A WHO definίciója szerint az egészség teljes fizikai, lelki és társadalmi jóllétet jelent, és nem csupán a betegség vagy károsodás hiányát. Ezen megállapίtásból kiindulva, azt gondolom, a lelki egészségünk a teljes egészségünk egy része, amely arra teszi képessé az egyént, hogy sikeresen vezetni és irányίtani tudja saját életét. Ehhez elkerülhetetlenül szükséges fenntartanunk azon képességeinket és erőforrásaink fejlesztését, amelyek segίtenek bennünket abban, hogy megoldjuk a fellelhető mély lelki problémáinkat. Tulajdonképpen egyfajta egyensúlyra törekvés az érzelmi skálákon fellelhető és érzékelhető végleteink közt (pl. boldogság-elkeseredés). Mi, szakemberek hangsúlyozni szoktuk, hogy
a lelki egészség nem állapot, hanem cselekvés, amely létének legfontosabb előfeltétele, hogy megfelelően értékeljük és tudjuk elfogadni saját magunkat.
Ehhez sokszor egy élet is kevés, de abban, azt hiszem, mindannyian egyet értünk, hogy ezen egyensúlyra törekvés mindannyiunk célja.
Az elégedettséget befolyásolja a kor is
Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottnak és boldognak érezhessük magunkat, több feltétel is szükséges. Maslow a szükségleteink piramisában nagyon áttekinthetően összefoglalta, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy elégedettségérzet töltse el az embert. Az általa alsó szintre helyezett alapszükségleteinkben egyformák vagyunk, hiszen az evés, az alvás, a biztonságérzet mindannyiunk igénye a jólléthez. Ahogy haladunk a szükségletek piramisán felfelé, egyre szélesebb és egyénileg eltérő szükségleti igények mutatkoznak meg, amelyeket a kultúra, a szociális, szellemi, erkölcsi, anyagi különbözőségek határoznak meg.
Az, hogy ki mitől érez elégedettséget, mitől van jól, és mitől boldog, abban nagy különbségek mutatkoznak meg.
És befolyásolja a kor is, mert az idő múlásával, a fejlettségi szinttel, intelligenciával egy állandó változáson megyünk át, igényeink, szükségleteink ezzel arányosan változnak.
Aki jól van, nem bánt másokat
Ha valaki jól van, s van egy fenntartott lelki egyensúlya, az látszik rajta. De ez is egy állandó munka eredménye. Egy olyan munka, ami belső utakon tett feltárások, elfogadások, megbocsájtások, jobbá tételek eredményeképpen jöhet csak létre. Aki jól van, azon látszik, tükröződik a szemében.
Jól van az, akinek nincs szüksége arra, hogy másokon felül kerekedjen, hogy többnek látsszon, mint ami. Aki jól van, nem bánt másokat vagy önmagát.
Ez nem jelenti azt, hogy mindig nevet, s hogy gondtalan az élete. Azt jelenti, hogy rendelkezik problémafeltáró, megoldó készségekkel. Szembe tud nézni, és nem menekül senkitől és semmitől. Legfőképpen önmagától nem. Tudja, mi a dolga, hol a helye, és merre tart: szellemileg, lelkileg és fizikálisan egyaránt.
Bőséges eszköztár a békéhez
Ahhoz, hogy rátaláljunk a belső békénkre, több eszközünk is van: örököltünk egy temperamentumot, amely esetében azonban ott van a válaszkészségünk, az ingerek megkeresése, vagy adott esetben az elkerülésének lehetősége. Emellett intelligencia is szükséges ahhoz, hogy rátaláljunk a békénkre: az intelligencia azonban nem csak örökölt, tanulással bármikor fejleszthetjük. De a 3–5 éves korunk közt elsajátίtott karakterünk is szerves része a belső békekeresésnek, amelyre ráépült az önbecsülésünk, bizonyos alapvető gondolkodási sémáink, innen eredeztethetőek a szorongásaink, de az is, hogy milyen vállalkozó szelleműek lettünk. Ugyanakkor mindezekre idővel ráépülnek a szokásaink, amelyeket kialakίtunk, a jellemünk és a viselkedési megnyilvánulásaink is.
A jó hίr, hogy mindig képesek vagyunk változni, a döntés a mi kezünkben van, hogy ez a változás jó vagy rossz irányba indul-e el.
Mindig tehetünk a lelki egészségünk érdekében lépéseket, rugalmassággal, azzal a képességgel, hogy meg tudjuk fogalmazni és megfelelően kommunikálni az érzéseinket (legyenek azok negatίvak vagy pozitίvak), ki tudunk alakίtani és fenn tudjuk tartani a számunkra minőségi emberi kapcsolatokat, fel tudjuk ismerni, és képesek vagyunk kizárni azon negatίv vagy stresszkeltő helyzeteket, embereket, amelyek elveszik az energiáinkat.
Bárcsak…
„Bárcsak lett volna bátorságom úgy élni az életem, hogy hű legyek önmagamhoz, és nem úgy, ahogy mások elvárták tőlem”, „bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat”, „bárcsak lett volna bátorságom, hogy kifejezzem az érzelmeimet”, „bárcsak kapcsolatban maradtam volna azokkal, aki fontosak voltak nekem”,
„bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni”
– vallották az említett kutatásban az életútjuk végén járó emberek.
Talán a megfogalmazott mondataink segίthetnek mindannyiunkat abban, hogy felismerjük, úgy alakίtsuk az életünket, hogy képesek legyünk rátalálni mielőbb lelki békénkre, fenntartani annak egyensúlyát, és ne kelljen életutunk végén olyan mondatokat megfogalmaznunk, amelyek úgy kezdődnek, „bárcsak…”
A lelki egészség világnapján igaz belső mosolyokat kίvánok minden kedves olvasónak…
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Felejtsük el a „profikat” és táncoljunk – felrázza a lelkünket
Mikor táncoltál utoljára? Házibuliban, étterem táncparkettjén vagy esküvőn? Ami egy évtizede még elkerülhetetlen része volt egy szórakoztató estének, egy nagyobb családi, baráti összejövetelnek, hirtelen eltűnt a hétköznapokból. És főként az ünnepeinkből.
