Ha a kliens és a terapeuta között kialakul a terápiás szövetség és ennek nyomán a bizalom, akkor a jövőben ez a jó kapcsolat létfontosságú a terápia sikerében.
Sokszor nem is vagyunk tisztában (és a gyógyuláshoz nem is feltétlenül szükséges tudnunk), hogy a terapeutánk milyen módszerekkel dolgozik. Ha mégis érdekel minket a módszerek elnevezése és tájékoztatás arról, hogy mi rejtőzik a név mögött, bátran megkérdezhetjük a terapeutánkat.
Ugyanakkor fontos tudni, hogy a legtöbb pszichoterápiában jártas szakember több megközelítési módot is megtanult, ezeket kombinálják a terápiás célok függvényében.
Napjainkban a pszichoterápiás irányzatoknak se szeri, se száma. Ezek közül nem minden érhető el a lakhelyünkön vagy akár az országban, azonban a legismertebb terápiás iskolák képviselői valószínűleg jelen vannak a környezetünkben.
A pszichoterápiákat elsősorban aszerint szoktuk osztályozni, hogy milyen irányzathoz tartoznak, és milyen módszereket használnak benne, mi a terápiás cél és mennyi időt vesz igénybe a kezelések sora.
Megkülönböztetünk: egyéni, csoport, pár- és családterápiás lehetőségeket.
Pszichoterápiás irányzatok
A nagy pszichoterápiás irányzatoknak több ága, altípusa van, most lássuk a legelterjedtebb irányzatokat.
A mélylélektani irányzatok jelentik a terápiás iskolák első generációját. Ezek legismertebb képviselője a klasszikus pszichoanalízis. A terápiákról alkotott legjellemzőbb képünk és gyakori téves elképzelésünk ma is ehhez az iskolához tartozik – egy kanapén fekve kell a gyermekkori élményekről beszélni. Természetesen, ennél jóval sokrétűbb ez az irányzat és az évtizedek során rengeteg változáson mentek át az ide tartozó terápiatípusok. A mélylélektani vagy más néven pszichodinamikus terápiák képviselői abban hisznek, hogy a viselkedés számos belső tényező összekapcsolódása által jön létre. A jelen pillanat viselkedésében fontos ismerni ezeket az összetevőket, különös tekintettel a tudattalan késztetésekre, a korai élményeinkre és konfliktusainkra, a traumákra. A gyógyulás ezen mélyen fekvő okok elemzésével és megértésével lehetséges. Akkor érdemes ilyen típusú terápiás megoldást keresned, ha a viselkedésed mozgatórugóit is meg akarod érteni és, ha van elég türelmed önmagadhoz ebben a folyamatban, hiszen
a pszichoanalízis hosszú kezelést jelent, melynek során a kliens életének teljes élményanyagával dolgozunk,
így értelmezzük újra a viselkedést és magát a személyiséget is.
A szuggesztív eljárások közé tartozik a hipnózis, az autogén tréning és egyéb relaxációs módszerek. Lényegük az, hogy olyan módosult tudatállapotot hoznak létre, ami irányítottan a pszichés nehézség feloldását segíti elő. A szuggesztiós eljárások alkalmazása során a kliens figyelme erősen koncentrálódik, ugyanakkor a valósággal való kapcsolat meglazul. Ebben a sajátos helyzetben könnyebben kerülhetnek a felszínre elfojtások és a hétköznapokban nehezen kifejezhető érzelmek. A filmekből ismert hipnózis a valóságban sokkal árnyaltabb, komoly, hosszú éveken keresztül tartó speciális képzettséget igényel.
Akkor érdemes szuggesztív szemléletű terápiában részt venni, ha úgy érzed, hogy egy ellazult állapotban szabadjára tudod engedni az érzelmeidet és kellően megbízol a terapeutádban
ahhoz, hogy rábízd ezeket a mélyről jövő felismeréseket és érzéseket.
Egy másik nagy irányzat a kognitív- és viselkedésterápiás kezelések csoportja. Ez a módszer az egyik legjobban kutatható terápiás irányzat, számos tudományos felmérés is bizonyítja a hatékonyságát, ugyanakkor nagyon elterjedt is, ezért könnyen lehet, hogy a környezetedben találhatsz olyan terapeutát, akinek van ilyen jellegű képzettsége (is). A viselkedésterápia jellegzetessége, hogy a viselkedés pontos regisztrálására és elemzésére koncentrál. Úgy tartja, hogy
a személy egyedi viselkedése mindig környezeti tényezők hatására alakul ki, tanult jelenség. Így a pszichés rendellenességek a hibás tanulás eredményeként jöttek létre.
A terápia célja a szituációban megjelenő viselkedés újratanítása immár megfelelő működésekkel.
Ha például valakinek nehezére esik új emberekkel kapcsolatot teremteni, akkor először megfigyeljük, melyek azok a konkrét esetek, amikor ez problémát jelent, majd különféle módszerekkel, pl. szerepjátékkal védett környezetben kipróbáljuk és elemezzük a kapcsolatépítés módját, és növeljük az önbizalmat, végül a tényleges kipróbálásra is sor kerül. A viselkedésterápiákat a nagyobb hatékonyság és a szorongáscsökkentés érdekében gyakran kombinálják relaxációs, mindfulness technikákkal.
„Ezt én sosem fogom megérteni”
A kognitív terápiás módszerek abból indulnak ki, hogy az emberi viselkedést gyakran rosszul berögzült, automatikus gondolatok (pl. „ezt én sosem fogom megérteni"), az események értelmezésének a hibái befolyásolják. A terápia lehetőséget ad ezek felismerésére, valamint annak megértésére, hogy nem maga a helyzet, hanem a helyzetnek tulajdonított jelentés a fontos. Ezt követően azon dolgozunk, hogy a kliens gondolatai módosuljanak az énhatékonyságának érdekében. Ehhez szükség lehet arra, hogy az önmagunkról és a világról meglévő vélekedéseinket, ún. hiedelmeinket, valamint az ezeken alapuló attitűdjeinket megértsük.
A kognitív- és viselkedésterápiás eljárások különösen jól alkalmazhatók fóbiák, kényszerek, szorongások és pánikzavar esetén, valamint depressziós betegségek kezelésére. Akkor érdemes ilyen típusú terápiába belekezdened, ha a jelenlegi élethelyzeteidet szeretnéd jól kezelni függetlenül a múltadtól és ennek mélyebb megismerésétől, ugyanakkor az elköteleződésed elég erős ahhoz, hogy a terapeutád által kijelölt feladatokat rendszeresen elvégezd.
A humanisztikus (emberközpontú) irányzatok közé soroljuk például a rogersi személyközpontú pszichoterápiát. A terápiás cél eléréséhez a humanisztikus terápiában emelték ki először a terapeuta empátiájának, elfogadásának és a hitelességének a fontosságát. Ma már minden irányzat nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek. Ez az irányzat hisz abban, hogy az ember aktív, gondolkodó lény, aki felelős azért, amit tesz és hatalmában áll választani a lehetőségei közül. Alapvető kiindulópont az is, hogy mindenki rendelkezik a fejlődés lehetőségével. A terápia ennek a fejlődésnek, az önmegvalósításnak az akadályait próbálja elhárítani, összességében pozitívabb és optimistább megközelítést igyekszik kialakítani.
Elsősorban akkor hatásosak ezek a technikák, amikor az egyén saját élményvilágától szenved, az élet értelmetlensége foglalkoztatja.
Megtanulunk a szerepeinkben működni
Az irányzatok egy része abból indul ki, hogy a pszichés zavarokat a szűkebb és a tágabb környezet és kulturális hatások határozzák meg. Ehhez a környezethez hozzátartozik a családi struktúra, azok a kommunikációs minták, amelyeket gyermekkorban tanultunk meg és az alapkapcsolatainkon kívül is mozgósítjuk őket: a szociális pozíció és a szerepek, amelyekbe beleszülettünk (pl. valakinek a lánya vagyok) és amelyeket választottunk (feleség vagyok, tanár vagyok), a szociális kapcsolatok és a szociális stressz. Ennek értelmében a terápia azáltal lesz hatékony, ha ezeknek a szerepeknek, kapcsolatoknak és struktúráknak a hatékony működését segítjük elő. Az ide tartozó terápiák többnyire csoportos módszerekkel dolgoznak, pl. a pszichodráma (vagy egyéni módszerként a monodráma), a család- és párterápia.
Az ilyen típusú terápiát annak ajánlom, akit érdekel az emberek közötti érintkezés dinamikája, aki fontosnak tartja megérteni a körülötte élőkkel való kapcsolatát,
ennek mozgatórugóit, és képes más nézőpontok befogadására, meghallgatásra, és szívesen vesz részt másokkal együtt a fejlődési folyamatban.
Ne adjuk fel, ha elsőre nem sikerült!
Az irányzatok sokszínűsége mutatja, hogy számos lehetőségünk van a legjobb módszerek igénybe vételével fejlődni. Mivel minden pszichoterápia egy diagnosztikus első beszélgetéssel kezdődik, a szakember ennek végére már meg tudja állapítani, hogy az általa képviselt módszer(ek) illeszkednek-e a kliens problémájához és a személyiségéhez. A legtöbb esetben több módszer is nagyszerűen alkalmazható, és ne feledjük, hogy bármelyik módszer sikeressé válhat, ha saját működéseink megértésére törekszünk.
A terápia segíthet megérteni az összefüggéseket múltbeli és jelenbeli működésünk között, megértjük, hogy mit miért teszünk a kapcsolatainkban, milyen helyzetek milyen érzéseket váltanak ki belőlünk és miért.
Ennek eredményeképpen jobban működünk, és hatékonyabbak vagyunk a kommunikációban, a kapcsolatainkban. Így kerek egésszé válik a saját történetünk, felismerjük pozitív és negatív vetületeit, megfelelő erőt és magabiztosságot kapunk ahhoz, hogy elfogadjuk önmagunkat, hogy a fejlődés és önmagunk megértése mellett köteleződjünk el.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
