„Megmondom őszintén, sokáig nehezemre esett kimondani, hogy mostohaanya vagyok. Nincs egy fél éve, hogy ez már nem okoz nehézséget. Egyik barátnőm kislánya is nehezen fogadta ezt a megnevezést rólam, egy hétig rágódott valami jobb megnevezésen, mert nem tudta leválasztani arról a negatív konnotációról, amit a szó magában hordoz. Végül szomorúan közölte: nem talált megfelelő kifejezést” – meséli Márton Csilla szociálpedagógus, játék- és drámaterápiás szakember, akinek élete néhány éve – új partnere révén – két kislánnyal gazdagodott.
A mostoha kifejezéssel nem csak a felnőttek küzdenek, az érintett gyerekeknek is kellemetlenséget okozhat, főleg az óvodáskorú gyermekekben, akik a mesékben szereplő gonosz mostohákkal asszociálják
édesapjuk, édesanyjuk új párját, és nehéz nekik is ettől megszabadulni, vagy megtalálni a kellő megnevezést.
De mi más lehetne a jó szó a mostoha helyett? Nevelőszülő, pótszülő? Ezek viszont mást is jelenthetnek. A finnek alkottak erre egy elfogadható kifejezést: bónusz-szülő, és a mostohatestvért bónusz-testvérnek nevezik. Máris jobb ez így, nem? Erdélyben is egyre több a válás, és ennek következtében egyre gyakrabban alakulnak mozaikcsaládok. Van, hol nehézkes az összeszokás, az új gyerekekkel való kapcsolat kialakítása, ám az új „szülők” érkezése a családba pozitív kimenetelű is lehet: akár ajándékként is megélheti gyerek és a felnőtt, ha kellő odafigyeléssel, értelemmel, elfogadással és érzékenységgel tekintenek a felnőttek erre az új helyzetbe.
Előbb barát, aztán szülő
Ahogy Csilla, úgy B. Szabó Zsolt sem saját gyereke révén vált először apává. S bár nagyon régóta vágyott egy kislányra, amikor megismerte új párja gyerekét, nem akart rögtön apa szerepben megnyilvánulni előtte. „Inkább az összhangra figyeltem. Magamat adtam, nagyon őszinte, s talán felkészületlenségemnek köszönhetően túlságosan szabályok nélküli és szabad is volt a kezdeti időszak közöttünk.” Ezt hozza fel Zsolt egyetlen nehézségnek is, mert utána bizony be kellett vezetni a szabályokat. „Nagyon jó barátból lettem, rövid időn belül családfő, és ez megviselte Zselykét. Az viszont, hogy egy család lettünk, változtatott ezen. Amikor az első határozottabb intelmet néhány perc hangos duzzogás után ölelés és puszi követte, tudtam, hogy bent vagyok a szívében, ami a legdrágább kincs, és legnagyobb felelősség a világon.”
Márton Csilla három lánygyermekével. A legkisebb mellett két bónusz-lányával is csodálatos kapcsolatot ápol
A megnevezéssel, a szereppel ők nem nagyon foglalkoztak. „A család és a bennünket körülvevő emberek azok, akiket leginkább érdekelt, érdekel, hogy mi vagyok én Zselyke számára. Benne csak megnevezés szintjén jött elő ez a kérdés, hogy mi lesz, ha kishúga azt hallja, hogy ő engem a keresztnevemen szólít, és nem lenne-e jó, ha a kicsi már úgy hallaná, hogy „apa”. Azóta kísérletezik a megnevezéssel, ami nem egy könnyű feladat egy 8 évesnek, és nem is várjuk el tőle.”
Teret és időt hagyni a gyászra
Nem szabad ajtóstól rontani a házba. Ezt a felnőtt-gyerek közti kapcsolat kialakításánál is figyelembe kell venni. Nem mindegy például, hogy hogyan „vesztette” el egyik szülőjét a gyerek: válás vagy haláleset miatt. Egy halálesetet követően ugyanis nehezebb lehet befogadni a gyereknek egy új személyt, hiszen ott a veszteség, amit fel kell dolgoznia, a szülő, akit el kell gyászolnia, és nagyon gyakran elutasítják az új személyt. Nem kell új! – hangoztatják. Természetesen ugyanez az elutasítás jöhet válás után is.
Ilyenkor türelmesnek, megértőnek kell lenni. Időt és helyet kell adni a gyerekek, az ő vegyes, esetleg negatív érzelmeinek – hangsúlyozza a szakember. Időt a barátkozásnak, és főleg azoknak a dolgoknak, ahogyan az új társ az ő édesapjával vagy édesanyjával előtte megmutatkozik. Mert
nem mindegy, mikor ismerkedik meg a gyerekekkel az édesapa/édesanya új párja, hogy mikor látogatja meg őket először, mikor alszik ott először, vagy mikor fogják meg egymás kezét, mikor csókolják meg egymást a felnőttek a gyerekek előtt.
Ezeket a lépéseket nagyon szépen tudják „diktálni”: mutatni, hogy mit tudnak befogadni, és mi az, amire még nem állnak készen – mondja Márton Csilla, hiszen náluk is sok esetben ezek a lépések egy-egy játék során történtek meg.
Nem kell siettetni
Zsolt szerint sem lehet a dolgokat erőltetni. Teret kell hagyni, és teljesen a gyerek tempójára bízni az ismerkedés folyamatát. Ő maga pozitívan tekint vissza erre az időszakra, mert könnyen elfogadta őt párja kislánya. Ebben szerinte nagyon fontos szerepet játszott az, hogy Zselyke boldognak látta az anyukáját, és ezt erősítette az a szeretet, amely mindkettőjükben – Zelykében és benne is – akadálytalanul megszületett. „Nem lehet siettetni ezt egy gyereknél, mert rögtön ellenkezik. Ez így van jól. Csodálatos volt ezt a folyamatot megtapasztalni.”
A párkapcsolatot nem irányíthatja a gyerek
Ugyanakkor azt is világossá kell tenni a gyermekek számára – hangsúlyozza a szakember, hogy nem ők irányítanak minden körülmények között. Világos kell legyen számukra, hogy a párkapcsolat a családi rendszerben egy külön alrendszer, amely nem az ő felelősségük, nem az ő döntésük, nem irányíthatják. Ez, bár pillanatnyilag akár bosszantó lehet, mégis felszabadító a gyereknek, és az egyetlen tiszta lehetőség a párnak. Csilla találkozott olyan felnőtt nővel, aki gyerekkorában zsarolta az édesapját, hogy mondjon le új kapcsolatáról, sikerrel. Ma a lány már nagyon bánja, hogy hagyták ezt neki, és szomorúnak, magányosnak kell látnia idős korára az édesapját.
A gyereket hagyni belevonódni a párkapcsolat dolgaiba, összeroppantó terhet jelenthet – mondja, és idejekorán parentifikálhatja a gyereket.
Általában akkor fél a gyerek boldognak hagyni az egyik szülőt, ha attól tart, hogy a másik szülőt ez boldogtalanná teszi. Mert tulajdonképpen a gyereket nem teszi boldogtalanná, ha a szülő jól van, csak az, ha nincs jól, és amiatt aggódnia kell.
Ha a biológiai szülő a mostoha ellen hangol, nincs esély
A gyerekkel való kapcsolat mellett és annak alakulásában is fontos, hogy milyen viszony alakul ki az édes- és mostohaszülők között. Ha sok a viszály, az kihat a gyerek viselkedésére. Persze jó, ha a mostohaszülő szerepben levő felnőttek letisztázzák magukban, hogy nem versenghetnek az édesszülővel, viszont az édesszülő is megmérgezheti a kapcsolatot, ha nem engedi gyermekét szabadon szereti.
A helyzeten ront az, ha az édesszülő szavakkal, magatartással lebecsüli a mostohaszülőt, vagy a volt házastársát, mert akkor a gyerek azzal akar neki megfelelni, őt boldoggá tenni, hogy utálja, megveti, megkeseríti a mostohaszülőt.
„Az a fő kulcs, hogy a gyerek szabadon szerethessen” – magyarázza Márton Csilla. „Ne kelljen bűnösnek éreznie magát azért, mert szeret. Meglepően sok szeretet belefér egy gyerek szívébe, ha ezt nem szabályozza valaki hátulról. A mostoha szülő lehet a világ legügyesebb, a legnagyobb pedagógiai és pszichológiai érzékkel rendelkező embere, nincs esélye, ha az édes szülő ellene hangolja a gyereket. Nálunk szerencsére ez nem így volt.”
Én gyerekem, te gyereked, mi gyerekünk…
Ha egy válást követően minden felnőtt meg tud békélni a helyzettel, önmagával, akkor lehet tiszta lappal indulni, és akkor van esély arra, hogy az édesszülők új partnerei harmonikus kapcsolatot tudjanak kialakítani a gyermekekkel. A kapcsolatok hálóját továbbszövi ugyanakkor, ha az új párnak közös gyermeke születik, ami megzavarhatja a mostohaszülő-gyerek kapcsolatot.
Zsolt álma volt, hogy lányos apuka legyen. Most már kettő is van neki
Zsoltnak és párjának 2020-ban született meg közös kislánya. Mint mondja, csakis olyan dolgok történtek és történnek nap mint nap, mint amit bármelyik másik család tapasztal, hogyha egy kistesó születik. Őbenne viszont az elején folyamatosan megcsörrent a vészcsengő, hogy minden rendben van-e, hiszen több figyelem terelődött a kicsire. „Nagyon hamar rájöttem, hogy ez a világon a legtermészetesebb folyamat, csak ügyesen kell kezelni a helyzeteket, amikor a kicsinek bohóckodok, míg a nagyra rá kell szólnom, hogy a házi feladatot ne odázza. Ami fontos, hogy bennem ugyanolyan érzéseket ébreszt a két gyerek.”
Nem kell rögtön szeretni
Társadalmi elvárás, hogy a gyerek és a mostohaszülő rögtön szeresse egymást. Ez viszont nem működik egy csettintésre. Van, hogy egyikükben sem tör elő rögtön az érzés, de az is előfordulhat, hogy a mostohaszülő korábban táplál szerető érzéseket a gyerek iránt, aki viszont nehezen megközelíthető. Segíthet például az, ha a gyerek azt tapasztalja, hogy elfogadják, akkor is, ha kiborul, akkor is, ha haragszik. Fontos hallania azt a mondatot a felnőttől, hogy „megértem, hogy így érzel”, kiegészítve azzal, hogy „nekem fontos, hogy össze tudjuk egyeztetni a szándékainkat”, „keressük meg a megoldást, hogy jó legyen mindegyikünk számára”.
Előfordulhat viszont az is, hogy a mostohaszülő nem tud azonnal szeretni. Ennek is időt kell adni, hisz amire egy édes szülő minimum 9 hónap alatt készül rá, azt a mostohaszülő gyakorlatilag egyik napról a másikra kapja meg, ráadásul kész gyermekeket, kész családot, kiforrott szokásokkal, házirenddel, kialakult szeretetkapcsolatokkal.
A mostohaszülők részéről a szeretet egy döntésből fakad, nem segítik hormonok, rituálék, ünnep, de még társadalmi elismerés sem.
Ugyanakkor nem muszáj mindenképpen teljes értékű szülővé sem válni – jelenti ki Márton Csilla. „Ismerek olyan családot, ahol a gyerek csak minden második hétvégén találkozik a mostohaszülővel, és náluk az elején megmondta az apa új társa, hogy ő barátnője akar lenni a kislánynak. És erre is koncentrált, hogy a barátság irányába vigye a gyerekkel való kapcsolatát. Ez is teljesen rendben van. Ha nincsenek anyai érzései, ha úgy érzi, hogy leterheli, vagy ez neki túl sok, akkor nyugodtan maradhat egy lépéssel hátrébb. Le lehet szögezni, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyekbe belevonódik, és mi az, amiből kimarad. És ez is rendben tud lenni a gyerekek számára is. Erről gyakran írnak az ezzel foglalkozó folyóiratok is, például a StepMom Magazine is” – ajánlja a szakember.
Anya csak egy van?
Márton Csilla szerint: „Egy édesanya van, igen. De lehetnek egy ember életében más anya-figurák is – lehet ez egy mostohaszülő, egy nagymama, egy pedagógus, olyanok, akik nevelő szerepükben valami olyan gondoskodást adnak a gyereknek, aki ezáltal jót tapasztal meg magáról, a világról, találkozik azzal, hogy ő szerethető, szeretve van és szerethet. Mindnyájan erre vágyunk a leginkább. Miért ne adhatná meg ezt más is az édesanyán kívül? Ez gazdagít, nem elvesz” – összegez Csilla.
Fotó: Shutterstock és az interjúalanyok saját archívuma
korábban írtuk
A gyermekbántalmazás nem magánügy!
Egy gyermek sem születik rossznak. Nincs olyan, hogy megérdemli a verést. Nincs olyan, hogy ő akarja a szexuális aktust, nincs olyan, hogy ordítani kell vele, különben nem lesz belőle ember. A bántalmazásnak nagyon sok arca van, ám mindannyiunk felelőssége, hogy felismerjük és tegyünk azért, hogy ne történhessen meg. Mert a gyermekbántalmazás nem magánügy!
