek, amiket csak mi értünk, az emlékek, amelyekben ketten osztozunk, a közösen átélt boldog és fájdalmas pillanatok. Fontos, ahogy egy pár a múltjáról és ezekről a közös tapasztalatokról gondolkodik, ahogyan ezeket felidézik. Minél pozitívabbak ezek a beszámolók, annál inkább tekinthetjük őket erőforrásoknak a nehéz időkben.

Az emlékek ugyanis nagyon fontos kapaszkodók abban, hogy visszaidézzük, miért is választottuk egymást,

mit éreztünk és tapasztaltunk meg közösen, milyen stratégiákkal győztünk le egy korábbi krízishelyzetet. Ehhez a típushoz tartoznak ugyanakkor a közös tevékenységek, hobbik. Ha korábban voltak ilyen közös programok, ezeket érdemes visszahozni, de újakat is kitalálhatunk, hiszen az évek elteltével változhat az érdeklődésünk, a szokásunk, sőt akár a fizikai állapotunk is, ami kulcsfontosságú lehet a közös időtöltésben.

Az utolsó intimitástípus a spirituális dimenzió. Ezt sokan sokféleképpen élhetjük meg, de jó, ha van egy-kettő, amiben osztozni tudunk a párunkkal pl. együtt sétálás a természetben, spirituális témákról való beszélgetés, közös jóga, közös ima vagy templomba járás.

Feltérképezni: mivel kell dolgoznunk

Amikor úgy tűnik, hogy eltávolodtunk vagy elindultunk az eltávolodás útján, érdemes az érzelmi intimitás kérdését végiggondolni. Felismerni, hogy mely szinteken állunk éppen távol egymástól és hogyan tudunk közeledni. Ha az élethelyzetünk nem teszi lehetővé, hogy minden téren változtassunk, válasszuk ki azt a 2-3 területet, ahol megélhetjük a bensőségesség élményét. Párterapeutával is érdemes egyeztetni, hiszen az ő segítségével könnyebb beazonosítani a nehézségeket és gyengébb pontokat és ötleteket is adhat arra, hogy milyen lépéseket érdemes megtennünk a közeledés érdekében.

korábban írtuk

Szilveszter Andrea – Könnyelműség örömtelenül élni
Szilveszter Andrea – Könnyelműség örömtelenül élni

Fiatal felnőttként, a családi ház kapuján kilépve egy addig ismeretlen hiányérzet kerített hatalmába. Sokáig nem is tudtam megfogni mibenlétét. Aztán afrikai utazásomra készülődve szögezték nekem többen a kérdést: „Nem félsz?”