Kétgyermekes édesanya, a Hargita Megyei Mozgássérültek szervezetének munkatársa Kósa Zsuzsi, aki maga is fogyatékossággal él.
„Nem a sérültséget kell normalizálni, hanem az emberek életének az értékét. Azért akarom, hogy a sérülteknek könnyebb legyen, mert úgy gondolom, hogy az ő életük ugyanolyan értékes, mint a többi ember élete. Ezért kell akadályozottsággal élőknek külön parkolókat biztosítani, ezért kell alanyi jogon járó segélyeket biztosítani, ezért kell az ő nehézségükön könnyíteni. Azért, mert az ő életük értékes, nem azért mert sérültek” – magyarázza D. Balázs Ildikó házigazdának.
A másik „vesszőparipája” és meggyőződése: nincsen két világ, a fogyatékkal élőké és az egészségeseké. Egy világ van, és ebben kell megtanulni mindannyiunknak együtt élni.
Zsuzsi továbbá mesél az anyaságról, arról, hogy sokan felelőtlenségnek tartották, hogy az ő állapotában gyermeket vállalt, de arról is, hogy milyen kihívások lehetnek egy fogyatékkal élő és egészséges pár kapcsolatában. Megtudjuk még, hogy miért szeret kifejezetten „nem divatos” költőktől olvasni, és hogy mit tanult a sérültségből.
A karácsony küszöbén pedig egy üzenetet magunkkal vihetünk: az élet érték, a hibáival, tökéletlenségeivel együtt is!
