„Kezdetben volt a találkozás.” – Amit a pszichodrámáról tudni érdemes

Önismeret. Találkozás önmagunkkal. Konfliktuskezelés. Önbizalom. Határok. Veszteség. Szakítás. Magány. Kommunikáció. Találkozás másokkal. Új nézőpont. Akit foglalkoztattak már ezek a témák, az talán azon is gondolkodott, hogy van-e szüksége ezekben a fejlődésre, támogatásra. A következő kérdés, ami meg szokott fordulni a fejünkben, hogy vajon kihez fordulhatnánk segítségért, egyáltalán szükség van-e terápiára vagy elég lenne egy hétvégi tanfolyam? Próbáljunk ki egyéni, esetleg csoportos terápiát? Vagy egy hosszabb önismereti, személyiségfejlesztő csoportba jelentkezzünk?

Az első találkozásom a pszichodrámával olyan meghatározó élmény volt, hogy attól a naptól kezdve tudom, ez az a terápiás módszer, amelyet meg akarok tanulni, általa szeretnék másoknak segíteni, támogatni őket a fejlődésükben, megmutatni a csoport, az emberi kapcsolatok erejét. Azon az első alkalmon az varázsolt el a legjobban, hogy a csoportban képesek voltunk olyan élményeket megosztani egymással, és olyan mély érzéseket megélni, amit a hétköznapi életünkben sosem tennénk alig ismert emberek között. Visszatekintve persze azt is tudom, hogy az első alkalom csak a csoporton kívüli tapasztalataimhoz képest volt ennyire váratlan, hiszen a pszichodráma segítségével később még sokkal intenzívebb önismereti munkában is volt részem, akkor mégis megdöbbentett az élmény, amit az a nap adott. 

Gyakorlott csoportvezetőként azt is tudom, hogy az első csoportélmény nem mindenki számára egyforma, van, akinek több időre van szüksége ahhoz, hogy ráhangolódjon a csoportban történő önismeretre, van, aki eleinte bizalmatlan, de később belemelegszik az önkifejezésbe, és van, aki jól érzi magát, ragaszkodik is a csoporthoz, de csak utólag érti meg a saját fejlődésének folyamatát. Olykor olyan is van, hogy ez a módszer nem passzol az egyén személyiségéhez. 

A pszichodráma egyik varázslata éppen az, hogy mindenkinek azt és annyit ad, amennyire ott és akkor szüksége van és amennyit abban a pillanatban képes befogadni.

Mit is jelent pontosan a pszichodráma?

Amikor a módszert ajánlom valakinek a dráma szó és a szerepjáték hallatán szinte mindig előjön a kérdés, hogy a résztvevőknek kell-e színészi tehetséggel rendelkezniük. 

Erről szó sincs, a csoportban való részvételhez nem szükséges semmiféle előképzettség, sokkal inkább a fejlődésre és a problémák megoldására való nyitottság kell hozzá. Fontos, hogy a leendő csoporttag meg tudja fogalmazni, hogy mit szeretne elérni az önismereti munkával. Ebben sokat segít a csoportvezető is, aki már a csoport kezdete előtt feltérképezi minden érdeklődő motivációját.

A pszichodráma egy önismereti és pszichoterápiás módszer, amelyet Jacob Levy Moreno románamerikai pszichológus a múlt század első felében dolgozott ki. Középpontjában a cselekvés áll. A képzett csoportvezetők változatos játékokkal és feladatokkal spontán, kreatív cselekvésre késztetik a csoporttagokat. A játékosság és a sokszínű cselekvés alkalmassá teszi a résztvevőt a mélységek megélésére, arra, hogy gyógyuljanak a lelki sebei. Az érdeklődők sokszor elbizonytalanodnak azzal kapcsolatban, hogy mások előtt tudnak-e majd önmagukról beszélni. Fontos tudni, hogy 

a bizalmi légkör fokozatosan épül fel, ennek egyik alapja, hogy a csoporttagok elköteleződnek egymás mellett, titoktartást fogadnak arra vonatkozóan, hogy másokról semmilyen tapasztalatot vagy információt nem adnak tovább. 

Ugyanakkor a személyes történeteink megosztása, a csoportvezető által tanúsított elfogadás a csoportot is elfogadásra készteti. Idővel így olyan dolgok is felvállalhatók, amiket egyébként nagyon nehéz megosztani másokkal. 

Egyéni terápiára járó klienseimnek sokszor ajánlom, hogy vágjanak bele egy önismereti csoportba, ami azért lehet hatékonyabb, mint az egyéni módszer, mert a csoportban társas viszonyaink tükröződnek vissza. A pszichodráma egyik alaptétele ugyanis az, hogy az ember veleszületetten társas lény, ezért személyiségének és viselkedési mintázatainak kialakulásához szüksége van másokra. Eleinte néhány személy segít hozzá a személyiségünk fejlődéséhez, a szüleink, a testvéreink és a közeli hozzátartozók, később a tágabb környezetünkben újabb és újabb kapcsolatok hatnak ránk. Az elsődleges kapcsolatokban ugyanakkor megélünk sérüléseket és hiányokat is. Ezek hatással vannak felnőtt szerepeinkre és kapcsolatainkra, arra, ahogyan az élet dolgaira reagálunk. Sokszor nem tudunk kilépni a számunkra már ismert, ezért biztonságosnak hitt mechanizmusokból, amelyeknek a hatékonysága azonban bizonytalan.

A pszichodrámában központi helyet foglalnak el az egyéni és a csoportos játékok. Az egyéni terápiával ellentétben, itt a probléma elmesélésén túl egész testünkkel részt veszünk az élmények feldolgozásában. A testi megélések, érzetek segíthetik az emlékek felidézését és pontosabb megértésüket. A csoporttagok egy számukra aktuális kérdést vagy problémát dolgoznak fel a játék folyamatában. Ilyenkor nem elsősorban a megélt események megismétlése történik, hanem egyfajta kísérletezés arra vonatkozóan, hogy felfedjük és kipróbáljuk, hogyan lehetett volna, vagy a jövőben hogyan lehetne másként cselekedni. A játék során egy sajátos mintha-élményben van részünk, amely által feltárulnak személyiségünk rejtett dimenziói, cselekedeteink mozgatórugói. 

Bélyeg nélkül, szerepben

Attól több és más az élményeink pszichodrámás feldolgozása, hogy a valós életünkhöz képest a csoport biztonságos és támogató közegében ismerhetjük fel vágyainkat, érzelmeinket, láthatunk rá a problémáink gyökereire és a lehetséges megoldásokra. Lehetünk dühösek és féltékenyek, aggódók, elesettek, bizakodóak, megfogalmazhatjuk a hiányainkat és az igényeinket, mindezt annak tudatában tehetjük, hogy biztonságban vagyunk, nem ér támadás vagy megbélyegzés azért, ahogyan érzünk. Arra is van mód, hogy az életünk egyes résztvevőivel szerepet cseréljünk, ennek segítségével belehelyezkedhetünk a másik személy helyzetébe, az ő nézőpontjából szemlélhetjük az eseményeket, azaz egy másik rálátást és jobb megértést tudunk megtapasztalni. Miután befejeződött a játék, a csoporttagok megosztják egymással a megélt érzéseiket, a látottakhoz kapcsolódó élményeiket. 

A játékos megtapasztalja, hogy nincs egyedül a problémájával, érzelmi támogatást kap a csoporttól anélkül, hogy magatartását kritizálnák. 
Hirdetés

A játék által megélt élmények rávilágítanak a saját felelősségünk és cselekvőképességünk fontosságára, megértjük, hogy mi a szerepünk a helyzet kialakulásában és mit tehetünk a megoldás érdekében, képesekké válunk megváltoztatni az érzelmi és viselkedéses reakcióinkat.

Mi lesz a téma pszichodrámán?

Az érdeklődők általában azt is tudni szeretnék, hogy milyen témák jelennek meg a pszichodráma csoportokban, milyen kérdésekkel jelentkezhetnek. A csoportban rendszerint előbukkannak a szüleinkkel, testvérekkel való kapcsolatunk, családi örökségeink, ugyanakkor az aktuális családunkban megjelenő problémák (válás, megcsalás, szexuális problémák, gyermeknevelés, függőségek stb.) is. Szó esik félelmeinkről, csalódásainkról, kudarcainkról, stresszes élethelyzetekről, szorongásról, lehangoltságról. Gyakori téma a gyász és a veszteségek feldolgozása. Jellemző még a női, férfi szerepeink tökéletesítése, a nőiesség, férfiasság megélése. 

Szintén gyakori az önbecsülés, a pozitív énkép és az önbizalom fejlesztése, az önérvényesítés begyakorlása. Az önismereti csoportban szóba kerülhetnek vágyaink, álmaink, céljaink és ezek hatékony megvalósítási lehetőségei. A csoportokat olykor egy-egy központi témára építik rá a csoportvezetők, így főként azok jelentkeznek, akiket az adott téma érint. Ilyenkor a csoportkohézió kialakulását az is segíti, hogy mindannyian hasonló problémában érintettek, máskor hosszabb terápiákat szerveznek, ebben pedig mindenki a saját sokrétű élettörténetével dolgozik, többféle lelki témájának feldolgozására ad így lehetőséget a csoport.

A pszichodráma csoport a tagok sokszínűsége miatt nagyon összetett közösség. A résztvevők önmaguk és tapasztalataik által adnak hozzá a csoport egészéhez, a csoportalkalmak során kreativitásukkal, saját nézőpontjuk felvállalásával és kifejezésével támogatják egymást. 

A csoporttöbbletet az adja, hogy nem csupán a terapeuta tudása, hanem minden csoporttag egyéni bölcsessége, rálátása, példája új ötletet és nézőpontot adhat a többieknek. 

A csoport megtartó ereje sokat ad, mivel olyan elemi módon van jelen a feltétel nélküli elfogadás és a megértés, mint talán semmilyen más élethelyzetben, olyan tapasztalat ez, amit sokaknak korábban sohasem volt módjuk megélni.

Címben J. L. Moreno idézet

Kiemelt kép: Shutterstock