Kis újrakezdések, nagy lépések

Meghozni a döntést és változtatni. Avagy váltani, mert eljött az ideje. Szeptemberi lapszámunk fő témája az újrakezdés, cikkeinkben többen is vallottak arról, miként zártak le egy történetet, hogyan fogadták az újat. Ehhez kapcsolódóan egy-egy rövid szösszenetben újságíróink is megosztják olvasóinkkal saját tapasztalataikat. Újrakezdés újratöltve!

Meghozni a döntést és változtatni. Avagy váltani, mert eljött az ideje. Szeptemberi lapszámunk fő témája az újrakezdés, cikkeinkben többen is vallottak arról, miként zártak le egy történetet, hogyan fogadták az újat. Ehhez kapcsolódóan egy-egy rövid szösszenetben újságíróink is megosztják olvasóinkkal saját tapasztalataikat. Újrakezdés újratöltve!

Minden nap egy újrakezdés, de legalábbis minden hétfő, minden elseje, új év, új szeptember… És új(abb) időszak kezdődik minden „véletlenül” elszívott cigaretta, elcsalt diéta, és megszegett fogadalom után is. Talán két Nagy Újrakezdésre emlékszem az életemben, amiket aztán a saját, nem könnyen szerzett sikereimként könyveltem el, meséli székelyudvarhelyi újságírónk, Magyari Tekla.

A magánéleti nagybetűs Új Élet 26 évesen ért utol, talán 8 hónapomba is beletelt, amíg rá tudtam magam beszélni. Hogy igenis, többet érdemlek, hogy huszonévesen nem alkudhatok még meg, hogy kötelességem magammal szemben, hogy a méltatlanná vált, megalázó és önértékelés-gyilkos kapcsolatomból kilépjek. Rengeteg félelem, hezitálás, rágódás és álmatlan éjszaka előzte meg, ahogy lenni szokott, volt legalább öt figyelemfelkeltő (kamu) elköltözésem, megesett, hogy csak a sarokig jutottam, máskor édesanyám nappalijáig, de aztán egyszer csak eljött a legutolsó is. „Életképtelen vagy! Semmire sem viszed majd nélkülem!” – csengett még sokáig fülemben az elhagyott kedves utolsó „rúgása”, s hihetetlen erőt, magabiztosságot adott később, hogy hát mégsem. Sőt. Erősebb, magabiztosabb, százszor aktívabb, merészebb lettem, mint az ex vőlegény óvó karjai, vélt védelme mellett.

A kudarcok utáni sikerek adtak valódi önbizalmat Teklának

Segíts magadon, és akkor az Isten is…

A szakmai újrakezdése(i)met is hosszas, (olykor) évekig tartó rákészülés előzte meg, de ilyen vagyok, ennyi idő kellett. Amikor már eléggé szorít a cipő, lerúgja az ember… Évekig, de legalábbis hónapokig kerestem az új kihívásokat, motivációkat, változást, vagy valami felvillanyozót. Aztán lett egy tervem… Nem pont úgy alakult. Hanem sokkal jobban. Volt ugyan három-négy olyan hónapom, amikor nem tudom, miből éltem, de minden megtett lépés után lépni kellett a következőt, segített a környezetem, a Fennvaló és a körülmények, s az új kezdet sikere már fél év után valódi önbizalmat eredményezett. A korábbinál nagyobb felelősséget, de erős motivációt és mindennapi sikerélményeket is. Épp ezért mindenkit bátorítok az újrakezdésre! Ha nem lépsz, semmi nem változik! Ha azonban megteszed a legapróbb lépést is a váltás felé, 50 százalék az esélyed, hogy jobb lesz utána az életed. De inkább 51.

Hirdetés

Merjünk új fejezetet nyitni!

Minden újrakezdés egy új esély, és persze, a komfortzóna langymeleg, poshadt vizéből nézve roppant félelmetesnek tűnik az ismeretlen, az új kezdet kihívásokkal teli tengere, de közelebb érve már látszik: cseppet sem olyan fekete, amint ahogy azt az átvirrasztott éjszakákon fejünk fölé festette félelmeink ecsetje.

Persze ez mind közhely. De tényleg nincs vesztenivaló. Aki mer, csak az nyer.

Sokszor gyötrelmes az újrakezdés, de megannyi lehetőséget rejt magában, mondja Eszter

Váltani soha nem késő

Fájdalmas, nehéz, ijesztő, sokszor gyötrelmes az újrakezdés, állapítja meg Kovács Eszter, székelyudvarhelyi munkatársunk. Elképzeljük, jó lenne, aztán inunkba száll a bátorság. Az újrakezdés viszont lehetőség is: megismerni önmagunkat, a korlátainkat és a képességeinket. Felismertem önmagamban a bátor, a vakmerő nőt. Talán csak egy pillanatig voltam az, de most már tudom, ha úgy döntök, képes vagyok kilépni a régiből. Klisé, de: újrakezdeni, váltani tényleg soha nem késő.

Aktuális lapszámunkat most itt kérheted >>>