ARCHÍV Kinsey jelentés: az ötvenes évek nagy robbanása

Egyik életrajzírója, Jonathan Gathorne-Hardy szerint az amerikai tudós könyveinek hatása az atombombáéval ér fel. Alfred Kinsey 1953-ban kiadott A nők szexuális viselkedése című kötete ugyanis első ízben vizsgálta tudományos módszerekkel és tárgyalta nyíltan a női nemiséget. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

Mély hallgatás övezte sokáig a nemiséget a nyugati kultúrákban, egyszerűen nem illett tudomást venni arról, hogy az ember szexuális lény is. A hálószobákban azért megtörtént az, aminek meg kellett történnie, csak mindennek a paplan takarásában kellett maradnia. Szexről úrinő nem beszél. Nők társaságában úriember még csak célzást sem tehet ilyesmire, legfeljebb félszemmel pillanthat oda a hosszú szoknya alól kivillanó bokára.

Aztán az igencsak prűd Amerikában

1948-ban megjelent egy könyv. A férfiak szexuális viselkedéséről. Borzasztó dolgok derültek ki belőle, például, hogy a férfiak majdnem 70 százalékának volt szexuális kapcsolata a házasságkötése előtt, viszonyt folytatott a tisztes házasságban élők jóval több mint fele, majdnem mindenki szokott maszturbálni, és – hoppá – 40 százalékuk az életük során valamikor homoszexuális kalandot is elkönyvelt. Alfred Kinsey A férfiak szexuális viselkedése című kötetét sokan ünnepelték, és sokan rettenetesen felháborítónak találták. A keresztény beállítottságú konzervatívoknak nagyon nem tetszett, hogy lehullott a lepel a teremtés koronáiról, és kivillant alóla az ösztönember, az, akit bizony néha a férfiassága vezet, bármennyire is szép mázat kenjen rá a társadalom.

És mindez nem volt elég

Néhány évre az első kötet megjelenése után Kinsey elkészült a nők szexualitását taglaló nagyszabású munkájával, ami aztán teljesen kiverte a biztosítékot. Bármennyire tabu volt annak idején a szex, azért a férfiak ilyesfajta igénye és tevékenysége mégis elfogadottabb volt, mint a szebbik nemé.

Alfred C. Kinsey

A nők szexuális viselkedése kötet miatt szívéhez kapott a közvélemény, uramisten, hová lett az erkölcs, mi van a hagyományos értékekkel, ha jön ez a perverz kutató, és azt állítja, hogy a nők saját magukat kényeztetik! Igen, Kinsey kihozta, hogy az amerikai nők több mint 60 százaléka maszturbált, és igen, a lányok majdnem fele bizony nem szűzen állt az oltár elé! 

Olyasvalamikről merészelt írni ez a Kinsey, ami alapjaiban rengette meg az álszent, képmutatásra épülő prűd társadalmat.

Ahol – legalábbis bizonyos rétegek esetében – a nő valami vágy nélküli éteri lény volt, aki kötelességből eleget tesz a férfi vágyának. És persze mindezt egyáltalán nem élvezi. Hogy is élvezhetné, ha egyszer vágya sincs, meg egyébként is, az erkölcstelen.

Pedig bizony Kinsey orgazmusról is „jelentett”

Több ezer nő kikérdezése után azt állította például, hogy 37 százalékuk élt már át álmában orgazmust, és azt is, hogy a hölgyek fele önkielégítés által tapasztalta meg először a gyönyört.  Azonban Kinsey szólt a frigiditásról is, szerinte a jelenség főleg a tanultabb nők körében érhető tetten. 

Kinsey, aki állítólag biszexuális volt, a szexuális irányultsággal is foglalkozott. Úgy vélte, hogy a hagyományos kategóriák helyett (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális), az egészet inkább egyfajta skálaként kell felfogni, amelynek egyik végén a kimondottan heterók, míg a másik végén a kizárólag homoszexuális irányultságú emberek állnak. A kettő között pedig, ami belefér…

Alfred Kinsey munkássága

a mai napig vitákat vált ki. Kritizálták kutatási módszereit, azzal vádolták, hogy zömmel börtönlakókat, prostituáltakat, meleg fiatalokat kérdezett meg, azaz eredményei nem az „igazi amerikai átlagpolgárról” szólnak.

Kinsey – Mindenki másképp csinálja címmel film is készült a szexológia megalaptójának életéről, Liam Neeson főszereplésével. Az alkotás kapott hideget-meleget, a Filmtett például így írt róla: az eddig inkább televízióban dolgozó író-rendező Bill Condon munkája tisztességes iparosmunka, tökéletesen megidézi az ötvenes évek Amerikájának légkörét. 

Bár sokan elutasítják a jelentéseket, Amerika megrontójának, a közerkölcsök rombolójának kiáltották ki, felelőssé tették a homoszexualitás, az AIDS, a pornográfia, a válások és szexuális devianciák terjedéséért, érdekes tény, hogy Paul Gebhard, a Kinsey Intézet későbbi vezetője modernebb módszerekkel felülvizsgálta a korábbi mintát, és 1973-ban publikált tanulmánya majdnem ugyanazt mondta ki, mint a Kinsey-féle.

Ő volt mindenképp az első, aki statisztikai adatokra alapozva nyíltan beszélt orgazmusról, frigiditásról, félrelépésről, homoszexualitásról, stb. Tükröt tartott a tabukkal élő társadalomnak, megmutatta, hogy a sok hazugság és elfojtás, ami a szexet elfedni próbálja, akár a létező szexuális devianciák okozója is lehet (kéjgyilkosságok és egyéb „rémes” történetek akkor is, azelőtt is történtek). Bevitte a közbeszédbe a szexet, és megszülethetett a szexológia, elkezdődhetett egy őszintébb párbeszéd az ember nemi viselkedéséről.

Végül pedig a 60-as években kitört a szexuális forradalom (ezért is felelőssé tették)… De az már egy újabb fejezet.

Erősen vallásos, konzervatív családban született Alfred C. Kinsey 1894-ben. Biológiából és pszichológiából szerzett diplomát, tanult a Harvardon, majd zoológiával foglalkozott. A szexualitás 1930-ban jött képbe, akkor vágott bele nagyszabású kutatásába. Megalapította a Kinsey intézetet, kezdetben a Rockefeller Alapítvány is támogatta, bár később, a közvélemény nyomására visszalépett ettől. Akkora botrányt kavart, hogy például az Európában állomásozó amerikai csapatok könyvtárában tiltólistára tették a férfiakról szóló jelentést, amelyből így is 300 ezer példány kelt el.  

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: