Egy hosszabb párkapcsolatban előbb-utóbb szóba kerülnek az anyagiak, egyrészt megfigyeljük a partnerünk szokásait, megismerjük az elképzeléseit pénzkeresésről, annak beosztásáról, megtakarításról és költekezésről, valamint ha növekszik az egymás iránti elköteleződés és házasságra vagy együttélésre kerül a sor, nem kerülhetjük el annak megbeszélését sem, hogy a keresetünket milyen módon használjuk majd a családi életben, egyáltalán közös lesz-e a kassza vagy sem.
És, hogy kinek mit képvisel, az nagyon is mélyen gyökerező, az értékrendünkben, a családi mintáinkban jelenik meg, és visszaköszön érzelmi szinten, ettől válik könnyen konfliktusforrássá. A pénz egyeseknek a biztonságot szimbolizálja, mások számára egy eszköz, ami által kellemes élményekben lehet részük, ismét mások számára az erő és a hatalom jelképe. Jó, ha tudjuk, hogy mit jelent a párunknak a pénz, miért fontos neki, és hogyan használja azt.
Beszéljünk róla!
Az együttélés során rendkívüli jelentőségű, hogy tudunk-e őszintén beszélgetni a pénzhez fűződő viszonyunkról, és arról, hogy a családban milyen módon fogjuk azt kezelni. Minden esetben fontos, hogy mindkét fél elégedett legyen a meghozott döntésekkel, ilyen rögtön a házasság elején az, ahogyan az anyakönyvvezetőnél az anyagi javakról nyilatkozunk, vagy, hogy kötünk-e külön házassági szerződést (bár a mi tájainkon ez talán manapság is elég ritka).
Azt gondolják, hogy a közös kassza az együttműködési képességünket mutatja, jelzi azt is, hogy az egymáshoz tartozás érzését milyen mértékben tudjuk megteremteni például az anyagi javaink által, és a jövőre nézve jelzi azt is, hogy milyen terveink vannak egymással, milyen közös jövőt képzelünk el. Bármilyen döntést is hozunk, fontos, hogy a házasfelek biztonságban érezzék magukat, és sajátjuknak érezzék a pénzügyek kezelésének módját.
Ha ez nem így történik, akkor a pénz a hatalom eszköze lesz, az egyik fél kiszolgáltatva érezheti magát, értéktelenséget élhet meg, vagy elveszítheti az anyagi önállóságát.
Vegyes pénzkezelés: közös is, meg nem is
Sok esetben inkább a vegyes pénzkezelést részesítik előnyben a párok. Ez főként az együttélés kezdetén jellemző, amikor az elköteleződési szint még alacsonyabb, de sokan ugyanezt a megoldást választják a házasság során is. Ez azt jelenti, hogy a közös kiadásokat együtt kezelik, de mindenki megtartja a saját keresetéből a fennmaradó részt, amiről önállóan dönthet, sőt a megtakarításairól, költségeiről sem kell beszámolnia párjának.
Sokszor a gyermekkorból hozott tapasztalat állhat a háttérben, például amikor valaki azt látta, hogy az egyik szülő ki volt szolgáltatva a másik pénzügyi akaratának, vagy, ha a párján valaki olyan magatartást figyel meg, amivel nem tud azonosulni, vagy azért, mert a saját rossz családi mintáját nem akarja követni, vagy éppen ellenkezőleg, jól érzi magát abban, amit otthonról ismer, és a párja modelljével nem elégedett. Sokan előző kapcsolati tapasztalataik miatt nem mernek ismét belevágni a közös kasszába, ilyenkor is jó ön- és társismereti szálon elindulni annak feltérképezésére, hogy az új kapcsolatban milyen módon alakíthatunk ki mindenki számára komfortos hozzáállást a pénzügyekhez.
Ilyen eset lehet egy munkanélküli időszak, a gyes, de a különféle szakmák megfizetettségéből származó egyensúlyhiány is. Ilyenkor kérdéses, hogy igazságos dolog-e, ha a nő csak azért kell beérje kevesebb bevétellel, mert közös döntés alapján gyermeket vállaltak, vagy, hogy miért nincs értéke a háztartásvezetéssel járó munkának például akkor, ha munkanélküliség miatt az háztartási teendőkből jobban kiveszi a részét az otthon maradó személy.
A háztartási munkának nincsen ára?
A családi életben az sem tűnik feltétlenül igazságosnak, ha az egyik fél sokkal kevesebbet engedhet meg magának csak azért, mert a saját munkaköre kevésbé megfizetett terület.
Szintén érdekes kérdés az új házastársak pénzügyi konfliktusainak a rendezése. Az együttélés elején az anyagiakból származó feszültségek még könnyen kezelhetők, s mivel nem mérgesedtek el, ezért fontos ezeket a vitákat időben „nyakon csípni”, és döntést hozni a közös anyagi jövőről.
Hiába hisszük azt, hogy nagyjából tudjuk mire és mennyit költünk egy hónapon keresztül, a tudatos és jó döntésekhez legalább rövid ideig (de akár állandóan) szükség van pontos költségvetésre. Amikor megfigyeltük, mire mennyit költünk, könnyebb konkrétumokról beszélgetni és jobb pénzbeosztást létrehozni.
Emellett döntéseket hozhatunk arról, hogy mire gyűjtjük a fizetéseinkből fennmaradó összegeket. Ennek kapcsán nehézséget okozhat, hogy mindkét fél igényeit, vágyait figyelembe vegyük vagy megbeszéljük, kinek sürgetőbb az igénye, ki tud várni a saját elképzelésével. Természetesen már régóta együtt élő párok is újrarendezhetik a pénzügyeiket azzal, ha megfigyelik a költségeiket és megbeszélik, hogyan tudják átalakítani az esetlegesen rosszul működő beidegződéseket.
ezek többsége azonban kezelhető, ha képesek vagyunk a társunkkal együttműködve, csapatot alkotva, egymás biztonságérzetét és vágyait, terveit is figyelembe véve tudatos döntéseket hozni.
korábban írtuk
Megbocsátok, önmagamért – Elengedem a haragomat, és nem engedem, hogy az többet bántson
Álltam a koporsó mellett, kerestem magamban az évek alatt felgyülemlett dühöt. Furcsa, milyen kicsi helyre kerül a test, ha kilehelte a lelket, ötlött fel bennem. Méregettem a ravatalt, s közben ráébredtem: megbocsátottam.
