Arad az 1848–49-es vértanúk városa. Aki itt él, akarva-akaratlanul találkozik emlékükkel. Ha nem a családban, akkor az iskolában, a sajtóból vagy a közbeszédből ismeri meg a történetüket. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a helyi múzeumban őrzik az Aradon kivégzett tizenhárom honvédtábornok személyes tárgyait. Nem meglepő, hiszen a relikviák több évtizeden át a nyilvánosságtól elzárva porosodtak a múzeum raktárában. Az értékes gyűjtemény a rendszerváltozás után vált kutathatóvá, tavaly óta pedig egy része újra látogatható.
Egy tárgy akkor válik igazán értékessé, ha tudjuk, kinek a tulajdonát képezte. Az Aradi Ereklyemúzeum darabjai pedig egytől egyig ilyenek. Az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc aradi relikviái tavaly óta állandó kiállításon szerepelnek. „Kossuth Lajos pisztolyt rejtő sétapálcája, amelyet Kossuth személyes orvosa adományozott a múzeumnak a huszadik század elején, Damjanich János és Kiss Ernő pisztolykészlete néhány a legértékesebb darabok közül” – sorolja a ritkaságokat Felicia Aneta Oarcea muzeográfus, az Arad Megyei Múzeum történésze.
Emellett a többi között honvédegyenruhák, korabeli fegyverek és kardok, a tábornokok arcképei és a kivégzési jelenetet megörökítő festmények fogadják a látogatót, a legbeszédesebbek pedig a vértanúk személyes tárgyai. Dessewffy Arisztid pipája, gróf Vécsey Károly vadászkürtje, Kiss Ernő mellénye és kivégzésekor viselt ingének ujja, Damjanich János tábori fotelje, famankója és annak a szekérnek a darabjai, amelyen őt a vesztőhelyre vitték – valamennyi szívszorító darab, emocionális téren viszont messze veri az összes tárgyat az a gyönyörű neorokokó stílusban készült urna, amelyben gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok özvegye a férje szívét tartotta.
Aradon 1893-ban nyitották meg a vidék leggazdagabb ereklyemúzeumát. A vesztőhelyi emlékoszlop és a Szabadság-szobor felállításán kívül a helyi magyarság ezzel kívánt tisztelegni az 1849. október hatodikán kivégzett 13 honvédtábornok emléke előtt. „1881-ben, amikor megalakult a Kölcsey Egyesület Aradon, a Kölcsey Egyesületnek az egyik célkitűzése az első pillanattól kezdve az volt, hogy létrehozzon egy ereklyemúzeumot. Megindították a gyűjtést, a felhívást közzétették országosan, és egy olyan hatalmas méretű adományozás indult el, hogy szinte hihetetlen volt” – eleveníti fel a kezdeteket Ujj János aradi helytörténész, akinek óriási örömöt jelent az újratalálkozás a relikviákkal. Mint mondja, gyermekkorában nem volt olyan év, hogy legalább négyszer meg ne látogassa az ereklyemúzeumot.
A kiállítás túlélte Trianont, látogatható volt a két világháború között, az 1950-es években viszont a relikviák közé leltározták be a kommunista időszak propagandatermékeit is, így kerülhetett például Sztálin szobra vagy több román forradalmár portréja a magyar szabadságharc meghatározó alakjainak emléket állító ereklyemúzeumba.
Meghatódottsággal beszélnek a viszontlátás öröméről az idősebb aradiak is. Ők még itt szívták magukba a történelmet, a fiatalabb generáció viszont már nem is tudott a gyűjtemény létezéséről, miután 1974-ben Ceaușescu utasítására lebontották azt, és a múzeumi raktár mélyére száműzték, ahol leltározás nélkül, kedvezőtlen körülmények között porosodott csaknem fél évszázadon át. Közben még a létezését is megkérdőjelezték. „2009-ben egy németországi kutató kereste fel a múzeumot, mert saját szemével akart meggyőződni arról, hogy a gyűjtemény létezik, mert ő azt hallotta, hogy teljes egészében elveszett” – nyilatkozta korábban Peter Hügel, az Arad Megyei Múzeum igazgatója.
Tavaly óta az emléktárgyak visszakerültek régi helyükre, az aradi kultúrpalotába, ahonnan a kommunista diktatúra az 1970-es években eltávolíttatta. Néhány éve a Szegedi Móra Ferenc Múzeummal és a Budapesti Hadtörténeti Múzeummal közösen uniós támogatással megvalósították az emléktárgyak leltározását és restaurálását, amelyekből 130 műtárgy került közszemlére. A múzeum vezetősége ígéretet tett arra, hogy tovább bővítik az ereklyemúzeumot. Van, miből, ugyanis az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tárgyi emlékei és dokumentumai közül több mint 17 ezret őriznek Aradon.
Fotó: Flroin Hornoiu
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2016. októberi lapszámában jelent meg.
