Szemléletváltásra van szükségünk, hangoztatják egyre többen, egyre gyakrabban. Kevesekhez ér el ez az üzenet, akik keresik is ennek a kézzelfogható eszközeit. Érthető módon kevesekről van szó, mert még nem találtuk meg egyenként és közösségként sem, hogy mit is tehetünk azért, hogy a környezetünkkel való kapcsolatunkon változtassunk.
Elpusztítás helyett együttélés
Ferenc pápa tíz évvel ezelőtt, 2015-ben megjelent Laudato si (Áldott légy) enciklikájában sürgető felhívást fogalmazott meg, miszerint: „Kezdjünk új párbeszédet arról, miként építsük bolygónk jövőjét. Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket egyesít, mert a környezettel kapcsolatos kihívás, melyet megélünk, és annak emberi gyökerei mindannyiunkat érdekelnek és érintenek.”
Ahogy a természettel való kapcsolatunk is átalakulóban van, gondolok itt például a zöldségtermesztésre, ahol már nem gyomnövényről, hanem társnövényről beszélünk, átalakulóban van a viszonyrendszerünk is. Már nem harci szóhasználattal tanakodunk arról, hogyan lehet a gyomnövényeket kiirtani, kipusztítani, hanem arról beszélünk, miként tudjuk a gyomnövényeket úgy használni a kertünkben, hogy azok támogatói legyenek a kultúrnövényeknek.
hogy az egyiknek mennie kell, az egyiket ki szeretnénk iktatni a rendszerből, hanem van esélyünk feltárni ennek a kölcsönösségnek a sokszínűségét. A hangsúly áttevődik a „valamit kiirtani”-ról a „valamivel együtt élni”-re, támogató viszonyt építeni, egyensúlyba kerülni a cél.
A rácsodálkozás ereje
A hétköznapi ember számára a természettel való egyensúly megteremtésnek, gyógyító kölcsönhatásnak a feltárása a szemlélődő életformában nyilvánul meg. Ahol a meglátás képessége, a rácsodálkozás ereje megváltoztat valamit bennünk.
Elindul a megismerés folyamata, az elfogadás és befogadás képessége, majd a támogatói attitűd, ami által az egyén is támogatottságot él meg. Rácsodálkozom a megajándékozottságra, hálával befogadom, és megköszönöm a Teremtőnek. Ez a fajta, természetben való időzés nemcsak a friss levegőről, a gyönyörű látványról, az új illatok felfedezéséről szól, hanem annak a megélése is, hogy
Természetjárás, gyógynövénygyűjtés közben gyakran feltevődik a kérdés, hogy miként vagyunk mi ezzel a kölcsönösségi kapcsolattal. Figyelünk-e arra, hogy az adott gyógy- vagy ehető vadnövények nem csak nekünk nyújtanak táplálékot, gyógyulást, hanem a természetben megtalálható, más élőlényeknek is. Gondolok itt a rovarokra, különösen a könnyen, szabad szemmel észlelhető, csodálatos lepkékre, poszméhekre, vadméhekre stb.
Szimbiózisban
Ha rálátunk erre a szimbiózisra, belső késztetést érzünk arra, hogy ne vegyünk el, ne gyűjtsünk be mindent, amit a természetben találunk, hanem a nagyobb részét hagyjuk ott, osszuk meg más élőlényekkel is.
Ahogy a föld is az esőtől éledezik, növekszik, mi, emberek is inkább tudunk étel nélkül, mint víz nélkül élni. Küszködünk mi is a saját ki- és elszáradásunk ellen. Ilyenkor érdemes sok folyadékot bevinni a szervezetbe, sok gyümölcsöt, zöldséget, könnyű ételt ajánlanak a táplálkozástudománnyal foglalkozók.
A tarhunról van szó, ami egy zöld színű üdítő ital, és amelynek alapanyaga a nálunkfele is kedvelt, aromás gyógy- és fűszernövény, a tárkony.
A tárkonynak potenciálisan emésztést elősegítő hatása van, hiszen serkenti az epe- és gyomornedv termelést, és csökkentheti a puffadást. Szabályozza a vércukorszintet, és antimikrobiális, valamint antioxidáns hatása van. Állati kísérletek folyamán fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint enyhe nyugtató hatást is igazoltak.
Tahun
Hozzávalók: 50 g tárkonylevél (a friss zsenge hajtásoknál szár is jöhet), 1 db citrom vagy lime leve, 1 dl víz, 0.2 dl méz vagy juharszirup, jégkocka
Elkészítése: A tárkony levelét és a citrom levét két percen keresztül turmixolom 1 dl vízben. Majd az így keletkezett masszát átszűröm, és a kinyert levet jégkockával, szénsavas vagy szódás vízzel, valamint juharsziruppal vagy mézzel édesítve tálalom. Keserédes íze frissítően hat a nyári forróságban.
Bármennyire is élénkítő, frissítő hatású a tárkony, a benne található illóolaj túladagolása károsíthatja a májat és a vesét, vérhígító gyógyszerekkel együtt növelheti a vérzést. Terhesség és szoptatás alatt sem ajánlott a túlzott fogyasztása.
Réti legyezőfű
Egy másik gyógynövényünk, ami július–augusztusban virágzik, a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria). Gyöngéd, keserűmandulára emlékeztető illatával elárasztja a helyet, ahol nyílik. Fogyaszthatjuk teák, limonádék, gyümölcsitalok ízesítésére. De puding vagy fagyi készítésnél is érdemes egy kevés virágot használni. Nagy mennyiségben azonban kellemetlen ízvilágot tud produkálni.
A népi gyógyászatban láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, valamint vízhajtó, görcsoldó és sebgyógyító a benne található szalicilsav származékok miatt, ami az aszpirin hatóanyaga. Vigyázzunk, hogy ne tévesszük össze a koloncos legyezőfűvel!
korábban írtuk
Francia „gasztropornó” nem csak a főzés szerelmeseinek: A szenvedély íze
A streaming platformok széles, változatos választéka ellenére is van, amikor egyszerűen nincs, amit nézzen (ajánljon) az ember. Nyáron a mozik is takaréklángra kapcsolnak, ez a legjobb időszak elővenni valami nem túl újat, mégis üdítően frisset.
