A könyvesboltok polcain egyre több olyan pszichológiai, önismereti vagy spirituális könyveket találni, amelyek ezen átöröklött és továbbvitt traumákról szólnak. Sok érintett azonban feloldások, megoldások megtalálása helyett a menekülést választja, a szakirodalom „családállίttókként” külön definiálja már azokat, akik azért nem akarnak tartós kapcsolatot vagy saját gyereket, mert úgy gondolják, csak ezzel tudják megállίtani több generációs negatív érzelmi vagy viselkedésbeli traumáik folytatását. Ez azonban nem oldja meg a problémáikat.
Szeretetlenség mint örökölt csomag
Ha a várandós anya maga is tapasztalt hasonlókat saját magzati léte alatt, akkor már átörökített traumákról beszélünk. Egyszerű példával élve, a mostani negyvenes korosztály nagyszülei megéltek egy háborút, azok mindennemű nehézségeit. A nők gyereket neveltek, a családért, a ház körüli dolgokért és bizonyos mezei munkákért feleltek. Az akkori átlag nő a gyerekei lelki nevelésével nem sokat törődött, mert el kellett látnia háziasszonyi feladatait, a nagyobb gyerekek gondoskodtak a kisebbekről. A szeretet kimutatása nem a mai elvárásoknak megfelelően mutatkozott meg családon belül: a gyerek tisztelettel tartozott, attól függetlenül, hogy mennyi törődést kapott szüleitől.
Ha beköltöztek városra, gyárakban, irodákban kezdtek dolgozni, intézmények nevelték gyerekeiket egészen kicsi kortól. A kutatások azt igazolják, hogy az így városra került szülőknek – főként anyáknak – ugyanúgy nem volt türelmük gyermekeikhez, mint ahogyan azt ők megszenvedték kisgyerekként, felmenőiktől.
A legújabb kutatások azt igazolják, hogy a harmadik generációnál már sokkal nagyobb viselkedésbeli változások fedezhetőek fel a gyermekeikhez való viszonyulásban: odaadóbbak, figyelmesebbek, és nyitnak a szeretet kifejezési módjainak megtanulására. Azt azonban még szakmai körökben is vitatják, hogy így is mennyi trauma öröklődik át, illetve, hogy a szeretethiány milyen nyomokat hagy maga után. Mert a kora gyerekkorban megtapasztalt szeretetlenség nehezíti az érzelmi érettséget, kapcsolati, kötődési problémák egész sorát vetíti elő.
Áldozatiság és kollektív emlékezet
Aki nem kap kellő szeretetet, bár látszólag lehet nyitott egyéniség, belül zárkózottá válik, és, hogy magát megvédje, mindenre azonnal reagál: visszatámad, hogy mentse, felmentse önmagát. Az ilyen emberek gyakran áldozatként tekintenek önmagukra, és ezt nagyrészt tovább is örökítik. Szakmai szempontból ez csak akkor oldható fel, ha az érintett képes az önsajnálat nélküli negatív érzések feltárására és kimondására, mert letenni csupán ily módon lehet ezeket a súlyosan nyomasztó csomagokat.
Keszei András, az Örökség és kollektív emlékezet cίmű előadásában 2019-ben arról beszél, hogy
Ezt befolyásolhatja az a kommunikációs miliő, amiben élünk, annak társadalmi, politikai, hatalmi ráhatásaival egyaránt. Felgyorsult társadalmunk azonban az egyre távolodó múlt iránti nosztalgiánkon is változásokat eszközölt, s ezáltal a történelmi alakulásokhoz való viszonyulásainkat is befolyásolja.
De marad a kérdés, hogy mindez hogyan hat hosszú távon a jövőre, például a kulturális örökségünket illetően?
A szülők problémája a gyerekek függőségéhez vezethet
Demetrovics Zsolt a Lélek és történelem: Örökség 2019. évi konferenciáján tartott előadásában az örökölt függőségi zavarok kapcsán kiemelten foglalkozott olyan transzgenerációs mechanizmusokkal, amelyek a szülőknél megjelenő problémák, családi diszfunkciók révén vezetnek el a gyermeknél későbbiekben kialakuló függőségi tünetekhez, legyen az alkoholizmus, kábítószerfogyasztás, játékszenvedély, stb.
Ha az örökölt trauma kezelési megoldásainak szempontjai felől közelítem meg a problémát, úgy gondolom, legtöbb esetben olyan ki nem mondott érzések törnek fel, melyeket maga az érintett nem akar vagy tud még elfogadni. Bűntudattal szokott társulni, gyakran testképzavar is fellelhető.
Nem kell minden áron továbbadnunk!
Az ilyen érintett nemcsak lelkiekben érzi a fájdalmat, sokszor fizikálisan kivetülve is megtapasztalja. Mindez számára megváltoztathatatlannak tűnik, befolyásolja a hétköznapi életét, mind a magánéletet tekintve, mind a szakmait. Hajlamosabb a teljesítménykényszerre, és szeretetlenségtől szenved. Aki örökölt traumákat hordoz, hajlamos a szülei elutasítására, és ezt gyakran fizikálisan megnyilvánuló tünetekkel is alátámasztja.
Örökölt mintáinkat nem kell mindenáron továbbadnunk: a terheket, a ki nem mondott fájdalmakat, sérelmeket, hiányokat szeretettel és bölcs, érett, intelligens ember hozzáállásával helyre lehet billenteni. Elődeinken nem mindig áll módunkban változtatni, de magunkon, a hozzáállásunkon igen.
korábban írtuk
Lélekből jövő zene: Anya és lányai
Először egy kép született meg a gondolataimban: ők hárman, egymást ölelve, mintegy védőbástyaként Mátka Virág körül. Aztán beszélgettünk is anyaságról, női mintákról és szerepekről, féltésről, cinkosságról. Ősbizalomról és elengedésről.
