ARCHÍV Tanulni tanítsd – Hosszú távú befektetés is lehet az otthoni tanulás

Azt már a koronavírus-járvány idején láthattuk, hogy ha csak az otthoni tanulás van, az mekkora terhet ró a szülőkre, a gyermekkel való kapcsolatra, és magára a gyermekre is. A kérdés tehát sosem volt aktuálisabb: hogyan lehet úgy megszervezni gyermekünk tanulásának segítését, hogy az mindenkinek jó legyen?

A gyerek nem felnőtt

Jánosi-Rekeczki Kata gyergyószentmiklósi nevelési tanácsadó, maga is édesanya egy „neveléstörténeti alapvetéssel” kezd: „Jean Jacques Rousseau francia filozófus, pedagógus több mint kétszázötven évvel ezelőtt vetette fel azt a gondolatot, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt.

Sajátosan működik a figyelem összpontosítása, a memóriája, a teljes jelenléte és tudatossága.” Kata ebből kiindulva a nevelés, tanulás során az életkori sajátosságok figyelembe vételét tartja az egyik legfontosabb támpontnak, a gyermek életkorától függ tehát a szülői segítségnyújtás mértéke és jellege is. „Ennek elemei lehetnek a tanulás megszervezése, körülményeinek a kialakítása, a tanulási rend közös átbeszélése, eldöntése (melyik tantárggyal, milyen típusú feladatokkal kezdjen, mit hagyjon legutoljára), a gyermek tanulási szokásainak a fokozatos kialakítása, és az ebben nyújtott támasz” – sorolja a szakember. Fontos, hogy ezekben a keretekben gyakorolhatja az önálló döntés lehetőségeit, és a választás szabadságát is megélheti a tanulásszervezésben. Kata azt is mondja, hogy

Nem rejti véka alá a szakember, hogy a folyamat időigényes, sikerek, kudarcok egyaránt jelentkezhetnek, ezért türelemre, és megértésre van szükség mind a gyermekkel, mind önmagunkkal szemben.

Irreális elvárások

Jánosi-Rekeczki Kata szerint a másik nagyon fontos tény, az, hogy az iskolás gyeremk, de a serdülő feladattudata, motivációja, a tanulásban való jelenléte is nagyon más, mint a felnőtteké a saját feladataikban. „Azt elvárni, hogy egy gyermek, serdülő ugyanúgy legyen jelen a feladatai elvégzésében, mint ahogyan mi felnőttek szoktunk jelen lenni, hasonló elvek, célok, stratégiák mentén, sok ellentétet szülhet. Tanácsadói munkám során többször találkoztam aggódó szülőkkel, akik értetlenül álltak a gyermek tanuláshoz való viszonyulása előtt, mérgelődtek, hogy nem ért a jó szóból, és nem szervezi úgy meg a tanulást, ahogy a felnőtt ajánlja.

A gyermek meg nem érti, hogy az egyébként kedves, szerető szülő hogy lehet ilyen követelőző, és miért nyaggatja, kínozza őt” – fogalmaz a nevelési tanácsadó. Az életkori jellemzőket kell itt is szem előtt tartani: minél kisebb a gyermek, annál inkább igényli azt, hogy rövid időegységekben dolgozzon, szüneteket tartson, melyek jó, ha rövid, mozgásos játékot tartalmazó intermezzók, és nem rajzfilmnézés, vagy „digitális kütyüzés”. Kata szerint tudni kell azt is, hogy

A „ha tanulsz, majd okos leszel” helyett inkább a rövid távú célok, a külső motiváció az, ami ösztönzően hathat: „ezután a feladat után kimehetsz biciklizni, játszhatsz egyet”.

„Jónak látom megtanítani a gyermeknek azt, amikor elakad a tanulásban, és a »nem értem« állapotába kerül, szánjon időt arra, hogy túl az általánosításon (»Mit nem értesz?«, »Semmit.«) megkeresse, esetleg közösen megkeressük: hol, mi okozza az elakadást a megértésben, hol van az a pont, ameddig vissza kell menni” – ajánlja Kata.

Legyél kísérő!

„Fontosnak tartom, hogy a szülő tisztázza le önmaga és gyermeke(i) számára egyaránt az ő szerepét, amelyet betölt az otthoni tanulás folyamatában, és alapattitűdjét, különben szerepkonfliktust fog megélni: ő most szülő, tanító, számon kérő, vagy segítséget nyújtó, ellenőrző, vagy együttműködésre törekvő. Én a kísérő szerepet tartom a leginkább rugalmasnak: a szülő jelen van, és a figyelmével, a nyitottságával és az érdeklődésével is elérhetővé teszi önmagát a gyermeke számára” – mondja Kata, majd ki is fejti a „hogyant”:

Lényeges, hogy a szülő átgondolja, mennyi ideje van arra, hogy kísérője legyen gyermekének a tanulási folyamatban, hogyan tudja beosztani a saját idejét, feladatait, hogy megmaradhasson a türelme és a nyitottsága a gyermeke iránt. „Ismerősöm mesélte, hogy az otthoni oktatás alatt ismét elkezdett kötni, kézimunkázni, amíg a gyermekei mellett volt a tanulásukban. Így tudott türelmesen jelen lenni velük. Én magam is elkezdtem megfigyelni, mi az a tevékenység, amit ha végzek a tanuló gyermekem mellett, nem von el, elérhetővé hagy a számára, magam sem leszek türelmetlen, és őt sem zavarom. Több dologgal próbálkoztam, végül elkezdtem megvarrni azokat a ruhadarabokat, amelyeket korábban mindig félretettem, hogy ha majd lesz időm, megvarrom, és remekül utolértem magam ebben” – vallja a nevelési tanácsadó.

Tippek a tancitól:

Imre Ildikó székelyudvarhelyi tanító elvárja a szülőktől, hogy tiszteljék a pedagógust, de azt is ajánlja, hogy mérlegeljék: az-e a jó tanító, aki annyi házi feladatot hagy, hogy estig tanulnia kell a gyermeknek, vagy az, akivel már az iskolában el lehet sajátítani, be lehet gyakorolni az „anyagot”. Szerinte az egészben az a lényeg, hogy ne öljék ki a gyermekből a tudásvágyat (pl. amikor egész délután tanulni kell, nagy valószínűséggel egy idő után a gyermek undorodni fog az iskolától), inkább segítsék az önállóvá válásban, saját motivációk kialakításában, és ne dolgozzanak helyette, a saját módszereikkel ne próbálják okítani a gyermeket. Ha a szülő „benne lakik” a gyermekben, megjósolható, hogy félszeg lesz az iskolában, vagy egyéb magatartászavar alakul ki, mert ott nem érzi maga mögött azt a személyt, aki helyette mindig megoldja a problémákat.

korábban írtuk

Kristály Sándor: A matematikában nincsenek hazugságok

Csíkszentdomokosról indult, ma pedig a világ matematikusai között tartják számon: Kristály Sándor kutatásai rangos nemzetközi folyóiratokban jelennek meg, és nemrég a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.