NEMes MESÉK: Bárcsak mese…lenne

Dósa Zoltán januári meséje. 

Óh, bárcsak észrevenne. Bárcsak egy pillanatra rám nézne. Bárcsak rajtam felejtené a szemét. Bárcsak rám mosolyogna. Bárcsak felém lépne. Bárcsak hozzám is szólna. Bárcsak megkérdené a nevem. Bárcsak ne jönnék zavarba. Bárcsak ne remegne a hangom. Bárcsak egy picit pirulnék el. Bárcsak észrevenné, hogy picit elpirultam. Bárcsak ne venné észre a pattanásom. Bárcsak megkérdezné, hogy szabad-e mellettem a hely. Bárcsak mellém ülne. Bárcsak a hosszú ujjú pulcsimban jöttem volna, hogy ne lássa a szőrpihés karom. Bárcsak meghívna egy italra. Jaj, bárcsak ne forró teát kértem volna, mert azt muszáj szürcsölnöm. Bárcsak ne hallaná, hogy tényleg szürcsölök. Bárcsak ne izzadnék ennyire. Bárcsak ne vihognék ilyen idétlenül. Bárcsak hallgattam volna nyolc éve a fogorvosomra, kellett volna az a fogszabályozó. Bárcsak hajat mostam volna…óh nem, hajat mostam, de bárcsak ne lenne ennyire lelapulva. Bárcsak érteném, hogy miről beszél. Bárcsak értené, hogy amit mondok, azt nem úgy kell érteni. Bárcsak picit hozzám érne. Bárcsak örökké tartana ez a bizsergés. Bárcsak most kettesben lennénk. Óh, bárcsak ne kellene most elmennem. Bárcsak kifizetné a számlám. Bárcsak hazakísérne. Bárcsak ne imbolyognék ebben a magas sarkú csizmában. Bárcsak belékarolhatnék. Bárcsak elkérné a telefonszámom. Bárcsak finoman megpuszilna a sötétben. Bárcsak újra megpuszilna…még, még, még. Bárcsak megígérné, hogy holnap is keres. Bárcsak érezhetném örökké az illatát. Bárcsak láthatna így meztelenül. Óh, bárcsak ne sürgetné, hogy meztelenül lásson. Bárcsak hozzábújhatnék. Bárcsak az ő keze lenne az én kezem helyén. Bárcsak vele álmodnék. Bárcsak vele ébrednék. Bárcsak látni akarna újra. Bárcsak felhívna. Bárcsak újra felhívna. Bárcsak újra meg újra felhívna. Bárcsak hallanám még a bársonyos hangján, hogy hiányzom neki. Bárcsak este lenne már, hogy találkozhassunk. Óh, Istenem, bárcsak egyszer úgy állna a frizurám, ahogy szeretném. Bárcsak ne adtam volna kölcsön a hajvasalóm. Bárcsak elmúlna már ez a csúnya pattanás. Bárcsak ne töredezne a körmöm ennyire. Bárcsak ne fájna ennyire ez a gyan-tááá-zááás. Jaj, bárcsak ne csengetne még. Óh, bárcsak maradna még. Bárcsak minden örökké tartana. Bárcsak folyton ölelne és csókolna. Bárcsak ne húzná az időt, és meglepne valamivel. Bárcsak megértené, hogy nekem miért sürgős. Bárcsak megérteném, hogy neki miért nem sürgős. Bárcsak beleegyezne, hogy én válasszam az idézetet a meghívóra. Bárcsak minden szívből szóló „IGEN” örökre szólna. Bárcsak minden irigyem láthatna most. Bárcsak sose fogyna el ez a mézeshét. Bárcsak látnám már, hogy hol lakunk. Bárcsak tudnám, hogy mit dolgozik. Óh…bárcsak ne folyton azon járna az esze. Bárcsak egy picit komolyabb lenne. Bárcsak ne böffentene hangosan. Bárcsak lekopna végre a sok haver. Bárcsak betiltanák az Unióban a focit. Bárcsak betiltanák a hokit is. Bárcsak megértené, hogy miért fontos nekem a közös bevásárlás. Bárcsak ne jönne velem többet a bevásárlóközpontba, utálom, amikor más nőkre vigyorog. Bárcsak tudnám, miért ez a sok sms. Bárcsak tudnám, hogy hová tűnt az a sok sms. Bárcsak megtanulná lehajtani a vécé fedelét. Bárcsak többé sose hallanék anyósom főztjéről. Bárcsak megenné a tejbegrízt. Bárcsak békén hagyna, amíg a sorozatom nézem. Bárcsak szeretkezne, és nem kefélne. Bárcsak ne horkolna annyira. Őrjítő.

– Igen, igen…neked mondom, ez kibírhatatlan! Vess magadnak ágyat a túlsó szobában!